A Bell Curve vitája
A KUTATÁS MUNKATERVE
1. A téma megnevezése: A Bell Curve vitája
2. A munka kezdete és befejezése: 2004.04.01– 2006.12.31.
3. A kutatási program részletes ismertetése éves bontásban, az elérni kívánt cél, illetve a várható eredmény:
Ütemezés
A kutatás három éves, és az egyetemi szemesztereknek megfelelően öt féléves egységre tagolódik. A kutatószeminárium mellett a kutatásban résztvevők egy félévben két alkalommal találkoznak egésznapos vitára, a köztes időszakban levelezőlistán és emailen kommunikálnak egymással.
Fordítások
A fordítások az első két évben készülnek el, 6-10 db. egy évben, a lektorálás és a nyomdai előkészítés a harmadik év feladata lesz.
Tanulmányok
A résztvevő kutatók és hallgatók a 2. félévtől kezdve folyamatosan dolgoznak az írásaikon és a kutatószemináriumtól függetlenül is kéthavonta egyszer találkoznak és megvitatják a soron lévő tanulmányt.
A hallgatókkal való munka
A hallgatóktól egy félévben egy könyv vagy tanulmánykötet elolvasása és megvitatása várható el. Az újonnan belépő hallgatóknak ezzel párhuzamosan egy másik szemináriumot is tartunk évente egy félévben a Bell Curve-ből. A hallgatók nem mindegyike fog önálló tanulmányt írni, de előadást tarthatnak, bibliográfiát készíthetnek stb.
A website
A website felépítése a harmadik évben történik a hallgatók részvételével.
A tanulmánykötet
A tanulmánykötet a kutatási időszak letelte után, a negyedik évben jelenik meg.
Célok
A kutatásnak egy könyv és a könyv keltette vita a tárgya.
A könyv ( The Bell Curve: Intelligence and Class Structure in American Life . New York: The Free Press, 1994), egy pszichológus és egy politológus: Richard Herrnstein és Charles Murray közös munkája. 1994-ben jelent meg az Egyesült Államokban és társadalomtudományi műveknél szokatlan módon azonnal a bestseller listákra került. Az évtized sikerkönye lett, és egyben az évtized botránykönyve is.
A botrányt az okozta, hogy a szerzők felelevenítették azt a már régóta ismert és többször eltemetett elméletet, amely szerint az amerikai feketék köztudottan gyengébb teljesítménye az IQ teszteken szerzett pontszámok tekintetében – ti. hogy hosszú évtizedek óta stabilan mintegy 15 pontos lemaradást mutatnak a fehérek mögött– , genetikai alapú, mivel az értelmi képességek nagy mértékben (a szerzők szerint mintegy 60 %-ban) öröklöttek. Magyarán: a feketék veleszületetten, biológiailag butábbak, mint a fehérek.
Az elméletben nincs semmi új, már Arthur Jensen 1969-es munkája is azt állította, hogy az intelligencia nagy mértékben öröklődik, hogy a fajok közti intelligencia-különbségek nagy valószínűséggel genetikus jellegűek, és hogy az IQ nagy mértékben örökölt jellege a felelős a szintrehozó oktatási programok csődjéért.
Az újdonságot az jelenti, hogy a Bell Curve egy költséges, nagymintás, hosszútávú követéses vizsgálat adatait használja és hogy téziseit nyíltan és közvetlenül a politikailag elfogultnak, “balosnak” tartott szociológiai elmélet és az erre az elméletre építő, költségesnek és eredménytelennek tartott “jóléti” szociálpolitikai gyakorlat ellenében fogalmazza meg “Könyvünk, írják a szerzők, forradalmasítani fogja a szociológiát”: és csakugyan, egy sor negatív társadalmi jelenségről, amelyek együtt a fekete gettók mindennapi életét – amúgy meg a szociológia mindennapi kenyerét – adják, mint amilyen a szegénység, az iskolából való kimaradás, a munkanélküliség, a házasságon kívüli szülés, a segélyen élés, a bűnözés stb., meggyőző grafikonokkal bizonyítják, hogy azok inkább az alacsony IQ-nak, mint a rossz társadalmi-gazdasági helyzetnek a következményei. Az utóbbi enyhítését célzó jóléti projektek és a pozitív diszkrimináció tehát fölöslegesek, hiszen a veleszületett gyengébb értelmi képességek költséges projektekkel sem javíthatók fel, mondják a könyv utolsó részében, ahol szociálpolitikai ajánlásaikat fogalmazzák meg.
Ajánlásaik ezért nem is az underclass felemelését célozzák, hanem a sem túl okos, sem túl buta mainstream Amerika, vagyis a középrendűek tömegeinek életét kívánják elviselhetőbbé tenni. A könyv másik, érdekes és hasonlóan provokatív tézise szerint ugyanis az amerikai társadalom egy olyan nem kívánatos polarizálódás felé halad, ahol egyfelől az életszínvonal általános növekedésének, másfelől pedig a technikai fejlődésnek köszönhetően a társadalmi rétegződést mindinkább a kognitív rétegződés határozza meg: ennek következtében alul is, felül is leválik a társadalomról egy-egy kis csoport, amelyek azonban a mainstreamtől elkülönülten is meghatározzák a mainstream életét. Fölül a kognitív elit tagjai jól fizetett állásokban és fényes elszigeteltségben hozzák az egész társadalom életét befolyásoló döntéseiket, alul pedig a leszakadt, gettókba izolált alacsony intelligenciájú underclass életmódja jelent állandó fenyegetést és határozza meg ilyen módon maga is a mainstream életét. Ezen kell változtatni, mondják.
Bár Herrstein és Murray hangsúlyozzák, hogy könyvüknek ez utóbbi a fő tézise, a tény, hogy 100 oldalt szentelnek a faji különbségeknek és másik 140-et arra, hogy bemutassák az alacsony IQ szerepét a legkülönbözőbb negatív társadalmi magatartásformákban, mégis inkább arra utal, hogy elsősorban a gettóélet problémáiról akarják elhitetni, hogy azoknak több közük van a genetikához, mint a történelemhez és a környezethez.
A könyv a kritikai tanulmányok özönét váltotta ki. Legalább féltucat olyan könyv és tanulmánykötet jelent meg, amelyek vagy kifejezetten a Bell Curve cáfolatául íródtak, vagy magát a vitát, a pro és kontra érveket kívánják bemutatni. A legfontosabbak:
Bernie Devlin, Stephen E. Fienberg, Daniel P. Resnick, and Kathryn Roeder (eds.) Intelligence, Genes and Success: Scientists Respond to The Bell Curve , Springer, 1997.
Fischer, Claude S., Michael Hout, Martin Jankowski, Samuel Lucas, Ann Swidler, and Kim Voss, Inequality by Design: Cracking the Bell Curve Myth . Princeton University Press, Princeton, NJ, 1996.
Fraser, Steven, (ed.) The Bell Curve Wars: Race, Intelligence, and the Future of America. New York: Basic Books, 1995.
Gould, Stephen Jay, The Mismeasure of Man: The Definitive Refutation of the Argument of The Bell Curve, Revised and Expanded. Norton, New York, 1996.
Jacoby, Russell and Glauberman, Naomi, (eds.). The Bell Curve Debate: History, Documents, Opinions. New York: Times Books. 1995
Jencks, C., & Phillips, M.. The Black-White Test Score Gap . Washington, DC: Brookings Institution Press, 1998.
Kincheloe, Joe L., Shirley R. Steinberg, and Aaron D. Gresson III, (eds.), Measured Lies: The Bell Curve Examined . St. Martin’s, New York, 1996.
Ezen kívül létezik egy sor tanulmány, amelyek érdekesek, de valamiért nem kerültek be a fenti válogatásokba, és néhány könyv és tanulmánykötet, amelyek távolabbról kapcsolódnak csak a Bell Curve vitájához. A kutatás ezt a vitaanyagot fogja feldolgozni. A vita – és így a kutatásunk – tudományos jelentőségét az adja, hogy
1. egy fontos területen nagy empirikus adattömeg birtokában sikerült nagyszámú pro és kontra érvet kifejteni a nature/nurture kérdésről, úgy, hogy eközben
2. előkerült és megvitathatóvá vált a társadalmi rétegződés és a társadalmi egyenlőség és igazságosság kérdése is és
3. fény derült a politikai értékvilág és a társadalomtudományi kutatás kapcsolatára is.
Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mik ennek a vitának a tanulságai, közelebbről pedig, hogy
a) hogyan illeszkedik ez a vita (és mennyiben hoz újat) a nature/nurture vita hosszú történetébe, ezen belül különösen az intelligenciával kapcsolatos kutatások történetébe,
b) a társadalmi rétegződés és mobilitás kutatásának ugyancsak hosszú történetébe, különös tekintettel a meritokráciával, az elittel és az underclass-szal kapcsolatos kutatások történetébe,
c) valamint a társadalmi egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos kutatások történetébe.
Eredmények
Tanulmánykötet: összesen mintegy 20, átlagosan 1 ív terjedelmű tanulmányt tartalmaz majd, ennek kb. 3/4-e fordítás, 1/4-e eredeti, a kutatás résztvevőitől származó írás
fordítások
a) a Bell Curve legfontosabb fejezetei
b) válogatás a kritikai irodalomból
eredeti tanulmányok
a) bevezető tanulmány
b) az intelligenciával kapcsolatos kutatások története
c) a meritokrácia-, az elit-, és az underclass-kutatások története
d) a társadalmi igazságossággal kapcsolatos gondolkodás története
függelék
itt kap helyet pl. az Amerikai Pszichológiai Társaság által felállított ad hoc bizottság jelentése ( Intelligence: Knowns and Unknowns: Report of a Task Force established by the Board of Scientific Affairs of the American Psychological Association , 1995)
Website: a tanulmánykötet megjelenésével egyidejűleg egy hasonló tartalmú és szerkezetű website-ot is létrehozunk.
A website-on ezen kívül elérhetővé tesszük
a) az eredeti adatbázist, amelyből Herrstein és Murray dolgozott.
b) azokat a jobban sikerült hallgatói dolgozatokat is, amelyek az ELTE TÁTK Szociológiai Intézetében a kutatószemináriumokon (később esetleg az ország más egyetemein és kutatóhelyein) készülnek majd.
A website vitafórumán lehetőség lesz a tanulmánykötetben ill. a website-on tárgyalt kérdések kötetlen megvitatására.
Kutatószemináriumok: a kutatás ötletét egy már folyó kutatószeminárium tapasztalatai adták, ahol a hallgatók egy féléven át a Bell Curve szövegét, egy további félévben pedig a kapcsolódó kritikai irodalmat tanulmányozzák és vitatják meg. Ezt a gyakorlatot kívánjuk folytatni a továbbiakban is, kiegészítve esetleg a Bell Curve adatainak másodelemzésével és a módszertani problémák megvitatásával.
Közvetett, másodlagos eredmények: Mivel a kötetet és a website-ot is úgy tervezzük, hogy a felsőoktatásban a kutatószemináriumokon használható legyen, várhatóan több egyetemen és főiskolán is indulnak majd a mienkéhez hasonló, a kötetet/website-ot felhasználó kutatószemináriumok.
Távolabbi, közvetett hatásaként pedig talán az várható, hogy valamelyest csökken a közgondolkodásban mutatkozó zavar és tájékozatlanság a nature/nurture problémakörrel kapcsolatos kérdésekben. Sajnos nem csak a laikus közönség gondolja szinte egyöntetűen, de a magasabb iskolázottságúak közül is sokan vélik úgy, hogy bizonyos tulajdonságok, képességek, de legalábbis bizonyos hajlamok vagy tehetségek születéstől adottak. Talán csökkenti a zavart és a tájékozatlanságot, ha legalább egy jól körülhatárolt területre éles fény vetül, ha sikerül ezt a területet a maga komplexitásában megmutatni.