Szilárd Leó

 

Jelentés a Central pályaudvarról

 

Elképzelhetik, mennyire megdöbbentünk, amikor leszálltunk, és elnéptelenedett városokat találtunk. Tíz évig utaztunk az űrben, a kényszerű tétlenség miatt egyre türelmetlenebbül és ingerültebben; és amikor végül leszálltunk a Földön, kiderült – amiről önök már kétségtelenül hallottak –, hogy minden élet kihalt ezen a bolygón.

Természetesen első teendőnk volt, hogy megtudjuk, miképpen következett be ez az esemény, és hogy kiderítsük, vajon az életet kiirtó hatóerő – bármi volt is – működik-e még, esetleg saját életünket is veszélyeztetve. Nem mintha túl sokat tehettünk volna önmagunk védelmére, de el kellett döntenünk, kérjük-e további expedíciók küldését erre a területre, vagy eltanácsoljuk őket.

Először azt hittük, megoldhatatlan rejtéllyel állunk szemben. Hogyan pusztíthatott  el bármilyen vírus vagy baktérium minden növényt és minden állatot? Egy hét sem telt el, amikor egyik fizikusunk – teljesen véletlenül – a radioaktivitás enyhe nyomait fedezte fel a levegőben. Mivel nagyon gyenge volt, önmagában nem lett volna nagy jelentősége, de amikor analizálták, kiderült, hogy nagyszámú különböző radioaktív elem sajátságos keverékéból származik.

Ekkor Xram visszaemlékezett, hogy mintegy öt évvel ezelőtt különös villanásokat figyeltek meg a Földön (mindet egy hét leforgása alatt). Eszébe jutott, hogy ezek a villanások talán urániumrobbanások lehettek, és a jelenlegi radioaktivitás esetleg az öt évvel ezelőtti robbanásokból származik. Ez kezdetben elég erős lehetett ahhoz, hogy elpusztítsa az életet  a bolygón.

Ez azonban elég valószínűtlenül hangzott, mert az uránium önmagától nem robban, és meglehetősen bonyolult eljárásra van szükség, hogy robbantható állapotba hozzák. Mivel a Föld-lakóknak, akik ezeket a városokat felépítették, értelmes lényeknek kellett lenniük, nehéz elhinni, hogy ennyi fáradsággal készítették volna elő az urániumot csak azért, hogy elpusztítsák önmagukat.

De a további vizsgálat bebizonyította, hogy a levegőben talált radioaktív elemek pontosan megegyeznek az urániumrobbanáskor keletkezettekkel,  és olyan arányban keverednek, amely megfelel egy öt évvel korábbi urániumrobbantás hasadástermékeinek. Ez már aligha lehet véletlen egyezés.

Amikor azonban továbbmegy, és azt igyekszik megmagyarázni, miért és hogyan jöhetett  létre ilyen urániumrobbanás, már képtelen vagyok okoskodását követni. Xram úgy véli, hogy háború lehetett  két kontinens lakói között, amelyben mindkét fél győzött. Tény, hogy a feljegyzések szerint az első húsz villanás Eurázsia területén következett  be, és ezt követte öt – sokkal nagyobb – villanás az amerikai kontinensen, ezért először hajlottam afelé, hogy komolyan, érdemben fontolóra vegyem a háborúelméletet.

Arra gondoltam, talán két különbözö Föld-lakó faj élt ezen a két kontinensen, akik nem tudták vagy nem akarták szabályozni a születések számát, s ez túlnépesedéshez, élelmiszerhiányhoz és a két faj közötti élethalálharchoz vezethetett.  Ezt az elméletet azonban el kellett vetnem, mert két ténnyel találtam szemben magamat: 1. az eurázsiai és az amerikai kontinensen talált Föld-lakók csontváza ugyanahhoz a fajhoz tartozik; és 2. a csontvázstatisztikák tanúsága szerint egyik kontinensen sem volt túlnépesedés.

Ennek ellenére, úgy látszik, Xram ragaszkodik háborúelméletéhez. Az a legkellemetlenebb, hogy most minden érvét egy meglehetősen rejtélyes, de valószínűleg teljesen érdektelen megfigyelésre alapozza, amelyet nemrég tettünk a Központi Nagyállomás tanulmányozásakor.

Amikor leszálltunk, nem tudtuk, hol kezdjük kutatásainkat, és így találomra a város egyik legnagyobb épületét szemeltük ki vizsgálatunk első tárgyául. Nem tudjuk, mit jelent a neve: Központi Nagyállomás, de alig férhet kétség az épület rendeltetéséhez. Az idétlen gépekre alapozott, kezdetleges szállítási rendszerhez tartozott, amely síneken futott, és kerekekre épített kocsikat vontatott maga után.

Több mint tíz napig foglalkoztunk az épület tanulmányozásával, és egész csomó érdekes és különös részletet tártunk fel.

Szeretném egy megfigyeléssel kezdeni, amelyet sikerült tisztáznunk, legalábbis az én megelégedésemre. Ezen az állomáson tárolt kocsikon – amint felfedeztük – tábla lógott “Dohányzó” vagy “Nem dohányzó” felírással, világosan jelezve, hogy volt valamiféle elkülönülés az utasok között. Rögtön eszembe jutott, hogy a Föld-lakóknak két ága élhetett ebben a városban, egy pigmentáltabb változat, sötétebb, vagyis “füstös” arcszínnel, és egy kevésbé színezett változat – bár nem feltétlenül albínó –, világos, vagyis “nem füstös” arcszínnel.

A Föld-lakókból csak csontvázmaradványokat találtunk, és ezekből semmit sem sikerült megtudnunk a színükről. Ezért először úgy látszott, nehéz lesz bizonyítékot szereznünk ehhez az elmélethez. Közben azonban néhány meglehetősen tágas épületet fedeztünk fel a városban, amelyek valamilyen ismeretlen és eléggé rejtélyes célra szolgálhattak. Ezeknek az épületeknek a belső falaira bekeretezett,  festett vásznakat erősítettek  – tájképeket és Föld-lakók képeit. És itt már látható, hogy a Föld-lakók két csoportba tartoztak:  akiknek az arcszíne erősen pigmentált – füstösek –, és akiknek az arca alig színezett  – a nem füstös változat. Ez pontosan megfelel elképzelésünknek.

Talán itt említeném meg, hogy a képek néhány százaléka a Föld-lakóknak egy harmadik ágát mutatja be. Ennek az ágnak egy pár szárnya is van, és nyilvánvalóan mindegyikük a kevésbé pigmentált változathoz tartozott.  Az eddig megvizsgált nagyszámú csontváz közül szemmel láthatóan egyik sem tartozott a szárnyas csoporthoz, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy egy kihalt változat képeivel állunk itt szemben. Hogy ez az elképzelésem helyes, ahhoz már nem is férhet kétség, mert megállapitottuk, hogy a szárnyas formák sokkal gyakrabban jelentkeznek a régebbi festményeken, mint az újabbakon.

Természetesen nem írhatom le önöknek mindazokat a rejtélyes felfedezéseket, amelyeket a Központi Nagyállomás helyiségeiben tettünk, de szeretném legalább a legfurcsábbat elmondani, annál is inkább, mert Xram erre alapozza háborúelméletét.

A felfedezés egy jelentéktelen  részletvizsgálatból következett. A Központi Nagyállomás hatalmas területén eljutottunk két kisebb terembe, amelyek eléggé elrejtett  helyen feküdtek. Mindkét teremben – “Férfiak”, illetve “Nők” felírással – egy csomó kis fülkét találtunk, amelyek a Föld-lakók rejtekhelyéül  szolgáltak, mialatt túladtak ürülékükön. Észrevettük, a lerakodóhelyen minden egyes fülke ajtaja fortélyos szerkezettel  van bezárva. A szerkezetek megvizsgálása után kiderült, hogy egy csomó kerek fémérme van bennük. Ma már tudjuk, hogy ezek az ügyes kis szerkezetek megakadályozták a fülkébe belépést mindaddig, míg újabb érmét nem dobtak be egy nyíláson keresztül; abban a pillanatban az ajtó kinyílt, és lehetővé tette a belépést a fülkébe.

Az érméken különböző ábrák és feliratok is vannak, azonban mindegyiken előfordul az a szó, hogy “Szabadság”. Mit jelentenek ezek a szerkezetek, bennük az érmék és az érméken a “Szabadság”?

Bár több elméletet terjesztettek elő, az általános vélemény a felé a magyarázat felé hajlik, hogy itt a lerakodás műveletét kísérő ünnepélyes aktusról van szó, talán a Sigma-25 és a Sigma-43 bolygókról jelentett  furcsa ünnepi aktusokhoz hasonlókra. E nézet szerint a “Szabadság” szó valami, a Föld-lakók vagy őseik által nagy becsben tartott erényt jelenthet. Ily módon eléggé megnyugtató magyarázatot kapunk az érmék feláldozására közvetlenül a lerakodás műveletét megelőzően.

De miért volt szükség annak biztosítására  – vagy mint Xram mondja, a kényszerre –, hogy egy trükkös szerkezet révén minden egyes esetben valóban feláldozzák az érmét? Ezt is megmagyarázhatjuk, ha feltételezzük, hogy a fülkék felé közelítő Föld-lakókat bizonyos szorongás érzete hajtotta, a szerkezet nélkül időnként megfeledkeztek volna az érmeáldozatról, és ennek következtében  lelküsmereti gyötrelmek törtek volna rájuk.

Azt gondolom, ez a legjobb magyarázat, amelyet jelenleg adhatunk, és valószínű, hogy a további kutatások ezt a nézetet  fogják megerősíteni. Xramnak azonban, mint már említettem, van egy külön elmélete, amelyről azt hiszi, mindent megmagyaráz: az érméket a szerkezetben éppúgy, mint az életet elpusztító urániumrobbanást.

Úgy képzeli, hogy a Föld-lakók ezeket az érméket szolgálatok viszonzásaként kapták. Azt mondja, a Föld-lakók nem voltak értelmes lények, és nem dolgoztak volna közös vállalkozásokban valami különleges ösztönzés nélkül.

Szerinte azáltal, hogy megakadályozták a Föld-lakókat ürülékük lerakásában, amíg minden alkalommal fel nem áldozták az érmét, mohón kellett igyekezniük, hogy szert tegyenek ilyen érmékre, és az érmeszerzési vágy tette lehetővé számukra az együttes erőfeszítésekben való részvételt, amely szükséges volt társadalmuk működtetésére.

Úgy véli, a lerakodóhelyeken talált érmék egy általánosabb elv egyik megnyilvánulását jelentik csak, és a Föld-lakóknak feltehetően nemcsak a lerakodóba való belépés előtt kellett ilyen érméket leadniuk, hanem akkor is, ha élelmiszerhez stb. akartak hozzájutni.

Néhány nappal ezelőtt Xram meglátogatott, hogy mindezt elmondja nekem. Nem vagyok biztos, hogy mindent megértettem a mondanivalójából, mert nagyon gyorsan beszélt, ahogyan szokta, ha valamelyik elméletétől  lázba jön. De általános elképzelését nagyjából megértettem, és nem tartom valami logikusnak.

Úgy látszik, valami bonyolult számítást végzett, és e szerint a javaknak érmecsererendszeren alapuló termelése és elosztása nem lehetett  stabil, szükségszerűen nagy ingadozásoknak volt kitéve, amelyek nagyjából emlékeztetnek az őrültek mániás depressziós ciklusaira. Sőt odáig megy következtetéseiben, hogy ilyen depressziós szakaszban pszichológiailag lehetségesnek tartja a háborút, még azonos fajon belül is.

Senki sem ismeri el nálam készségesebben, hogy Xram ragyogó szellem. Bár elméletei mindig tévesnek bizonyultak, de eddig mindig tartalmaztak egy szemernyi igazságot. A jelenlegi elmélet esetében ez a szemernyi valóban csak mákszemnyi lehet, sőt mi több, ezúttal bizonyítani tudom, hogy téved.

Az utóbbi néhány napban ugyanis szúrópróbaszerűen megvizsgáltunk a helyszínen tíz különböző lakóházat a városban. Egy csomó lerakodóhelyet találtunk ezekben is, de egyetlenegyen sem volt érméket tartalmazó szerkezet  – egyetlenegy eddig megvizsgált házban sem. Most már biztosnak látszik, hogy a Központi Nagyállomáson talált érméket szertartás során helyezték oda. Nyilvánvaló: az ilyen szertartások a nyilvános helyen, illetve csakis a nyilvános helyen elvégzett lerakással kapcsolatosak.

Örülök, hogy sikerült ezt időben tisztáznunk, mert sajnáltam volna, ha Xram bohócot csinál magából, és az elméletét beleveszi a jelentésébe. Tehetséges fiatal, és a pillanatok alatt összehordott, lehetetlen elméletei ellenére, meglehetősen kedvelem.

Valkay Sarolta fordítása