bplist00)_WebSubresources_WebMainResource !% _WebResourceResponse_WebResourceData^WebResourceURL_WebResourceMIMETypeObplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1z$# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image001.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-Oz$JFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; <P !1AQ"aq#2B$3R6br&CSTc%45DdUt(?R)JR)Jo=7<6ĉWS''H.-Ie$Fʰj~o/`b 8h~C59pJчfdξ)b 6{-*H#vʃiNHy9ˎՕ:\&{KuQI[u cR8ϼ1VDV=Ќƨ"wuڪOrTqI|C:_b26Й>7/'ϬxNgSV37V^K[|]F;Ƥp9'˚ѩ_znEEf!79  vIuu7.#9Ѧ(@y>umoY^.Z^2[1RDX&յgnYtd, ,$#m n5}B\DeXKXBd}8`gEWOuV 兩U@ot횴MVLP~CoANVg9)*mH\cj>jwWM-KwD |\JW&7rIsl, 3 =9>uҔ)JR)JWR)JR)Jֶ%,1 P M`,m!匨#5hzHHFj#1av+ri1-+o#t縒-iYYh$K@ Iƻ6ۮ͸-ԉm.:khGғr?}G&us(C%2 |G?9o}+a#~ʨPuIȚeXcf r9dsahO_"Gk¯HdgM; Yh\3\ɧ<өY#'n0YcgNzG{8iJ᐀daWzLQtL ro*?hȒEFѶ)wh-Bh"X|ib~ӭ6n.vT-GD p~6Td֞Gd NZ8H$ d]R)JR)JR)JR)JRR)JR)JR)JR)JR)_R)JR)JR)JR)JR)_R)JR)JR)JR5-~k{!Z8 w {zՍc{kͽOȮp<|kx7="4RJrH8zf4$2Ba2]uW32,W(lE<b vZnj+oqo3p7zl񚘒!`+@9ǝb. dFT`V,`ɹcR{iҵhukkH"mT "58t^C< H,p *e)JWR+=5K{am x^V y+y"_"C$V1.[':iFYmi$dy&pۼ#VqxOXӄ-ٰ2Ԓ]/l+mǃojf} C 4ciǝdԣԺ#Gwphb`R\{{PF.mM.RಂcX v dޥxemoW%є{9ӅfP#Pqqe{߶X٬f]Fvdg* ENUK=>=H5Yͳpvn9( 8U_Ѹ]VnuDx纔,b$wwAx]YZIo/f$MP@ۉl:Ci0MIyņ ^ EAq5%Le-幖3gn`*=A|En.|Zd Vg_eUuූI'lӟ_z}}qO#&;RI-đ&H1p3xjx6KI!7K({agHq>Q7^-aKd3u]Nۆ{R5zw';YHe U~mZݕ#9vm;A`r̀o "R31#d98\}{VOj 4"d2%%2}ܞ6?˃8hwhj5;[GoRt V$`p ~* fHO+OJ{ )ޕZĐZp ? |m)JU4 DQ7F-kBf##-MN0X~|^~5ۈzKhwޝHR[:.{~?J۶|%7X.qFSJwgUM3 _&s5L'QK)_4Wϵe83.|T|h|NkfNhWwBG羾 fm[DԔgG{c P( )7VRj߱5dDGz "c%L. αr1е:DGS}tɘ;nA\-Y>ԔV?㾾Ǫݳ} X z?=fg &H5{mHhNG _Zawng%QWv U8VF/m ĩ#@@ȨɬJڊ-Ș?]Z ZC?羾fPN>#>JKN1Bu<#o⍪4]@~ G澝^c4mAݍHX\躈 cNJG[aj@Q5ydQP" =^i cjA1~u{CѵRq&_dէ >{Xpo>~%hj,3lȸ55yYPB?u2&b̲8Uѵ|FԶ4}jDr2ƄlF4AUhuya3#F$z~bd躊;q¼o_~:|'?JS:?BsVMmMNϒ2Oq[585#YcF\bҿUW?ѫ vAV)JRjMU&-7yϹ8'{~,@ж6̻Y? JR)JUUEz)ZR RzS;h {:}qVt)JRcil=iV$rq3kE๱/=HٞkiK*9 cN}뚍m)kuJR)Jx׵AxI>8?ZU_1;DXR|8*Ҕ)JR~ ,ڷ*= Xy듒H+p%hu#PFo/Kq$KQts;XO:4*Gd;u, ~>ޗé[[+ >T%$8|cx㸁*F`[)JR\h\}̕iJU_`k}) U)JRR_p-t17naڈ2QOBF>Dhae]HP0WF0+4Vۭ JOҷIxn+Mj%pԵW%[{kuhYa$E* LZXEYEwvJAE4S1JbQγ)JR?-[?=ҭiJU_B iNGA|iJR)Tz݋.nു;wBo0E"xcU\w,6; 1H.n#@WoHpqG8b+#HXԤn܊?3WZG %I6#!ILx溯宗%3Zhvb)cx$R*W8Դn&s%ZRWd`8@jҔ)JRMO&$[ͬm sN5jz 1ddzd̢ 1ܹ݀yVm:%hQ5d }03W֤%ԌXPza!ϝQYݝ:}6I>H)*Nxx7:xHdf6uwrN6˵v4)JU^jJWU_p<9dd{3A )U"4/-u ̊&®J]#+Z Ҭ#.c[JUUYA0R?(N>W၏ ե)J}l/lg-&gnGzo/'d֐Sr$<8aofR\[bF$T*Lkn$ĪQByv/%k{uFYVC`FA ǯw^ ^:}/22,r'!H綷MG2D ?Z=͟[{U#nqf^i}o+ 1{֥h yd/in*dg˷Ҭ*XZ/<{cyw*֔|ofW}ZRG,PӮ,Yhq[[fHN4^;w}D-S2[zf%HGǚeom- ΄n||Z,Dc<1_/O:}rZ9ԧ@ X(p{˾>5VҚE1l['j٘w1m&b@%ΝKqN,}Z"j0]sqˮzċhFyn=zT]ZV/R}ɓl,mܩoÎc9'R6Fʍs"GPJRoܯVڅ$ w=j9V-Hv6ݮ]P͔ds^|L <9SFmom* $N OK/mbK v`{Uoͤ- qs `ȹ,g? JI[ Es18'9ZR 9 .&+</=93V_i*03A?{ڥOu.qZZAHX[L|s$q~ugi}oycrbwnWG? siVvPH}8"czV5e'$ߚ?).cԭ$\1ev|j-rB,` ܕWYxk @j܄b2Ñ~Y[jLA(H*6i0@Kchm1OUXa|E)9r?JV?Z)T3?3ry#j/`K9R̤. ;A0|񚓬ٛ/13E (|.u Yc$e<yw*Ksfݰ5f)ُ䊨Z<ֱE~#d\rvYwwXǗT]}sD3+]/Ү)UZ&F"FsRqU)U~ #-TZx#֥ji2움y`yZy,䲷qeqHV`nRqXm+r X L@>^Kw䏝Aohr.T}{gAis&2ʄSZj uM.bm1%Ԗ Ҹ+L=]ZDӺTRd+ss52eԠ0TI*2<'D0fA3_)cݹ+ ^VMQC"B#M`|jHg6#BLtyu]+|hdCQpjUuMQ;]#MЮlǧk8FM >[޸ f'U6qyNfYhܻ>TA߰PuKH7qqX0p `9Ra`V'WSSz[coεKYb\$#rq'>FmX%bXF 緝mAm2<CXaJ W,Zi_U?VKWvp~SQzˬWP]\#dj۩v ){Ѫ~~<=Cj[y6`x$icp ]{qs>\㽓XՅfXwTcL!GqK2{PpXg>t})2in;ϐZ&f5"V2|8؃yoߡsZ2i,$biJ;NZBOh|or;VpXVc)nP6x`N8oP@$ԛ褅tʨH38#q'Ϛ`אNG'w{wB֡iK{RR>*'? \>=KMnmZ8ɗyV9#]Dks(UmRW7*Ѵ=}toGfdqa (mbXTXU r}|סh76rYY(đΰ(fh/y&v! ֭iUzHK~$?SVUlr  *^m5=K"I(}y'OԀ)#av\8Ǯ*P9[ ;$Qѷ\oHlAdvK-fkŷ.q F˘ЏA1歡񆯧1X.SS[!FJeu {xAk U(#[]9wjc k g9c1 ?s 7uuK+TulV0~i ma@R?\~VZ{M;-i:ϯ N|*]ݼ5֍x$ D\6*yi J[8^pA>*$ܧQ0_{ v5?b {-GM1Lt]OO-s>cW)7k HJ6Wo3s</T{Kh'$Ew.㍦l:$r7n=iL(h$IOI{e:鎖+-qhxGIp79+7BX}ˉOMw`ν/Fm2X2ek 7Omm3ݝ?OUX:xlAN}*֔TYBxfh {'XKek=W n˒:}RMlr\?TK]hè5$q]Z}C{%9lry3\jvr+E*^*Č& wkfiڍkmpPA=w,nUQjWVcvHvB x|G֖jVWR-{Yw<]ޤFA2쥈w* !0#[۪dwScŭżQ[Mg,m/0n\Mo,Hqop.#|?Wč9D =~eO뚟] AY;79Vϙ?E` P*}ϑȫ]]HfR%wÒp~>_:mARhL1KWECPPg_!jQCt02J2P'.En]@ʉr  m23wnk$) sR;TaNy;dՌOqm~Ġdhc|PjF9J+ݻt[ĶrE$e`,VMÜd<;էVlۡAdOyl󊻷K[; дhKxOE|ĸ j ׺O#LlU'`Q h E_hr_\YH PַP0ު߸/[+iQd(FGs*m*ǟ꤃[F5(໼"6v =?<)kΒ:p9lx5JUկ䳼K{40$yJ*s|+𦙥\oqtLM `U6kgX(SAfϘy՞C$4d\r򩴥U[iJR2IARW*Ҕs:Lj.-R/-Q㓧~Fx>s>U&] mVjr41:/mmpeǼxUӯo-\$2[,JOFIwʩ{K"A0KYL0Y$'d| mb|9ki2D7uM3 @ۜ{/`,oTnG(;̹%T&k\ZۙY Is;1q?\T)a[hey_?wnjH듟]-ω)72ZJnI{glYI{\6Vח/J%cI`k-6-4Ћ+hInZ{[Ikh$]R.rA_ڋ]r񄊱_?N$[.6ێ^wNm<# etr W1ѲD,a`cԾGJ>uҔeK]*iJU_@6n>ཷ?:JR?,7w+vX I[xU'<|*$Q}3,60Ąvsݾ5_nmݘY"N{cΥMaA^N`1B㏏EM?IhLv UF"˭:}~JYcBAkxi X,H}=VFHIJ`'*WV qm$ &0jV7ztq֞ Ն2d>|C·4,J|ƼnW..-rp$eˉO,z[V;7KpFdQr;gnVj6KF@B >ԟ(+#-iR0*9 wce^ s nl/VY>#A OU+Ug,7G` gJR[IMV\48޿P8YI 3D6YGldTmj w0H.bfN£ qSÅГqr{~+vk}wWV'ʘ\*`a.?fuxCg/ou-?Đd~ @<9*URu6z%첥U x-jeczꗑJpDJDHp#'og_\WMMiZ;eq#ç(w)wHa$"hQDIGu-n;4YddRAOG Vsj_ZL\O#i썉 Td=1>k_?d:] dYUԼj!y'c+;Km&;rB @&x>ow1;+1۵YRUs'ᒭiJ`wlU)JU7te-K 'Ǿ+ϠeuhSҿ18~TM^dD{HiQD@d`)b[6udt|\ H2c,k--eMC`0C"$eSD1*7*1$P'-亰UkS֖(Q¼^9㟁otX`%RyWݗ㊏izW"ps$=8DHMwqw<Gerf=}6Q<+*Aݛzך\;^^ncr 2BrAV=Hx:tDMKW8yqSn]Sp4(I A.ַsj2d]Ip"ʓo\yq]E]vz\"0P@ O֥hwjZD3bUppj})UL:$RU)J'փC( ~U)JW!DIMY[Ye d!qO\Exeߴkr$L/l=쏭[khAa%*O gk? iw5Ѽ=,3=CϕY~ =ŲImtd.I S{mPH1? ^j D 3.^5W 9mfaoҴ]Y$eL{A12w`q*9rB1ZREŅ {lK3V)Jq[\cOm'#d cܩcg<- ̈́e^5PgLE!-{[u̝" g{u[.Xm*+@"Wdao%y[RHÅY \FMap.<|1Ew!dsBP܌ Z$}w\Go%̖w"c1?xy#t7:n sw;®1&@k톱1\ CuZ+$F'_|[]*c dvm$)!|ޫVK]6K]҄oWcdߏjҕUW?ѻ,~N?LU)JUo 5 U[T1y.xK!mMF-s7.-kd"T8<O9xtx9wƨ5^<7$kWoK|ߜC&KQ%{=Bҹ {}@z6pG!DU@~# ZJDg#G)iYծ,snsih}k~1N6x#oqOj4 ;D/vGf)ag139b(edF RAҪGR2 O)@ZR/kjm7=QO*Ҕ)P5F/!y pT6=Gc{&X{PF!qћZ갉}'di ٣*|nn.dHܼDž;mRS Z)IQ,=Nc'I$HK;P;\,zjE:gْðqvcWfN y43 ;ta) ԘTb=R-ԝۈ `w洝e$S["9;bXέD-$DISۿ"VOH+kMۂg g=k:UgLHYS$$f_hVyp!4t'c*! 7.V6[e9=E9$sT+V7 dN!i[q=kU2FA+*ǟG9J)U~|;fJdg GJR-)AԹm\yΝgE67)mlI=6iwQ=KQ ᡓ`lnat6Q\j̖[nD HRJ'!56QtBcV@N=h#qǭai;xa2Hy;uT6;N=m$ ,V 1=ooMilꒈڌ%U+nE h +D`YU\3aj}Duo4&m$W9 3/z,q1$QTE yڲUٱ$#(8ZUW0y!H'1խ)JU?{|~]ɦH_n7r[Z6ז׶Ʋzdž |*5\^@1ѣi>UHO.VGl@kgi,.^M^[ TYmգ |֟ۂ{ZX .HV=kdInR,+Cq|[ʤh|Vz3``{Z mW#i#'sm5mJUUڮҷZҔ c9d$${9HUkJRxP9t>˧vDJU-ljm%.&w{Y1$Kvc||*}Hdč߷nqT|3ͫJ仴3@#cTږpw77۵.]n+mǞk t#lm6~ ,LI4]) 6'|U3LpeM;;~:" ̡v'$X}[%픷<ʧnU^/,&վеLw#sYA(ݏjՉJhY#;<Ցsϯcgv ' 0ǁާ_kq"=ͭV֯6Nyz.gmcGmQ4Ev ǃ{7\$DX"U{Dխ)U~!%lN{ouWJb*ttГb w<~XC[?a*(=MV&XD zsc#ҹX-,{,ۦ _SPuKMF,2O9rc|$8!TH"@eF&ѳoݞvVuq;w܏̊ka4<Y%fTbι NU"Kx4VTMlL d(Q\κ:VTꂼ{9>Nԧ($ ީ0^ Nx GZip[D[Rs`{a@'s,GVk"M$qfl aWCk("瑚J63+v֕U_DyTHWZ[+@ɑսp6>_z|nAObZ2\ ֹ.U4d6 Vl\겆-;N :i0)p7goKZUuc>^ 1)_x/#>uYI,JG48=yygMc8 A kܺEj;F!$<_SޱҬV#"sz#;7֨W G-ݒ! =9#y+=&#",r83q\e~B8 {Aѥ{T 4r=Ԓ{@Ybёg=~q&3bw ^c0ww|٣|0Lյ)U~!' Uo{lե)JRJnFl[C 2.?-eNhh!וi[u4wQ#*9O}Ȓe*vÏ2A_OP'>|$O,8(WgH[Iuev (`qϵi1js-ԕR쓫Iqk ߸XYfG?^F>FB%!dl\F۞AZtu)-ojO,s2D"m#C8a%B!uxw/' NO/G%S]Y\Ko#[yWK~;O<煽I -9b ;ն:8([);r1ӣB$1$e* UL>#|?4m8WYj^H2тP0? UU:9mJ)U~?5iJRZjҬ ll""ۆc[\MDY *9IݭVJ6K1r7ܶ7@'$kޗ_i7!oH̃Aw*k2 #XeĊ*|8^ VJ*"D@>JI>XϨ5zCN.Pb0 ϻ۟?JMF&VW*b݁ǝhXluD Sq136<+WcN!U 4N *};W[RT{Uh1" ) ?\dܟ1>0u4y7!v>E3gf]a/V"2.ErT)&S@ПEwp 3!&\bB㻱 ۾3{00)Uz}>J*Cu_[}>O֭iJRBxdt-#ȄL_ݱ<6Xsjh!=Mr0nFtU ]w1Oa\Cx٢%B2/4Կi!H i:@ۅ7·~[2cd SuRȺaDh1;e~8yǭ6 Jf m얱.7+;˅|sT! o<&,{gW> o Z[l9 H6]"WZͪu'_g6u1'Aǧ7Zt9;Uh34r}[̂;s_a5MNbK24>AS~Y@-33?j!!}u=Myr;JHuxOÓk#,0Uz 3dshE lsՇzV>jWUO?-]{6>mJ͵ -OwǃLD?Z+N0GT$UZg+yrT1Q,|!ԺӄZ\lMAv}+|?Kk_m DAo<75|.t{gEͲF ᱷScu{i$P̍[`HxE>cfh /S$c97bڣ7ZMvV0qU,3=g{N wjRwXDnqQڝK}B'5Ai- `yfC6vF0w =jej=w j%vAu ē*]AdRttCK9fˌz gš߇'SxDrw횇i7iikef4yh&s-QGέSŲGY$\Hl>=+vfeyH}Fҏka[MFVPh xUnࠩ%ՋG,dNIR*i-Bid ddF<1کXZrɶGIJdX]_XMr^lBFI|<ֻUE *llgtgX#i XiwVqis#85?ڭS=mJR2xvp2aI$ե)JU 얷p3/Cp xX1_$:ėẈ Y@7[m[kζUiT(*yOs6Y]Uw~}5=khdwQ[j$":c1]M l),+$qg8׭3jec{X. .O@ǡ\n[I??wUt/t)'Q{u;e8*ͷ )Jȏ3MpQ9 vG8>@? ֥2jh¼h 8YN< -k FvnexǕ|p/t_}ʓ?jҔselÛ}WfiJR=sl BAo&-fUdڬXn$sQK-@,BNʟxG>Ocsiai4E OŎ?u6dOt.W'AY#x/B5u( =I9}q](.o`"= G~0IOOfRT0F{YXӷҶӺ%t72 U[psگ)JV2E˶XEeV[E+MI# 3HX,pD(3\&+ez-fuyUN?g\x[K6E12 MO-Ճ(Fkg8֭_UW1ooyV)JT;&ėczH%H$rkLӤubu* R!,$y$}ĜI'\^EҧAɳ*}9£jw>oK=yhJ7=}x5C.>>$ccpx'9c=])u %*-&%v~һxRhcV)JR=CKԣ ?UpAR22lQ[öm7[5r [@} LWNKT{e{{j;Z-o-Xd)]UQ$1TB 8+RP`K0Cr2G@n'c-Nv8#ʥo&Aw# .\_J=_W|~GZҕU?9" oN?ҭiJR)JWUe*{;֓chήma,c"QP(pc(R(j"QeJR:ݫ6D; s^Y+HUA ץ]~U U]{ǎdjN8^eZWW;kzU2IYN I5&% &f:dV`8\u)2.hPsN5z+mUsu?βMkJh̽xk״xcJކu񬎷GS{/]rZIiPu+D_V@4ޒbNϧnj_k&RDzڅZZHDu;@?ƳWN_X"mFTw&eӿ-iQPI3/Xh|ˏ_[VTe P=Lk*RDzӿm=^v}O?ƫ/f4mF6so-=O;O;zo閶ݠMeXJ6pK2&YeenށU)U'eIIn18Ps槶bmOf2XSO=_Y.d]o *;*~t:e6.ݛJp$`Gq_Ai/=}mNk[+zT_?HB#/QE ꧱2~ӿB2Zu 'Ry(D#TӘĞ&_Y&c#mKv>*XSOV*oֲFp_m݇UrZ>eK=H, GvY R%Oc`ſg(pH2+/j "h0-kèHI!b˅槂0I89q]EHV8""0S~A%XH1oJR0-TV= XS(EKi8E5Zۆ, ބ?ItVgk!RйS܀(E7DbR8%IimKx}٠kJBCm=lJJv1)?³{Ki{@EjOث5CƸ*ǩ7FPeO!c\V!Ek ` skeyMHܠO l3Y<| \VӧXF/1.\ldlZM]S,";+Hqҵ<[JH3ՆAVi罍%.K;:KҴi=y+4.ჶ02+.vیK_SN%rGMg6?`l?¾ɧLZ0|:m966b_YauXbT/[\҉Gp.჈dzv~Ӂ\Ǣҟeϰ[dدZtiTt@څp?Jt6V:KSH"bֈ䕁A?IX} x>4M&f.f-n :iBO*{pJ=#*fsbFҡ$ŦYvVah}bIt"0>7t RWWm!+.`{9nn"ȯG]K{%H+ 5&qm)fz}BvYuya9U`l۞3cױ׵6u۴:p^0C*(b=ڼmj|W|%罗?$>-:cn OmJY-_J$8Dgi[/ Zw G8]#T׆ei$D@e#bRɞ2WT{)tFJR6n7cy{ٕ, Kۖ@LƼci_opy#ת~ xn&Fbe26ߞMy#hd4 sZ=/.JmYcRUx MyGv@$*1.{q?_xQraꤓWpi/gs5Kq'Hfg%>d;T)fXivLm?zM=̚uhPU"ף-นOI=GHU X8gS~gohu/';#˶j,Vb" \qTt߲qWymdڴ6dYm:Jp$yơ̷:u'99ҋ'=|VZt ;`\}k haբܞH V\{=v&ybF3 <=Ϩy,.A49*OA9Y?3[:OwyXiY-jI`ORB}L0 `g֣d7?faJce\Xiv/*sjJCGm$ӭ!=HcU=`ք΁zڠUAѬ.=Im綋X}n޷LoǦZ<-s6e$rҽcrHj;kf8?X*(UT Q]J `8"Z[]ͼS;H>5Y[ >1ĝơG+apkF3M6cCN/1UL1F411VafͤG PE&ʠVt)JqWvqkh'8?A>*~{}Zhf:ӫF0=*TEs Jcdk .]zt7en.DC3X\heܦ[>Y D X G(vee.?,TUDT`0ȌXdZnm/aq0\˾b{LJim3n+ybh)QdGeaGV;(ٳs{Tuj*p-g>a1BKEN>!Tbx)Y#qFzZ>̱`- UQ!Pٸ[iX;04ƀgTRR&;x^i$qgfrMckuWV̡׳X{m-qxZDd[=kZ5(Pϴ2p;_o/Vb{TC-!z H ’qOlZzeWٯb܃($n㊎)^!"^ T*sn.2A[_^+t i% P+d߇zu+Y>9 TiP {ǵ"mn4rn-E*Fi&i䵙&Dv@aJ]^[%bFp6'VVʒ*r| l)JRUX/ XrMI2F$Pd.y#_Cbe3ȯX>e-0$ <⅕Hlk65B푅!ϱuk=iRb_οkmBCA:6tːy >kˇ (]|F\N,hg;jlRчSFFy_$aF%M&|G[.>+G) R$g;W'X֠kA(Hfh[Cc<|5tgI=PULjI͖l68/$MKI`3ھ]U+MWDq`6,rp'#zfmA$+DiܧjZr\ij$Cb!~ gY:fwӈ`NA?=* Kb8M͌ ٭CŚ!I} v̯@<ՅIk.QR;ΤR)U֝wO GLg|~lef.  1 }Յ' mó4BUFAa8'o Ӯ"_MTbhʵ1=~QX8P.mőSI-Ƙ QV+FrcxO_5-Fcu*DUoks|t`z61a} T|!LWp% \HNdY$vy5hⵁmzY&7ݗ cV楤^^j\M4Q6br3IҔ)Jzž-Rjq^faƤ~G$w-]`H>"a{b z.L(En41cb\}M:M:6Hx 6I#|{~'uJ#y"SU @i7/ -- vw%p0s8_F5y.m.Bq*N}o^?uRWd 5Ҙ⹈dHye<&b3_p6^Ft!X2<` 0X>|b{,WvVr '#Rn|urv-4e݌aqzw7M=$'c"qÒ}Mc/Y'f0VUJ{N2Osn|ǘ7t7+]nqpD s_:-:=4+? ^Mw "_ g:@mE=H?D_]l̗p3ZR@*;gt:.ԷRw q9 pR)JR)JRJR)JR)JRxWVVw7"4[),?u=C:Ο,m V@ qZxHDV,_Oe2G,<P~kjoue,Ţ_udx>G~ǷK+涷U;2#X7+-Oʦ[$Vȥ)mqrN9&u kKFgBD9ϙA)JR)JR)JR)JRRNR)JR)JV(E?@JW~'o$ v)JV9}Ǻ ο_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image001.jpgZimage/jpeg Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1S# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image002.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-OSJFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; W !1"AQaq#26B$5Rt34rsu%&CSUVcTbdF(?u)JR)JR)JR+LɑW*[aVRVC ȐHHZi-k8 ukK() I#)JRu)JR)JR)JR)JR)JRKp!tu0. B*J5coZ3[X V8ԥ.*<ǖћ9h>b]K Ԥ{)$:` *pH{U_.N@qiC)Kd`3ڡ!HrDk+yԖՐ x"xre>pu@<5s: s[bZe!J )m6QY{C.5an9E%@ P 5  @*l[g#  `K~9r./+\ 8@ظLLkKnu[sK|Ս⳿OS]W Cv=O(aHzP3ʮJR)JR)JR)JRu)JR)JRV ڤ@v4d.g:u^?66;8Bul%K^R*@Xİ۠F+JiΩҕs1WK,+Z\Snn C[a\$iUV&<6f!1RRW?ٝ1 iBɍ!mrw략<ɉ歮QS}E^'I9c&jLg%2 *?#fO2cβ9*zRוӓVrV.ECW6ܝ)!A YˆLgW)#Rp6R)JRu)JR)JRA\ͦ oӒP $@nŚ%˒YH=7T!@6u(wu*~r"(Է.lNrzdϫx[tE >{2ᓷt,\I 8n1XZ.j\dNv;U`zmY\ ?DmԞam)9 v\wN7Sí6;#rriN-``:o[6-kHJRVw#ơ{b+sPTC +t)koDKIQez{sHS(yIu@HO n<6iRB)^%֝Iq*Nqr3Zf1c8lBь4N'LwIr9 (8$c5d9}+j3>m6Gd5qE f6̶ts> Ǒ+cr-%*)=;F7>qb8K Km'%)Z<}*5hdNSjq1.$H>;Wn ̴q),){ #3W˓7h:K%D!NXH| g",џt!k(e$Tzzw)JR)JUT^HyoJeL4RT道!l1[h4t c޾qoP ZL5'Yo[I$LEO/F68d1?RRo͒Tè*MFdrlڶKzJʈ%)@W-Q],Kl$HK D)(遍+nf҈p:NYyvZW omo]va\ﾻEkPK0T^*3-\Hqq $@npUt*IڤJSsNDiϖ}j7dR]n}SmO%yC)cˍˎĹAmg dg'~ v 2!Jua_ 8@)Y'~Ue??"%\) $Y#|n2|qU#[Sl.1쇻iS!5?fpm4bn4J$(H1u\n7~t*9J:R'Opχ8)}3&B:j$@B)t!m es"IPo }^UȼP-1[[QIʤ\{\E 7 s-^RTԠ:$ &s]=\ uvK 蓁:}I~N-vqԍeD6O52 xȝ0IJ5AOQE)Ju)JR)JRB[J}M4 x~AJpp| A[li/=!<GtzTPF4őSLgj85 9NFmp-̭n.HC g'O,Vaj3 4mҝntդj>8ށ HH9Oy=qB[l.'CsP2t`֤YlYmJ\S5)DJ)9l7EJ5%ғF}jjJiR5mr֞ rImqjimGwםB2m_n~h鎞m9BNFyWFӍC8m#:yWÅX(B @`Uu :u)p# c (uʙ-$ 95zP#zxׅ$I '>ugt~M$ (z6a Nq<*R)JW6Ǯ}ȜZ -[hIМ3| 1rwTNEO0-IDHo- n}Y=hJ5Oۧ?6oiKa',"#W+f<9m>ӊ! xr+jF?-#הb4> ߴ?O?W7?W{LV1}M+׿{L:Va+owv1XfF6i[Fn?ՓuyжLi+&erBߠ=iR.z+mXk/M ~Tٓ${i{^rΦNIkzp"ʱW=[/M ~H#f&ӛf5/ڎsβ4׺=c[.|IJɆ̔fH7w:Jߦ*ZSHT2wA޶258͘uZ'ڑ0-)fsnhzOJu#JHV+چEutLj *iQ<׽27~ٖ i@|j9uD^Χ0u%E'=eo4AI^wMV{YFhbB,d{L= l6kK_i r?]ۛGn<msՊJRu)JR)JR)JU?2 X#jeJIq ƕd`u+mKn%a*):NpGQשׁz}\yO_ +aI9Zz)uhKRэI%9*ʩJ7 )T!V48?v@"γqm-JOؚWfq:_q*l5S]㉈ӈ,[G4BeI$>+}SzJ,ve YR+) *![:Wg[S7)ۃ)ւqޫ8[[WRѫsFێ(XRRoAVBLHuhSKnG^ `g#5_r$c&ECL84#l #ԶdFm}BQaZgas"$۟9[l)Ğvq])JR)JR)JR)T][:V8N J:'䢸NibbV% a!)?'ަ7zeGC7d:gaVt8%;lM_Ŏ[.,Z¹-29'zrDl[\䲧v2SA)W]/\Es[[… ut{? X|򜩗ا՞k<52ejߜ`lt VR%]J\'m-T%bKLd%/(50 3VqD}"%LJkJBy[a9Wv9qNi\a䩀-QD:K\Tx8ݦy֤R5nd1qQh{ kJnkBS H$ڎTw Lj6)O8㽾&gvlVۉ'Pܤ|p[3xp,Ivk&{m*(@X! X bS!k(9ҡ{m)JR)_u)JR)JROſ5 weɏjӨ oH3d֣9L8sV6(϶Õ!桹/:qѫeXx|" =1O<@ ~T~~ʹ{_Cʔ^uӎY•ڽvgn搕h~1@gH>u~(SvFO<υYÝ>5[K Uw)FW 9PsAcFwuJ€j^0%59`문HpՌ퐑2 p4L\J[iSKJJ5n_h7u; ƐCz_͒!]l~#m t`TTpHc>5x7i6ñmrJHP!zlḓXfTˁzNvrhC,GJBF$m56K)\Q2~MU{U[V98Cu aJnt&5[ȌTʖ/OܹW)TAI]uslqR*-%RHQ޴7lI 2òa/(mdWT|7WHl~QRjb+RSszeKvŖca֠Ou[5sGƮTÉ0pGHnN}\Y,@*u'W6hQh(mlNٸGDGZiWA*HG)JR]"ԛ{sS -P '#9xU\*3p=5RFC8ߚ'b&*Ұs)K* I޻oX 63 X2w5/ʖnև hV ңxtn ۜ=i(:rUm O~`#m0l]h7'rּAgg5S 2RF\֐c|`: U[e1$8ceh!իNU]y( JVJ@: DEjH&[FQ'>$#hJ{'VîUWJ>Zj :5)ޕ mZSԴTY9IJgks"ۃ;buHc`<0++gحZmP QyhRq GYJVRhPxmPq o* J,縒N03V}S.Ln1l$y •IK𼣠eR5 iȫR~-R)Rè_:0RqkVJj݌TH]BsвjRyn $C||s]H†Va,_riJRe7?P%$Fʸ!i4mpЦB )q]|ǭuּЗS?+7yJ7&oq0#P[MBD>UYԻl%AIy2ԅ-hJރV1+ۛbQR#4ˆp:Ժ/Q*j<0ݽxdIF֟y\k^%GfXDe!5a0Hp4&SO3džKut)JUˉ;q 8/%GH?(_8\niXYIKiXxXYH8'}=zsQq,Oi̥#8N.$U*#H\KJ!9ЁzQVB;DHd$GPo52nV,i.`P}S_Vğڣ9W5u hvj4R) WA([HF[2(ZHINjBݺ 庤pR%=tJo$}ەqTO}53̎u65"K_9rǵ@rl(25iIQ EV~X)56e^5iʆ6%RքnRTz@)JR$wZmH@K2LVN=F=j;hs҅$Jݎѷtp[Kr[zLv))*JN'nǍ5B4S߽$x׍zHrT2'Q 󎯥ֽxԏ@)jXqZw~ Q!CQ5{ O1pJuGdyԝKSՄ,V7ӏo̷01s4ՏN=s^4/G5P>!~gV>c5Y,gsTҬs|C7-H'Q (RNGT .M ;1r3q!Ņo+}DžeLLi{pnH 䃰N1mn[e4oN/Q;H ?zR~+8/ojչ tI2ܰPua#edU|og M"Ga-FJ9l;NO1a@=km|7o1aOa-`1UT]yYJrs;j{]MQ!ҥ Zv_ap.3n X!eIYۻ_gs`%RKh 9R#9WTAr+~qWvlf+̩DܣJaI#j Aۖ)/\+J1] *|WhW5q}~qQ-%!֦Ck R>>J^dE˯&DTd 'JsNG[8R ҤjHqr<\UV ^hr2ۋG1,|l}q iS JCQgv®0G mbpW \li2d3C ayAHۚiJRųs60W:ZZ8%@>'jk9ic!PO)hPJ}FF7n.vT'F!Kkb u**PuE@(}#h| sj~ބ$go)IQJz }M{zsh׉\E I"Iq$y5#8{Iq.O0-$rl=Nj@Cm%)VuMtcwW5ur,_"։qgHh\J`푚M,Kr-mʷ!Lz$;nW=߈ni3 n)fBS/(gRLl>usTckw! }!j@8^\!:F{S)iD:q:ɖ;gR]BI1C e&5sJ-XAB[/!F{x-Kl-hNQ-rt$w` 6Y!P3S֫MZZܯ2z*oi! paKW>\Eh}SZo:~Օ*!+>5sJvh Wa~YCZn K"0J@sHa\ią!i9 pEgTO??usJRNwʪoHKKU;jH2V۪q(PQmZU}k:$@%\PZ!εE[&qr>ӫ>uScm-ԅ ɬ]ۘaݝ 0VR q[b[ ~3ͼK)'Elnp''kj3*yPHR֠zZt-l!3)RYNUi)Ŕip4VqRu)J.<"Tgo0J+I{o KVE-I%Y9=zԆPgi}1;uw)J PU#9wϾĕ"B#ZW'scc1qO]`"3?<#(c JJA>E'#֫!jlHt!Zy IΠN>`\LJ\ĖZeG5j#7#ڡEz|$!%%˕( l⩮YMFc:FF4{7:W#oO@ 24;06Kys-D!PaE`lNlOu d=*!+>5sJV/v8ְC!) \?fe"Ԩp<r=v8놓-79̔GB\l}1:| R{uKrf >Bku 96;!JK~#j*m@#@uYڢIq#o4gfv8-$]r m ;et75t-З5q\\D,QAmgwz'sqNcM+gGɵQbjr8ȮFj0u GN@8ϭ[7|Ѷ~wY#q%lZHX%z:"3["0⡐HFINzWG$d{t)N $aJ$b R)JRFmp"3#<c=jJRt)JRu*lJ{?z)JU5-O\ҔS^?.?Jw'8;f'B~. #Ws*ޔ*>h?GM\Ҕ)JRi 4DkԞb ugp}pp}Ք49%9-B|J!*I·^}+owLE"!Ŭ(e V{1[Wŷ! ̖[KtF;ֹcmB9S܊0j$N>r/dRsR'e]P!qQܕ!sӥIVgW#!67j)l8=ҥunkxʋ9xW N='ڞSIn{ /𯗫:q~"jp iB~oY-Kg?^ qzݐ2"8[amPЩJ>U@&3ɒԇ<䒅3j>Y}`u،,ʌx2wVvw6 6{p6kì6;A-2u;*dh~,)u߇]eLRN,QmRoe:uRi$CIx)(4nKc?9[j=$*UĈSI/5kJḧn.ġ 9mDrVzq b}me<%HB>5/#;?:D+ur!O6†Ă7-Zb1Ƀ2 Y%(s}FW ۍ,&í&"q ÉQĝG> Be!(8^;VI}ύ+*=v$c HX![%YK OFH5gJU?Ik|Sx^ws-H)+i) $dgo*b*HZ|mԞi HJ@k*?Aȓu)Ud_,J$NC BquаG,%;lAKr֧ \-I̔BqR`*/+q\t+7)μ0RƕJzU3^c&&A(+e ;#so*--6`h`z}IxH)_Poū&*ʣ\lnmMmRA8S/d[E=З_$ *lXT/H)e1I%)OR+qsVYe1b&R #c, ʪrovr4ܢӻ8y?i+"S(JJ֧oZq.6' CYRM3Cfs;3ĴH9Qdd֩]%F)*$w' e~KjP'$``qW&763Y -]@)°FFuL2-Te."Yq! .$AzҾ7i"q1dh+4wg$eoCO%|Í#H>'A" U?Ik|SNx`iJPX%/IV|NPN%+롉)ٖ%K$`TwYG⫚R{JVRZzs.)9MĩBsAqu *4IW'~P"NT[| -CROb60Tj3;c\66>MePTIp:V~4k.,! E8>&|!x9HPºa^u %Ғ$8ImQ*Q'GIm̸r+.2J AICm{;1nI܆iҕ>ӡĄ,( PUVqzpĻ]G6d!rBΐNƻ[:.˵A_.<M(#| KKWpQTRV;xǠ4KWJUN~`t4HWlu;ANu'ǥR;òlۙq&{^H0p}GG2#WbdӨu\ԄIh =w;Tvi_rJԹꔂ3mJjfW;FJA̷k ~fqJ&[ pz[)k d <*]fF\XGKP:S@YDiQf)]nwbZ9§AWZdz~{^f*8Xl Z'ٗ)zj.+W%Z+2,}4*No#)J;x3Ӕ51c،EL)JR+7$N2"M@})mɊvΔ >c>U8iry1T4 $oDɡlf HkUB ty0xh6;4ZV%GۺqBЃTGw-6󍰶xVKHHH>x Qǧr2g\͐E18䒂mclq*Slܢ.iuz'R%-_q::eDGV3czZ/P]VܨdbJRQ+)nE])JR\JDRf&<I; |R8knOL.<Ԝ7DOJʕo- M)d=zֹ˛FWf%\re%M=kkۍs{Ian1Aw@!Dlpr3R*˷.$TR7$}B(jۢXz1O%%\%E!G=}+?1Ým I'BwGuIٮy[wraŎuKNB?58?X1f?v*])_u)JRi:qgjM_|lw\^ygEkLkJADGC+ geIUX$y|8I|`[aZҕH^5q#aaO#~/~YZ͊Ŭ!]W,E> 3h伇t/Jy{Z-Mj-)un*I7#§ ӑyc_ե`r5(i-{>]tY%^XW巺q3**fj{LN?Uc!.{Zm(^PpA+GEX_ ع:N|[/RЋ% D``{Qu~6#jV#G\mRNJ?A9Y;RcF3jEx.hfB!nKd8ʾW]λs6pp)j 5s[o1`FTIA"KJܫgO ;ml V-o<G1w%z~4.2XԛGN^k!{°OvK$uWMKi*Z j A)>[mYR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR+_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image002.jpg Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1B# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image003.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-OBJFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; Y !1AQ"2aq#3B5ERu$Vbrst%46C&Sc'7UDWd(?u)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JR_}:izd#zRw |XǞ;W#ꙷtܙ1Zh)-K;Uxaej{L~iy޴yK[炝ÿ/A>ž$4o +{YU;4uˮ0cɊ! 'p)9ϧR)BH3)_u)JR)JR)JR)JR J ܟ*Vey6۽KqM)h QYҕSXR;HڂGEl)Z*3R䆐jX _w5Gp5.,_K*mއZV2keZJ2S@eJR)JR)JR)JWu*wjizs+R}֚HʜYR5y Q$smA/!mJx $8]]%xQYb:a.%$o}*a9zKHC2 deD``r~.* 6樌4 m' ^x~淺r%vs j$; Pߦ͹ηRx*鲌*As~]\ZauJ.8By~ff$@-pM Zw{}GtD6.Iܗ4: ˔Xpt*B .)9$c &J['ζL}D4p ~&7YDѡ1㰹!ĬNF3Sr[ԋ;"7$%}GQr+S-T-30ږa *j5Ǭ9*H2%E9Uz[Z=!]=ĜclHַXnXh9ZH;MG{l룈N0a c yuEokΰ0!]>5n.2.82AJG<(i4wiSPLJRs'^s-ĵ*AP+#>YV:CJ'.Ayn{$I'5b撆kSΔܞ[:q*Qc遏Rj{e,.Jtz<%Hql+8 Qdx p}fvH!+X@ $cZ+Q-'mq8zUNG= kJ߹%$]AWJt›Z[H+%}!ZO4n\g->!85*עZj K-it2HP*_s=4jmRlJvW?XАa.dZmABjn0˞yڧPQ;*֪]!O6"n<ۆ+?)9VvmcK,m)2r{*:d6y%)l:O}'VZW),~lI}wry.5p a1q]L.T䷖T7&; $$\*:Ϲ-dڎԩ*Z bUSm0sQH9 >uPkHiT>WQL)I%KDtel'?&[tڒQ ZV8*ykܷä<\qj쐓Z ;r$ۮ6ߡڢ>~[ZirV-hK$%c>UiĭHSdeL)!$Qdϡ@r|6€+?pwzƼSmju azX[RwOls8CW$&[Kg `mI8!XB$͵FrxA;SjsW:eP00o#o~J={/yW)V͝lSbGL(qJy8u hoZ!Ƙg[灎I8~uvn2%!e+g_G)JR)Ju)JR)TZ>Pm≭:njT~MivvK^*LSVz \OWisdlD8ITK$'cA8㔀Ojͦ4yD҈.-=o{sy:Ij[ njP$4Rq{I |ag囄VtH 죏Xt)-ƚYI*$9n xևtvQZdI&sO>;m2q;X+munĭ( 8 }O1]vʻÏ|y˙}^ǺqTjqm!$qGgY4K"rn䅶[= J[~9bi vm+/\fzir~ lAhɇLɗwf:yDq#sIݡc&4CIin$u%X9 nr{T6Lyy(dIqJo?pp=rr$%HQʇ?YY'ʿғ6qwk%FIxPw}FɍbFeS!X`TpqJcH^oE-eIF1eP”v,hJijP;T])JR)JR)JR)JR)J<1P܉1)ΫG*"DtS-k) o'pj}1a5i$n*$?3RiJPF5SKYX BЕ:! =RI <­JV vk3\e*T= ({ i4ȍ>$p+u)JRR}qu ŹQVijJ5[mRo6w`Ź;nuw'>Dwپi{rr+w 9? 7 '^]T Ժ_ޯ԰sꤞ^D? ⵣP6Z>.yY+b~ϵ"3 ydrg#v8dguqo<U8mzڼfsq{|W(o8ՠ|.=~.*!O{ITf[F`|W\NjzOH2YV%({bN?f"<`~%oy[J(.+_O*ϲv7 V;GֳN?e>yW[IuU6?k||WcN{5EOĿ9AK*OS^闁*&ARj+Lp1d$5e؅ζ'J@fF:wtØ+4B@u #HH^?;`¼ #`R^_(gR^|@Ue`L}Ku?i q)1+Tr԰;y)p8 y Y3wq͝')]avchun[duܴ!eo "wi]d~.:;䀔@8t;>)+hRPͩy߃R"ӯLߧ$R%F8摾ȴƋol(P8#!=fU) ԳO?o vTe)- Rܝm z2Pڔ>&~}oVKf'a׈l+a!ө;.xOn_/L }ІH*Q쑑g YZݬ'=Y7:Uɧ\9)O4HqG#]m)JR)JR)JXOKP+y( ;Kud.5tBtJ6s+ ^W7Q.boQc+^T56\{~QiVRBI9d<뚹nm+Re^U,o%ۜg=cޚzE믥9*JquvV\k9vK}ojJޤ $8uMsGv#򊐥$p?h!l:6ّ6QpR9@ֽn[%jp!$r93}bЩN[ӭ1]RWEtpsfE >3^! -KzF0׫TKr)!"GTw҆99֥DחQ.C}/ԓ3'뫽6ug)m 'vd&% fuE*@OgӨW5icjP&Ze(}߽?}Wj[%!^ͮ3/˜Bg)$1PnzIWvV)vnF0@=eRlxrEIjڝxiexBZFYiƲ@mY]hh]mFCoĶHCiH))h?: ~EkslD͔Zoe Q s f޼Uk[q!҆ˎ*LߵҞ2N"*l[۸<:wj) ⦚b,wv;99P5=E>]l2B9=l$\.n͵ $%{rcSwҥ #ҽ)JR)JRu)JR"pB@j]m]@}ڲҰJ|}jpӐ*n>ҭš^Ӝc[|KdHft|[k{)Z񌫌jmtnȐi-/h*TKq /)IF2~߯5 hDuGt=irBx:cu J}[RzB2Z.ReR Ȩh+Dg/MCȐ6N):z`*dFA*CeTTs[ӡ51SPqY)Ar+%n:ChIₛܞZNn떒ǎ^}JJR}1hf=#[ǒT(]jurbTQWP7 +-mjpOS$b+fle+=T~j[Őq/@ɨ̖v%7-D`x5q'`oSzVK[RԻtE1RwcxL 4h_l);)ljwQyӶa03 [@ BǁjRm6&:mG)I`1`[`dea蓎ҳD\Ee/u-}OsU ۭjbKiD)'y?*]m$%i #V ܅6i%H2+u)JRW)JR)Jԟ_Lo%Ĕ>^Jgjr{Ŗb J \ 'Uni% #{\IڥxZwYcE5:N%)CjVU'|SYb!ޘUpLw9#-*O=?Z:k@0i>KnHB)8(+6EOBh^*whB2A/}]!Й/EDgjg}vZXlr}J|-xfG+u2$;[< >j}QMlDv6 >Bo+Pz5 קw4js3~Uu5PH6\))ue (O9SUU7xrP$>/fVA$g|ddȌD\YmQbSDa%m9:Z^7pf#A(oޝ!`< Rl-W sO)r!8킖ڽ~E\Ь0 u$ o#یiOZp!H?:9K AanDf,% fog?r.]ڒ7Ra otZo% Lښ[1b::V3|w5\]IR]m - t~ǭyaӱFt5 xSױ#X`-ɷ64ڢF <~ڴl: 8e@Gt~J[], FFsZv9pJA'8M]#VFp]HϺos :c6r3͹?e{P=x¼@>λTܬ;-:~kr=gVoBb5$ƵTF sp#K)LMG[6E89<ޤt۴HvDiܰT=Ե:(DsU!^7!++|mrh_1qZVڳhQGd;|XeFn+fjhmi^ԟIE+rW-ܕmnkJ堬;I2-̗8CԸ׻\=e5!`8^zsE&k cqP7v͢#M2]Z]qj!H Nj9J%OAʇ~5LGc\XuN8ۅ[88ʳ"}HGiN8I*  dc3QYe ر$P/\<́3Ebmo6uq%Bd:n%8T|!:v-q]sM%ACgݦݩ(p]arC*QS5ouO\ff=ɗR]Jh + vÊTdHmZ{x :VP$Y pRlBqnEB 棲#Eî씗qd1z& v@z:x%KA@<:3B$XoJζKDE1R#u~s<@5=qۗ 5q_I+l dt:6>f +)@aH/xUҔ)JR)JRWoV~I\dPiJRGQ')$JdQXREv؟_J\2t,(TrN˚u)JR)Tvdp;kZTO`*թmׇe.ת-iMXm45qT̑ht$OV~~\}JR*͚SQi8T$$g9P\ bI\I\65D'vI8~uJĈ츙l% V 9Ҟڈ^ Td.? +ҝǜvǟjԝB£ <1;n?}=+%ZC5D8{#+<ϑXAɎx'XI <<%#ë8YU7ȊW<>z |8V4SjO&}LzethhG̔qP.-2=Q3/,:v$635 λ VV.q/Fj{ ' J@sקkgNHm$H.Iw#*)\ݨ~7!$7)%%E cv0{5 cjXy%H'3I» m>y̵i'v]g#sYlidmszBZn%>JڃS׸*@P*Ja\Զ{[ (6K+c#}>}H}jWv|e ۮ-Ɍ0\c!|$ #Ϟ8]!)>u)JR*fiH=慺_OiZJVRG QYchfnT'ֶZV})$Fx+]ݾS\칏([%JPJR2I8V,ԖP֖2AIPwJu)JU.IR&}]Tt;܏)-8T,`]MEq%P}Oo)P]`Ec!C%7nQ}}+_&."{*lK9 VqxR5.we(}%M(qJ,LTǹ0X@Vy?Y$^n7%ֈR\7#W94P̵[-((w](`]>_:jEjh}[w$rrFF@#mYH?n)JR[y6m.-1ç$wN[)~ JrH!\$8Ҕ)_u)JW$[cVecz_ )^ q@GmS(+p gՃaZnB\Ȯ!DbgsZ[h*vS-% YA`[yUؖ…m}+%WqnGid\IK *F6S ؗKFs!a4RUOԎEy+fŸ|r5ZBq!j=AVp'lM޷)pX j])U8RS.-(u[ x '[#S34kʂ;!!q1\er/[ H'}NJW+gڍC=p吏t~壸ܽ [507c)7܃ZiQra˝K쉉G d(dž}rq*mZN;-қ.6{HDJe!-0Cx[I 6wθBQaҖzlĂ y?CX%*S3}u Br\yI(KcˀI$y 6 l;t4[^$  \>]~Ӱm n75ug [*攥)JW7'@L'.)ɓaTQZH2< ݂n0 bl`l #~EmmDehm)RHJR)J"j%2e[a\qcf+&BS/t@([u[CCZXH+'nee0ݶmnSia!]F;ZˎL-RRlRòBv6 gҴ7f4Қn BXH1kl1=ՇxP1T]*˫Sj`ㅶڊVqʭm6;#6cR#$ KCq_J^Bq$` Yxf1xP~α0AprayVB3{ n߻`c?\VRfm 5uBvm}b28Ķ'#v;5t_-x3ԥ*2قn yigA$o(?QU)ނc`#2中e9lČ\iBw#(X kmiK1[SClJ"@'Qr&0y3QwshۋaΪqLic42JRRpWϞ;6$qE\Ҕ)JވOQ#ǻ֧dAK%ףV?6W֤R)JRe|֦bdS cq*RU] #5/mLz:m*jO#Bn*[HaN4w[NF?~]d;9=3-%iBII5_s7v۶im֖w HPd\quvImad 'CQ`É wm^l,uJF|DnPTdx̌[u|N|@1V:j$ JR)JFlnC+-ky=E5,̩ KUDN@h)˦s \Xo:`45,X)}OgWqtUP.t-6 w{f'bL-{Ր1sߏ].NV鸅) Vt ޅ6m''9,EwWg[! |ST@$j:COVm67{^`(a>H7Fs 3jK \icQy*ZJԠ+)$VRlvɎ숈qr6uI'r?#D툒)S^NB0OJJU6]:>$[5sTKY. -:$qJ.NrO|`Dm=h4̏oeo=+uArLS9rC=}ykW՗"2͹Ci _;Ţl-L6(h$5ElCbQ^Ο&@kHP?BPp1ZCW06DdI6Vsյ$T1ڶ[LsP -&#AOH%)NE|䅤6dg9<R,`Y[mu\ N`~Y5Ru)JR*R%I3%(! PJǟ5i\꩐EQ_rANA'O{5DÍTY\p$$ 999]M)J"ΥKz8E_(ܝ^<خxܮM [*l7փ=!łr8H9ٹipvuByȬi_ډQ}*PnvkԷ) YK${O7,WOa\.[MvyCJ g\ʑ'+jrM,΍)oܐ:NJg Oq~f|ؒ!Zzý-G` \ZnͧYy2@yy] R`Xm%ERN2p^@?JR)Ju)JR+NSwru8my$'PbZ"4*a!h W8X{t yKW+o":c|)S) `rr}*cUS˅SYZJɣ"ئFt$J!o{Fbw%m8Or+fpY s|,n^.mJӑ[ae$)0S|H%1"pdž,n2 W';,V,GJh˭.{~5l) N{"` AƶGԙc¾_aڎs`4_GYnFqǁ[zp=+}kmpVV[P $U;G_Γo-SwLjBn+Rm:nJSNB@8?gr}MO%$1T"]_Vԑ域o{Z؃ [ |lRfbSȎ縅$p0 rxNnp=ZvnUvFiJWu)Jԟ_LpYh$ 8dW/ow}m$)ss-k* cC/"Dy(L(d[E6JTw+qLn5 "/2wZ!oKHXWN?])\iIiarS:F)C ڪC[erḊa%Hl)iPx')iEQtojFm+H-mn>@)# QFVș-I{nLpFyWOb2+<3Uף;"ؑn''>5-13[ku66'ݎO3S\..!8I>YVC)˵?!3yT0ăF~]eSjAtU)JRk[9sjT7G R`_ =UҎ{ tli(#$<>])JRu)JiRY0dLWJ>NBVDJ\܌\9 SV;ro*ހĶVSLSKu6FP2A{UokE^j˗HYehjKKq%N ;{'5z&K4[-81n0qڥ )-1ol1^MdW<#wM 2B[nztnWb eD0R!;02rxW-G6=萋k8.{.%<.=TYa*R>cb\[|&eX NsGv3tiX.> |k}>cm!^ՌɏvB=3 :=-ٜj”]HVvD7aՠ:Jsr,W*#3Ei*VTEǜ}֕t>ktc@+Su≎BB6O\^ҕNŞL;\WҖ. 9-UtM&D9"%o{vI L wWPCl-) yQ8j%:$N-"K2 i;|MYܭw !Vl4Z[ET<#Zlҍ[nPVڱJR5(8tUM?o_u)JR|(rMRp1y栫G6/4Ǐeݱ7dc𮒔)JRI:P.ri6ŹT( ;e T[܂BĤ )XPI1YyۜT6JR,zגQّ&m>+vBǨǗε?,QmPR peT_-,X]A`J Y#'*H͸E`I@SeN1zɋ &SBǺ0)JUUΓ֥ǡ'JRԄ)$$n>,ˌˬC; I$mY¿k)1eyQ:Cx`nH5ROlL{AN{-+V$ =;B"vYM);zҍM@QMa $:ۅ*#( 'T7H6߼~< S߯ٴ*$!h&^ҕ 9P ՚\-8D$tdkxzՍX*.e(smaJ]o=D=Ao+c&iJRrQl7("y4T JOEii5\gځ!*'2+Wd<3mD;[IBJJeJR)\l)Ew4:Nw Gӑ L]mjM0D{%ğͨqHװ,δ5"B-ի:nnT8&kP_%Q[mJޕ$hђDHrmSrEX #sM{dI^ώKڏ&@u,%m2<=i!FĆ!$8y)$)k^<~uO2t S-_f,\CWJ8 qwK,V6rZRۋYoǽ\ dł\,:us;սP6孧ASysZ.] 7p(B#Q|J)>c/GWTmXŻzU)T Z\IǘɫIo z{?,}勋6xfL; Z ^1Ϯ 3r.ؗ!Kn)=GHcn=#nkEZu&U( vݏejD)MEj:JяxcEhkH7Z($aHtAF3`GKaGk})JR)\𻮩0L(e1$d9bJq[LG!?;-hPOIy{^in)-B#+:ۅA%E mݒ&U1 gmi݋Rf[l(qT!-! JF )JU6JgճΥV󵴕z7-f[R@.6N7 |Tb;; (;[qx܌|Fk9n6⋆!k}'k`gqϧ++u)JR*W'MO1WT)JRﺦ5l􋌄4XJ xηľw~8q(~IVԅ~jSʶ^mkD W1,RH OjRTlQH%9k*R)JT,ČlmEJyf6+栿pfCJ3 I(Ws3Q`eA3c|6 <*lb]6?SrBVwIW{ovD'MD+ܻN*<:C+Vye'n~uspKT+%\&&9\{w<5mebzn6ig!f[X I>9:KƋ)qp϶Ÿ[m'%)zv,',Ю}7gm偟UFqiJR)JR)JRV#xϜ>d?\}K#Qi3.%x8~WO1+ƊR`8Q*Acs\/OYВp.A%AFBQk¹7V~ uՆ>lp[8.8b2T*=9VԨqN%$1y;Sy(ʲ ϖO>Iyt Qa5΋{;YU{kvRRKMy H# ps<M :!ҷ*@:zUsܞomx uc>]QunV؇ɡ[,,<VV@?*65sq*bPJU\rPdĹD%l>9ϭC H\XaN01d9x6COʹ $Gqiy@ B |P#ΝWDSqg *Vs zmr3)$8bg*Ͻ]^fj@^n2-#nӝ]|:s4xY ˥|;'WZ7H7hW p!Pn0Z_!EiSq]FԬ'!$79=s[.W9qmm5'bpi;7+#uJ}WFri+5b5Mʏt_Ǘlp&:sx2[].`tZ164ՓsüSS I;yb".*UDM삦[aRv19AIn-bz‘ӡ^HŽ8'ʮ1 Htiݣ*'b|8WJR)_u)P}g/ax/1V-:\KAeJRduw >΄0yڐA28WAp1^mN0; v #wJR0=͍7w`9݌2 `v qV!C= U$.*`m[YhܤfY:|iI\iQҤ!AHV2qU}r1P5,GurUWQI+!?eKmV[ G1u-AGn l'_B|gmbόg l3ԪRu( F6Oջtqj̱ "ЄlVH%Dρɮ۷3>rGצ$brcI w*xH#(f6GI8)!=Yx}Nc~cv}qk})Tړ+IW$AUhrZ!N6Bs֥hB]3 Wn{RGZImIBd|jl\u!mU$kujm['ҴMD]SlQK ^Ƈ sò.,QIۇ<;ZdmHI”}zeM%Ժھ Ke q*R@% YUYoL:F_=ߛ}JRu`g) ܢ}ipy"ƺ +ͧ.~fFRj@ R)JR5zݢHyARJrmu6lYEJqҤ 'Rgr*bҶXXanhBaDtюY993-Z$ִqHߵI˜'!b-m(Y$?PjSCmPbZSjQq] (gJǨ89ϗ:Ӟ^ՖG >b*R%I3g0 QwϕpNm< $-yJHݿwx$>m4OGy ݀]})JmYjFgj2ӌ@!.rLw[{j$+?Q^[,L!ʥɔdDj飝vq',5E[NwA]In"]64ŔR?xۭ#PX9yqIO_&.F΁rFN5s#y[k''cEдBR}ߌgLKJk2$ #l 'zIn{yU)Tړ+IVϰԨG}m: N%mT# Jq``*$M6[j,\LTp6N)PWgTu' u>[:4zm跶s+_A,VuMq ѻϙfm J~)l>UӶ9*Zܥ(;ik~lI**#Y;lj"t%H H'>yYƸ 2 4Z@ Y TڳsJR* %\͑$'nR<+Iv~SbSP/= '+DME7leNDHKn)94ڱ!L]&-7$ 998c}i~&qm ٕjR°,H$b7vWˏ\JU$dVsqڧOqD"HZ6.`!XNIUnﾘZ!iuoj+;78ͭ;x *R)JnEx&'ג@HDHIse-_@2kѺwWEs= C d2p]oAݓJdd䜚 )J.USM59F0TUTHϋ߳j.LQcj5/^妕x~2DC:d*8hvjnS̼KR saVq{JVӂY@_O 1\:9yY\V\y{+ !N0UFO 9ڦռXT$HagyU)JR[1".556\[*F}DN.fNZcLͭKQݔdh.s%)EYIWqCrGPmҴ[JR*ۧn.)AR i jM܏vy28R%>c<el82ͤ*Z8T_:^f !9BUy}qVTi]ZY.-RSQd}X!1ѳhtr;3՜ْe-MJ ،u>ۦM"$STqz-rDJ)2<'1o<ִؖ:^ָqќwo=dl.)~ԝh<~dJW) yvxS?}h1wd>#ؚmxn2l%8 ~ue_u*S!+PIrH}BJT؃/Et!.R:Thkso2F⒐ PH*@ѐː qrYFs9Q#wgʓ!B^ajHB@kVzd˓1*B뀺Ô`O9#-/jZ][ZV:RF@cVZ-|7qEQP(*'WuM5sJR*f>k4I'%?pcKEy_EJr38T Cb1sd0uJ*=ۊ鐄 JFiJRu+fOj@ZY]%X |>ICrJ[mJeC f5g޸;:K,Gkb㣦6Nv'5ӭz]ٲm e!T> sXȒ _ :ژV{dzYB6YuI*Y 9U\pN c{$ a.HJB8͏kjMU(iayRAyŞn@uk/c[jAB#XҔ)Jԟ_LykmG\Βg_aazFqG'vZZ5u jS*A~JUs-As ͽnJPT|HGz׫nhhwiO=<2 m SAqZB I#4Nzn,q)iQp1yWWboߜm ҹ$jIBC\vKa)%\W>޻|.NHic%N;>_ǵW8sVIx$WpWz@R1(n,Zy$ *ʆ<xWmTea =^@Wu)JR-E6 z4i޳KydkLkޠyZM\cm$ð5R)JRkTI!-֐R@9+6*P&aOKFr}HpTi\yؐxK{FN6t6="<:HQB`rynMrD%eaRPd2N5F͟xKXSO%l(;)@>8N7{N&O%oKm+,T1T^4--H~>2u"3I$Gny']>vJbσ!¿̈)h}JrI# j߄}wé;a9JVf-H0huGzkZ 1CO~6R}Ntwcʶ/'>2?Cm-sw9R'W?FDOpSj#c1|wZrD0)Ԑ\^}>u}UvcwzJQTN1u)Jh QϝkI+ -ߑګ"hٰ",-lݻ)RwybDwJD'Ia-C =}.vfC tʊ0yci=>qku)'JGo.\ښ.Q8s/'=y,++VRْVՖTV.4(u*m@CM YR)Jԟ_LRA)H$UkǶ#yK''Ҫ.jl,[[^#jT#JJUωo$7nhu\u\>XpҰnˆOc!/=9Pܵc*Нc~nE'i%ן)GqXdqRW,m 7[K!g %jQ8=s]erY1=jqٱȨ یgC/DͪokFd68JUqÁmWn()  >*R$Ǵ: w jݹ>䄡To9dZr\[ҟ-?%y$d'⻭+2M% PqGP2 TW;TTlku-sSgu~|G#p:dm8QO*_s3 o蝹)ݻ?ϭXҕM?pI##gW)oЮ::)b9NR}[>* 򩌸* ӀI9A@9sԮۭ}.(Ni ($@)RGqb5d61%ʃl()Fp S,F)0Ot j' RG(2ʔѷh6AKR^sی?)7R0?}!$![IN={f]vۂce5 ,dRJRuSjO&}\[E#ƙZ!JBċ&q{!zErܵ.! ф*_qv;\Z~M P.n z e !N{Ur]otLҚt)R2Edn U7kiY!_|Kyeَk @@cxq^/nQ܍;▦zjch)Upyyۘum;18ۈiI*+XR~dVjCm).)ԣY{z.F>'x 8J[E3Y.uzwmTR'W?\K6- q(adi Nn^̏&#v~hg7vm.chVY"'/""HA$+鴥+tz3C,e0@#>@fVܽ `Zb/ڎ4v2 N}jUN7gf7{Dz~Dgv3XlH!pʻ+/U~&nmb>1 mZi=&0:a$z,fr$i " %NP8IDS7AmK\n'zqۓ1Y=a,8NG汵$UjY6]nL:*u)J!/rZdžZF|qrS:@jT l(&BPqGﱮv{㨍*BPB9RrI~@:mrcZd€n)*-=Ru{EI 8t)JR&//\aX8:̆\$jsP&[6{߷hF m vqSLHM(hjU޶C*M$SWuoHJN;"ARJU9B{vWCT!0vqūM8e,D!8: ]}2%N2ʕxvήvM66I;OAv=xa vW8^{~󭴥Sj0I3I3栿dȎZҵ NFwLSMAJm*)HYWu)Z:*e9y}+.[6tݣB0mj SiRbS+*-6 "9[m Bp(hJfDHrRB_q!+pxgӚTڳsJRbCeN)@QNEa%JNS%)Q=OzP!]~:^xe)i X潋o 3 m/8;ԣNj@)JR=qHQ-3usbaJ}tcsn2hf:<uOq8L}e ޔɚ`FRV(y'㭯ܓ Bir uTvAHlEM(-/ }(mFkշgX-]돂 ci~:#N >ݿjpJ0=랶Y--K䨙)**)gs][kFB֣yHO^"lm!+Pw?}i:f̦K&ec%?F{U)Tړ+IW4)JRu)JRGճMURehZ活\֡xbAP)r|ӷ"*Dvb#jIP(ޭJu)JR'W?JD(Ope 6OG'Sڛp`d;L̀}jV}oYœYGs 5Ҕ)JR*WRʌ0dU)JRHڛ@mҀBBNq߂jP&E!@gczmvQ swy3TeYe0NԌqZjI1 VDQ*Sm>*'@vk!5%Pҕu)JR lSJz2Nո[| TZ4mN%ZZS! BGhxa4'kp82j Ь٢9"eGqYuѳ<*Ť)),\hr21m\8۰drrsrj d) MΒ&9}'z[;F;8ɭ4d+z%7lحV]yRp8*OMf$F)۳Zҍ7I?ʏīv g=+r썭¿99u0$+p#׈! A睊uX2s?$x,IKqgqJI8+gH{ݸo=j”k{MIOϚ-aHSn$I>`\˺C E'zYq2Xdc1ZLӐ'O5]xϯZҔ)JRu@[ܹf֔+әWl!ĨR* km YO;=+D/i<})Vvrsc[͚2%I9 c''p1UL;3QeAuA''9!`wƺ4!-(BBRW)JR)JR)JW={poTXE<<m-r=+EP1}tWó.O])KIa8@@ӿQެI{yU%F#%H RQ*sUDneH ݌sMnnZܦ_`*PN>`U6),; lfCgBi*8R ʧ#ZYNa\SԦF$!#'g99Dg[G=j1Yf\cࠝǮG[_,M8[V-nKc eG#*x양t#q]wLZrL82W"KaJBvÝ݀#9UCʚ+)1Q#{HGTx)H=+~O?r\Y]DRFVA$qmzE3 ${gp)$<7Rʝ)MQ IZ vI$/:-6\KINAϖ5 N꨺l5)6I9I#<٨Q^-Rp|N; %M4P{Uljn#H*͂ڣ#'Tx׹*}kT}Z+ӥ=ovZw Z;F~,U582y -%a* F$]WĨHJ(dgJR)JR)_u)JR)JR.vYSvۓ3`[ZSi1U'FM(D~oaY"ZZ@Bϟ5])JXʎTY$!A@HÝ?蘩DR1M$Ͻ{VMyD^=HI[ؤݞt!HrJnu, _GѲCQ[uKώFܿ{ q["`43M%)w>j楝72ш5I'zrp ]^6q.,'z}o5[d9V0w$sڵjwť.<n!x#'iȶb=KFdAsofQV<Mo'iNN>uWBIfTL( 6ԎBr vnb}B\B6%985҈ߒ&BeԞ[H0 Po/ݟf{qplNu%xFnێc$ ut,JɽKeGSANAyP^ 1r$a]\t![ OcZuMM2̅%GYc%\f+6ƛ%8#ǹk;oE#rAu+$:(V< 2ku*^f˿Ooaoe=Bze)7Ŀo.ac-grdn#y#ZmFob؈!;)6B Ԉn\|kKlm䬏.»"p ~7fD;mS c(%!;TڞjUȃ餄珝v <}8Tڻ?W4)JU}QeLJgci* r{rR"BZĔIK e}P2>"}xEg.d\q geܓ!Y!A# };ɓK )JRC`$$\KͺܐG1_hI[iV@qTYRp,ruo F6yMjFXr!*vr$ӑlVy1HwS:c E<(+rg5D40S.JVIʀޫӷ[feLNqP$y׼jv7\ in4ur{'Һ\˰_mDu)r< §\,6ƙq PѠwT9^̹9[N%(;WA֪.vxvEm E_J $ yWCdID˜9:Wq.e ]GNu'm/^)` *qJ*R$IVG61!(\vD̨cFT{jb΋hvJZ`w$3y=7KpTu!^dH$'RC2۪nrm.ƹ47c0~J9ʩ"i :z) Đ%qԲZ}*#82;8({$A849N w2};m^8Tbs*ٽoiW' Y7ca_gR[ #2Z-D1߽Z\4!.~W2$H>*GDXFoi J֋٦8y^Ҕ)U:i1lYkw?{N\gl͔յE,#Rrx֩ -"6-Ҍvy'rR0)JR(@#]zJfώ֝-lyƔ33#UߴEDDHeU9ɫVg[ B3cR$#ΔGb4ߒAyħ^MHRbǙq2̬aM58-tj;y֐?eo)JԿ?lЍaڢ|̸T̗P Wr8v]Xj#"K8RC)Jr \\Y Z#pR$Oq*uNX!йҼ,vq)ܼr@Sa.ӯJ鐯W#5zrԋ4]FRIIC|ʲ 8j*[_n2oB #'$wm-*[K27q5ԥAh IT2 {Jգ6,zˍ*ꔥ)JNUm\p! oH(W4{)d7Lu)-!7(y5fow&ր &H $]x9)JR+rjlW'̩I1q9+'gι+Ud-lBNp02|d~tErg&NYiI%@ygR\yn5S˺2:d)iJ|aBmˢz2 wdrScq)JI]umv4IRA+Z("M^QqE^%+>ŚG=[tx6@*d/hs${×vD gוֹMD4,V:i RI׈MR Jw)IZ=ݟ UFdG6lSjAtU)JRQܽҤXN Fxϥsf. -4a-eJQHȪ)gd\aD'qxjiR[JTSYRu)JU*u}wAmLϗz +asWjm֩ZQ!YmJ8EXr )JR)JR%@E8V?mLyŘ7d$>eJZ;H_90aIRZ JRrȫRQg=+tv:)ZNx#TZgum)Λ 0>*h6:@SqJH );`CJcSZ3:F'=$I85F޲^̥!-4ڒ HxgYZKbDriAk'_Rug [*攥)J^X >u}6ڎqŜGV3%{ʊЂqZLć1J+rS-'r$zJR)JWY,)*[̎KR%]2HWM&lR*ny[CjH-$5w=ιe[v08Lvg4ZX V9]N.wy \qҼ#9ut֕Ls% 8'}|j/bXWQ_;y:5-|#1J<3-e qС|>_+4^q-Օ-v|Z)m=sL|;أq9ϗmĘuuC፽%e;1ϵO*PbJڒ}vPɆM$Wd9*JRHO>kyLu<|<4(`<Ҕr[gݖ4HRι83txhvVe{ XZixَ4dF(!KZT{5mS&G2+ C932;ʺT#ZfV[Cs+\$@i6uR!<aa 'SDr6YQ6뻥+u)JR)T'O, #0^FE]Ҕ)TC*Á7VJHnO ⑤Hd5mZD je >};g&ݵ:yIw Sp7ZxwՈ`K[ZjZuβW#GD C͸jձ)CCsuE`p=|4u3%dn*sw.zq0܌!8GY"°J@l)>a-^䇓c K]B0Uf'hӷ mُg9#q^OJg9O~Ҽ)*e*RbOk7kR0-vO!'`Š[Rx۟P/ZNmݜw{⶝\KVӀg9k9$S)wɪoW&ꮄ^bTTKt)ӊK]xV+\%bhY'9W0O[]"[BaP4v7ֽI!ϳh?Ԫ I 'nw?Z+]_a~UW iYJ?jdu-?߬Ѩ)JDi0?n2y?^ߗ.Uەnӷ-v\`a%GScn,O kԗ2;qXS L~?B?߬)n9^ϧulND 1qyM rk}1zFdR*yW5m 0%%X2sH8%tE!A >BMs:F?3=<$>rzv|q%ytkjw=nO.?V-.~sLLIK†y[el<ROۮr%X 7% ;ս)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu+_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image003.jpg Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image004.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-OJFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; QY !1"AQ2aq#3B$456Rrtbsu%CSTc&DEUF(?u)JR)JR)JVwu!/m; )8Z˨o7QȀ8BB q?=qרoƊXsmSRJ\ ݀wʽn7xvRxqb$m \i>c#z@HxY3uX,ZQpeF%$$sV5k9S""e  g8U=W^mZtf4i1bnm-wU陷(#"S,bSۿUbu  pIM}՗$udF9ZYL ueBJc6 ?+r_E] RRfI1)_u)JR)JR)JR)JR)JRmǣ:/ZHKP}pj9MJNv2}a!E$iHv˓ C='0D+Y$5n~e)]Áy'kXƌ/349$YwF;cCqiI9>YjF*. SҤ{Ad+xW|dyR*1喌r݀ s+3uQ2G87qv3Gte+v< Jd'C}ɥOw{%#;IVC?8%i JN풜v4Q995mJR)JR)JR)JRu)JRj-1)Դ)*Z W2+R-X$ E(%%J 2IsY^Ip*yƥLoKt, `w-I،Tp2<5aJgM6}MC~{35]v5h\$8îu 8JB w*6L?ݾBV=I95-Cnv«xIJսC$>`7fE䐈oJn;,`ǥHDnK\DJeRQʙ1[JRu)JR)JR)JR+ԞիnNY#-.h:kyNO?V's 4ːҜ>$d{,K>nlfK ⳻ݖݓ9D -EO 8I(L'=ln|$M-Эf=+=CI+?栊's`e5LHzjBy 7s8 ܌Ttʷ"t59aqT{o%j"ʔ)2%HC+Bv䨕wnZ$}yTiRuڒ}HW{r ޒ6٦DZz{C<2+dkcӭk1m~.0S õkn*ħҘߔΜ-͊Zzj -vG.1TWC,؁a[b7k Q7ͬMԥ4T02|Lh.2lfRBc56|?Va % %)(JEiwt28N߁YyRSn$FcVͣ$s^%!) H qMu(!>Գ$}GEaP[n3nW2RʓjH>Ԩ KT%̚eϐrOVK!R$Gk*R*FvCKKD2IPVӌw+(vD6Km';PN i5xƸ-V?(jDC !K#99)uʜ\x5|m6uW)q=)#$k:cFӐ[%w][)ڄU#<Yiwm&L_epC~J28ssۮ$$D=p*GOnZP|juSm l% *R~UaLˬk+=/95v)P `urm Pul-a# Q%*jsj}yT{LA:AzM*R1&f9 Wl3޴M=q[^=.(Z J@+hJ A %[QϸOƵF@aRSS GɫmB=dss @hm@洮q%$J}+DLaN%  {Q\p2q#ڝRKi N)Dq]w/7R\!N.JJfrU)lR,+ Zz{KkZC_݈J>I@$r~SUHrtӯܗrli1YJ\qт/Q[W5{i*VaG\׺~k@\e`]j8|l+bu ^dKvzֆ~kiuH\0H' I_=EpO]ԧV{XP [D995Gc5b$yhW^SZj1Gy ׬Jb;::\TO 8zfG Fuw7kGO%\ HH'ϬxJ QXZP2<OnI,}zC&Zۭ h}*W w5j~ԐLk*I+VEx(VQIURQNVyVUG)]#dҩP z?q;H<4ʆkk~Uvuz*P0;hnɀA*9{=RPN=05DSO}$-yҴM k>2ZӿHkY*֑dtvtƼ#[׈hU-;mJmް٫\e 9?:ZS]U1*GZ@nײ'ŵc"5V Z[n} '9t>Izv67>{5t&%kJC$g]yҔ)JR)JRyJﮣ;wկArkL:h(-X8QzԗZ^DvFTD6AޢO;cvtcxY`]- #8۷j@2Ħ}g.n@ R)JRu)JRR]!dxU>Ab謰輗ғ'#IǓ9ו-Cȑqc 29 Ѝ n,{4$Fmtv2OUʋbOI+oUv. xɘc%EC@ɩVm)ʧ۲$Zm.o#c8Dz+! <@%v*CrJrSYY-bi%E%Ղ9 ?@p%^—P[Þhqf Dx4< Jߌ=G5NBI ũY.+^rF˷7:~ιJC *BFZIc%\-3an<SM{; CؤrwsDTwܦ{V4!HF֛'-GR kqrd3xi,;Ǵ'8K>n;mjrSѼHr+|;,IC(M ܐ$pI>/JU]Y4-p2W]99WMs[ߑ%]SHKkAPRIWg$Wk2A܇eFI.Uٱܙ-- DgpUO_iݐL͔V['Rxd{uŎaHDPܓ": L'k;H~R iiwϯΡHffUeJ+PHP Y*ˉu8BV@RJN>GeJR)JR)_uS6X* oh|ߐ(_Q^Hµ,Ĵ &99kGXlm'G]Eg ;{d LS.6ʖ/'8.3{nn&3B#"ޙx-+vrHﮎVN="#.M)Bw'r1VWP~pwWg[ˆ$ *%r{du[i2ї B;y8Ymzc[躵 GH튅?[aD wIo]~ȸ [\:9;{g43g])JR*JRex%NB}? R]մ\a47dyVzv8DbSNBUGߊnKm#u) (dmJo*T|i m-(1}p{nfT\0/hϑϝuXBU㒖JPHB{ >CSꦱ n#y}{8%^W>uu 7^6"ȃhʏn<!ڱr"SO6Ux9NH9kS8qu- iTw9򪆣\H;7L6TQRyy|T+sn4wU[HUKJ|. 阨u:vۊu)JR)JR+ԪSn4kh I*%$\Qf¶Jd6g،VK`e g ޻#N0AdCHR[i=@s-*HKVI4BUqO>SU]We*dՌLqUuz KAIi IF T %X$w"[ul.IpENaRi_Q.%N;3]&m.H[^eiIegOWi\\Zie}2|4+Dd3劮zuTbCmn$d5&KWvpT) #<澋\]iOҎi#nc=OҔ)JWu*z܂H (ם|3t[OR,̷<}"nTv;qVPo>\h#*M)mIKчR{xy8USWpYIX(sxN;|3ګ[6W76DkrޕIuY#cy'Wߏ*.ڧm7[$o7n<T7ˬTtRjNn0IßI\-!(˜ym-9B)9Nk \n7ml{O/IC8u 8֡]`[:$=psێ웤xǎTh$ yV6ḲquƋk V)JR)JRsw+_۩hʴYNK [N/,8(#wq[lYA.0u)vlIc@K}`[FĄJ.ba-)rxh*tqkZUڽ,R@ϖ8Tm[Sfrpsp4 ygzsԆg=VJ S qD+=xmv.8 xvUR#؛׶؇8+瑩+UβsQIIX';s>mWY=mrj<8[P%HQ݌9;T{ 4W }`͝nK|BQPIqqW4Mur2.Njdp `֭tRL9DvҐ';]U)JRu)JR)Jwp(Wի_>3P]}aȖ |9ӵ1FW$!ѕWROXĉ=)a1‡ȝm^&]e77#%Lap2꬘~nI &{cLG¹O1i9n 2}3êm/$gZ&Z$\G+>\.)7ۺ7I_AQNI÷s gE.~\ꒆE⨺afƛ>D%S|%9# $VF˻ȏ/0qZT;䅟?/:r-;˓8R6$e) XYT(^sd(yg!:R)JUDSi#"t׮%N>J%u 6ڐ$7c}mjc[[pgJ҄F<{<=\ŧIjf0C[m:WI$m'cϽMv_Ͷ1 S七yTtSзhd8%=H;sްyd Bu.$,2T|^^mʶqSPp)aKO ]Q+Q|h ^ *$`R؟_e9N{gUL[4"9SiZRڕ<T88GYSs@Yuy)#8j{&xɅQ!-ʈ^ǵZR)JR)JRPOw~귥S1=+CS88Oܘ]zuÎ( F{>)*J(z@*cI&b Gn%ڕ֗;^6-*9}-JЮ V(Q, 'ۊwGNG$pfWrh]v2Da(OojˬwGS; ,iWWEJ3a$coڔ)JRQ3]k$kޕ\fmF}vH Q O 5,V/Ttږx ^|j +T) x6@VsRW'v[9s\MIɎ-Q:Ne2^xuEmm"4$i*ZO}bB+$Je:PJw&3xkăa 3&Jc4yFK,{p;RfMfR%< 8`vgUΔfDot㡩p0p#8>Ux液6sUݷGT A!\,R(ڑᑹ'9)BsSo# {'3<ȷH 앫9L{m:}ԓVQk/B ƴ Wneőj|X,!m] JRwp>b)JR)JRW 5> 2Tv5i :f>M" w䎝h!At9X~isxAOT+M9dtwYI Xb#eC'ޕӪm/PpǭUƛDnC})l-(#$U6!EvpJ~+vv3SaۈIyT3M\fە`..3Mvj)G0s5eғnޞa0 ;aTJBHGVݲFRvՐQ ZOR5Mn܅c XD6zъv)[} & , rv-{othP lń)BHU[zFߟ Nu$8O3ڭZv3q 8ڴ@CYD~ڟ½=;WS? )JR)JR)JR)_u)JRuRҒً.%S\,UY>[۵N$Ssn|m6U5C)[.%mW#ƭɯYeĖIB$e_8MMb&_`[UQ-0N,(kLK= se}M[rSNnN|j@.Vi"*۲r'5WoښreC3o?o O=(wi+Ȱ].Z+i;\A'q-%2D[:]< %I锸.C ;mHz=R?r~ծN93g4HE-mW)UxJR35;l0iʶR)JRR-A)8)JR)JW*PQJJԃR{WiQ!*{)JrS>pqHAmƬQnHRc1Z%o,$`d-HV[2JJXRr<[#L1+TY PڂT;:UGrp;9 d~Vtږn.`nRJ[q wurE5é)Ŕ%S*V4 K Ya17xA|ҵ  Ӡ "VJBTjwĵ{dx(cK?'t[֘]eGu촂Tp]PlnDxTe+m{<2)#5>mIBY, ? WRv3y.1"QNN1iVNGoOH*!TX( pAֿuq֦e6}mI`d ɟn,0Dby$pG:~$owK.KWVA`xdoS]pbnԲ,7*RˆqrCDR3Y"1#Q"e!B{$ JU=zW)Jԃ:b52?٧VWu)JR)\-JӺjcT5~q@<<{*料o: bC]>R$dsqP6}ɋkRڐ8#o-z{$ȗiaQpvUR N{ iJWu)JR J ۉ. HtWUqJRHq.B{ J.[-')S(#R)JR)JR io2T+dz\,/ȍ. yYߕ߄$Tqlչ7by;\RKB=8*'M`tA "-َ@jKV{c,m'Я{܌(ŠQH<#ʲ `B<*GCby>/;kP[B(HAl'm'%=dZa+c3vwcCFgnМl9jqSR| u+m:eG䆦*[HSmAcp? 1PAQ'gϷmmL|_sJ&nX23N~@K+܆TVV =H;~TEmk{o]A\3CC{ PI$܃mMKB 6S9ԚTf0ߜ,ZĀ{*M)Js}ۮս*ZΘ}`™q!hV8PZ]mi[V 8ϟ½߭wnHQIBJOe qqV[SKFqOvp[!# KIz P.u,#p6߄r|Ex:PJ@>,cƣ۵E8Dˋh()_u)JR|u ݈-nmeVw7 1b^!z$GZ~Yz"3&7JAeleKhd$`ێ٨ulۑ 6KސqA;{'jk=*%;kKK:Vp >,vzznrY'yl#YVgv39{QS;nW(Bg8>x3%;)y. m'ΫG?Qjsw[;pW"+% 6v@&SAHRҒ jk膏>U9moBUg4؝s[[qSISJV^Hϊtr#̾#=´\B,kT#:VqjH@ lҔjv+ζuGHm)X)SiRs+ZmV˨Jq%+JB^!) H{JR)JRu)JR)JR)JUJҳ#$FQgĵɮJEۤödKӡ]RϴM@Mjz$rM9tuǝ4rRxO~Glkl m!TpU8X~BgNFzEń`H8OKu9"jC-RJ\L6JpN>u6BanuTn8YҔ)JRu)JR)JR)JR)P10"„%Yv*e)JR]o2Pi762E̦})!a.$+v#>丧Ӌ[E)I?_v$-_N1knZH;;}jVdU3ؓoVŅ\R!HO?{]/dc#gLch z|+voٸnvW)Jv,[Hq(nLہ_:k  GU sI`eܺ現sZtg ZZu*)8s皲.-D?-Ɖ&"Hw;y{:W:b] ]l'ڦiO,ulٞPBVH)9'88]( 7)3M)[XӪ,?*TU4ӄ~ʸJJ`3_7u2]Spߵ=oy•) Jʞ'Ưt6d#y.Jm( A8#? Ir  EhKh 8S$@ukO\HʑA7DTukTu:ZY K &&նn\pF)m)*yD(FA OӟP1kK>O0@|)JRYb<۪MNC1] gY{͍34tV 2{ۇ<Y%Bd9$nx>Qai mRO?3؟1^/Oq{"g.:=X˃|xUD;|r|=/0wj딖l򭉱BuPzHN~5%[zKk jy|Cګ,E^RvlyzZ*8aM8?//=0}|W)J_gLo۫T ;]J$͂K9cfߤ_Hz2_JB@8TZg%o@%h) <sVUh) 5q֯|UT]?tu)JU> X'c~\Rqz֏ G9绕]o2λŦ *K))?fIQ u];Q`NLe%.Qi?b7rr uNH=vl!\ͺn!qQSc#U]Ĺ Iܱiq IRBS*֚;WqLPJҒT@l'I'P3um!!8*lϕ~mwUܔ]l ʂA~SxU-z.V'N<)JR]gsMyfD2)JRu)J;| X!ăHP|\d)syĤjsQ1S5\u8t-o*ơ]o,p 0%\,ODx6mE[2:aԈ)$q7d[S-meԴ X [R)JV.Hej@ܠ@5þhwoxܔۮ.OXl8|) cΩͱ˥Gؑ$Lm⤸dsEt~W{fATyHK%_e@aqꤌ|M\ݭָH8LJ*} d$(Ժ0R|6zm-m+.5Ns 0ĩo*gtvm'`> W|Մ[%ضMSaЭ`dvvp,˷Ŗ%ia/)C  kZ RF3X}cnmjq߰=Ab v)Ud6W޷vL48ݏ^uXƯs-sN\-0\rZTBQ#5hԫ%ZҙU)kKM Uh\-qlJ5c)OL()`g$KxLd;hJ'=N6ސn!nbPMK-/&%eW(;{ Üd OjuN!)rҳHPWZt]MI4R ^*%@r=x|ue}N@qXVҲe~ܢ#ʃZ+~\ԱxGa#ʏW{X?]Uck]pa}6y 0D!0^U JhNBT5ƳjrnPB=4F鑎{s_K)JRTln\ۛ.ZJs~b,ˀ"ò?jb?hT? [ASˈ'ӓZ'i=ܛoe6I;pLy5d|>GpI܌?*_OL>*q `|cZzZJ@m@᳟˓[MئZePY-ҙm%9 B G+$ڭYZaTw@;PZ-;:cQ"j L%kYX(@#UK2Y}-4-%;0T@q3K1C->[*T'{$кOV.Êu̸FI꥖wp; j VO-Z=rC% %Т65kl}x~`*R$pSԑ*̕{'Ϝ^?]\RAq*pFG5+5ͶSZ~֋igO[ILV?EO)JR)J_r$)PyE %J !9욨xZڋoERLHvD[Y2Fcu7ۚ:Slu0JR3c>uBH>W2Ak2||v9zb_d8J#n V H;`cd;36h)כC%A +'qehoKe6ƷҔd+*ģ*CԴ)JUFRZN \iCGRjޔ+M}1K]olu)JR*P~voWW)JtNLď6?5O8ӖՀ@1[R)JR"k>gҔi)#"XhL 6E*Lu% `+<5-m3+m.k'pkJ†CZJNJp =Zj"pf 27s=U2'Fe` Px ַtO?:c*2XSJK]Ҝ8"NӢ#7mm-l!•++<֖XqNC$HI*u 1!5e$pI$RjzVRe1 2y YHofCM-m^@ۮO`̞ھ¶T'x**.*ډm*bS!YRS$ywJ2O҆y|ts69kX~3"C\;HR)J[* [96RGr0yymZ!=7.pNFjx9ɈrJˮ7<viϑ\VsUvkZ)T7W$b!M3b:m#qϐ^=),HIku)JR|ɄuHg2CSnj q y`J_' }y6I*H$O%D|dg5wՒmwh&wm'i#yہ8T:wF d o}LAؒ?=jPޜJq(B`G8WӦ'@UոƁ`%$H$r<=XRu/Ɨ[[ imvԀTR J߂T7&ZW>Ć..aHK!;H#od8ÒK--'Tp}WZVf#hC'g =ץv*?sJM{Obdde҄2<+ ٘,΍t̨NĔ  U^h{>qTSW Q2JbZդ 7(O5qޔe0T=)vPc髇RQCO)Ēe:g3>be~oeh{ˍ2,ۑDƦNt-+8uWd6Lv պZ}#hU&ˍ={Cd!dlA)Lsχך묣p;2qszWa<OL}kG3 rRrU߲{msbZ <@V0~>*T-V\UW,y5]1~'^ކYV G7©4zQwdJoLij?O6 МzON\-DITRݥJ'=9澃X?]UckpzJLݖe q*W<޽_-xzv)Ri1)+__U)JRxT@*'hDXQq- , Irh`BZFb0鏳w*50XQMe6ӵHGV[d6p'#*3Gjv(Oe} a*2±jVf[E`%aGޚ2NI|v:MA>~^P6(DǑ-ZWTe!hCHNg y­w%":ITl-t ݲ*JdP{RFR<+eTY*9 G(I WE7rLjPXIPQee CVj4}*'m(WHD -h({j+s7&;ˢ Z#zeM9p8>s..(6ڂ(8XJˆ=V-,4ҿk` W{[:jYn[ҋ2@%x'd[g:%"NfiJRu)_<ߍvݦtAL N;Cn% ދB)>Nqqf5mæ$ZV†Vr`ww+󣐿p^P 3c7S{ҽU Hc!?ֵͰ#ynů=AG_d wG?e\R3LȔTIHkRTqs;knAj XKI'A? נKLiNy99?]Tj35?DROtbj.|+KQTۂT ,09Z=`>&I[F[ Ve>$']#?_I;PaCΕ"f4Ώjԥ}i(PI%hZuHEm"ʣ#?mBUf|$HmR8Q v#Y[MK r!ܤdrp2m+b|{coPCʲdϳ;ϠO]qe)6\ q `+n #QBߒ,c*o_urHK@#C"qG5mvq3ރ=L3Hd%:FԤ{:z9tYO%JFԕ@>.$fόdfjX7%)q;}k;^xN\',3xv=+qypb5JIJpZR)JsNYW)D8Sؑ؞;96&]P`y I?mX&0!'jAa ;'*XPe8]Q|JjjӉn fslvʷ}_ vdg;ν{B} ta]{ُ?Z!E #4RswOySl1ۂt0y#Y6?':.zV4̩CJ)?0j2m看!Wnrup5 :V\qR*V5+`3IڿuiT؈"K)|ziw|7N@Ko%J85'ٕpݳ^NޘzogҶQ$ {1]Aq\Y3t qXʆ;wmf6$>)EHGU"n)*B]K$JR(WFڤn۔|A^1\ޡrvŅJh1gۯQĨO5) -#!+|ytwϗ&$Im\=L.O1ֵeoEZT; 谓㪭vΉ^B\*R[A)d?on7BLKT#+A»A*]S]̷d8#iHQ d܃W)JRM%mc7-p -KJ TTn6TCImP[6h !@)8Ӽ:D{ [,3"2-R2q|N9FW7̙BFa_JJqx*Γ`{1\L`ÑxZ8VO>WQԖ,2K> 2=fEPdF;/i`Ϸ܏|ywPVe=A>U׷,#jҩ)P9(_")Q.Ƨ)H'О>䴻R2c>*u# ֣hȷڳٜ[i.Esr^t(mR<Hk5UI^AՃU?6kfQ] -BD}qDcD$F1~)7cķJwm6Ziub Q&ʖKu~&ӻ;۵5AyHzMh?g<]-Ŏ&!@!8ܯ! n4úN\mm̐9#7nCݢۘӮ.Zffem, e`gyDZ.y,u ,``mqIP5`@rN&C[+)# *=VO6%r_-a2@.8: RH3~3 "z2C(NTN^u.l^;,r|O:l}\:'x q ϴ\uviqluJ!BPNБN}+vZnKkW6 2(m'ҦYarR$=t㟛Wt'KI9VK>M8GRTOTim,[nbKS eR3 դ6%x\!֘48qœǖ8}P}} 2cV쬃2'Z)JRWa5L4oU9>u+cy fk9ۜ䅈I[KRNR ${T}KIr*aV<*VFRA=WDޕȵHK$ϕLb3 .Z4mdӺqXRdi$lyIKؽ?gqT(%ENR0v~t_VE<=! MO)JR^oC;wGdaN'(Wuxgjk%ޗUOn+:8*N͑qE(a>aDYVӐ) zv՟]k)nEv*\$eZDyfj{W?tՄP~ʬ,b^/ˌͫ ƱAbb\R0wwU@a̘؄dFPNӷrVDFO'TQ0=s(u/E"BⅴY]OfWv|J~dqޭU\x^/4;;>3osy|=ݷp|{T iuqJ>&bfnjڟCjRvr|>@R,7Ia=2R!+ e]r>V1opgIQ)rTF06]*I4`S VF)qL Cpx5bF{Omi-ʌڐ Y9N3D 93*bBêl3+)JR^QU$c g9z?G=+7RBU^`ַ\tRgLeq60>ߤaWlOI t+Nl\Jy౴J$Cw%Zo'`[VPW0F;vN|>KDef} Q*RPNN9'iJno },)(JP`g?ֆS1Y-pӭm^$$z ?*n D vjʡ!g %+IW`H5)4Hkb0FՅlPy* l2EԩP+Y*'>yNtBKi jVsrsj樯qwŚzd%lRFw8jo A A9PҖV.B$TWQX P°31XGѶ(%iZڿy8'=VV'fJLևkzZFsxJ&JnŖRe3y*qAc.[qMkܑP~ԪT9{u[iZJ3zVm˷ GuHSkÿiqڥų`rTX,2l+穀-`#JR ƿuj4z2Yc 5BYd# ,~k-^qTXh(ηR)JR)JR)JR)TڲDM\mZAkdȒ5Ai#MN>* {|TMw1żJ6IT}"bǘX \[* q'=ZƳ2 HaJa=5ט7TYjrn!PÔJQH!*PI I)C)JR)JR)JR)JR)JRuG5(monî(TRh-|<[aⶌ܅+2+T+^yڀ P휎EW\4m&%}V2SD m9 wO|_|k&rIvk+z -H $ݸNr$$9)\u2N„ +9zB0S--%k#|x߽ziY XOJˠ>#^R)Pdj{s}iF~٩)JT+4mKq BT SۅM)JWu)JRj]*znLr"IRO)>UcVە ӝLW2۫hA 85Λٹ$tN[XJqqZ[n (}E9C t)JU>+ \R7u-~jJa:ϻQ-)?AQ0ib^Tmi]LdˆkTtvߌ LtP Oc]=VjTZb攂Iꚟ_]qr E^u;i yvȢ$i}&i%)OX2z=KHA`܀#k/)I vxV3bZu_i%0dmDg`r89}Kq3,3nJ6'8g+_gbolsxq Z9T ֥v;I[mu$=dnԳ,9ֳcR^GTN1v3ʺ%eSԗ;Qwd;jZ;HHD)*HhS2qPtd粠)6$xRJ=Ҽsen9kjQI8r#x?b%h9J  K+3j5kc;gs H RA?77'ތpnMM`1.IJѺEZQsn[Rd c##$j,[σtT]s=6뼥TiO޹osl#*\)+8'kޮ-0œBtm![ ~v/OKn|nSj8N6#یM}6)JR:pv5l8HRQw;U$oe[6Yv,m&!y I'rBN<a'J]V.̸{RT(%)*J{ե*6%5uCk Ԟd`p>yzV"5n 6v:2#x8;B-: QmE!e -=d8F 2v/tJFnąp1nT{rg祳siLGj-u: FݒnGzb\jZq p>GW^f{Žj$gh횼rH5 [n"Qm!Nը;=SͶ r)Ȕ Ԝ-X9(lnk17!8*$` ' xE5jv Ŝl JEj[]Z!)ᴼA y}GD*$I5I[{i ch qK\/?=)CH X9 V2Go:# qD⦯B>8{ʺ2PR1MIQjiMmY*KcvpF3Wm[B)tI5Z1pmˬ{|f`s[_$b%^\O| STIڬG+B>-:m.{Ow@"Zg!ި]{cսK2[T! ܑ='ћa*RBAQ sUz'x7[<[L/R:nai9CQ]׮Jylu>n )KQ!˔”A SevqȺR'۩RV\CEв0TG\ҩtFm%E[dHNOyb5QfeD+i$`AW/G귤 Z,/*9h:)S*xG{ sQ@Z!e6㏶(KkJTuf2\uӽMa;Sjm)QYhi= ѝgy03Oa١ƒxA'}YR5_rODս)_u)JҿcTܫR)JRCWjv~vY ^$6:n0njimm*Si+AV03MnoXv]J(Q # j5W2v0TV9O߉rm/KRJo\I9|uU>Sr!rیUl-m'\n SL1$2Lg:d {csRƴCI /-Q>Vjl\[\pWIJAHS$^,M%{9MMOu'*ޕ+RMaז2U)JRs}-%2^w;c֨7 ]1Y!iYR@Y*u*们g-uuKiʰ?Zby[e.ۣip4r7nW nv/]H؅m4n+Ӣ-UqJS]ܯo?Oj΃1݆̇zp@JK@qKhק=t]DxdKiQR0JN#kD}.>e[.mMeg9 Aϝ[±˶Yºtb*Xo,y^sGԑ 7c:t pgyϟj{e,p!R]DȡO)!%gp8}JƖ\L{.mF.tZ\pUtKirfȟ! wcA%JpM[jt݈1q N ${UsPȳ9sfO zLLvAIu >E3D7)wd 2 `q[\B osayJ\)IGa;*us/OÔFFOǥvJPJJp&M;$4\;Ta6R-10wo5cY B*mf`?o88v8@Ocj0BzN[d26?H\l2V[<$+9$ˣp&AYaR?]Bzu5 q6_ǵZvqHӱgD 4l9.RF1c< 7W;Ο&8lTBV@|O^|{Y7Dc! Z֐PTdFGk|컥tVȄĆ+IJԕHEvF2ݮ@!\6R))S wֹٻX}Oum S|9O53L'$n kLTRBN"gMZ^֭}W2AuG*Q%|{vֻU>*6Hܫu+v]UͰ[!nN998θI#}<nIq*q8A@2jW5;6%)RNB=<]w)JR)JR*S&U)JR?gfsM,,AJR {bfn|': EmV|*b[+PJR0G~*:]SݲCuHIXJVwg'5AȚBM 9lA&2m-̅8r7`'5dr.G:spVs9tݮdd2ٝ%aMc542P$)9#Z6&&&[QCx^(ڜ+h"",#?˜2 Np;T}GlnO]7Cu{ܔ,mϮJJC֕[1rTlQ;մ p*#:YQmqĤSk9ݸ9RNrZC÷LHd G@~IS_1OUFntcOܖI r2;֝3 EWXIIWl6kr-0"B@B1g.)JR}WPnL(]+jwlk8OY.JphNTR '$pʦ Uj[*RSaiB(=jUKۍ74nNqdUit@hZR nQFN8:jɈܐB֤W}k\mk=qpq%H$UY/VFJ#î2np@=OA .\&?G Zݵ[˚j5ɾSg>6V>)5O9l)* k]πw&[n<`% dd8 ·#1M}d2 4N#8P 7\^%i M O\p<}+@ "ߤKiܑ9s+tWTָ[i )PVH{ˬ[!-޷^%\)*cGKHZ23AVŭ˷LiBz^ZsRl6&YeiT^0$MypԴ*JxplbB Ijm)JR)JR1JUFXכϰ>V)_uh*4Zv Di$O)\olmd9pH F-6W:B8$d!VLe)q-$Nzd$F kиsc˒RPP n멗T.-[Lv^km]mc3Y F/0Z!Q9͸h := Һ*Rm`H7L+i1Ԑ} U\2DVUK.0u[!#Gq*itpr*murdzD>q #s۵DXm"ݽ18$WuJ %`=:J=ڨ[+"E= ˒PJ=~ &&cǎ DB;i\JRq Q$fQX<7S$RTNn9ij arǝo6w=?n鸍c9Q+tk#g%3x}/mq6z"=nSg,q[ăpS2!;qtc#juT:eZ7eTrt)wćI#p*)1y䰲َp1۹39JAσœNfpTŔqAF:侑.en(mW-K#=Ǚ"ͱ&*R@Jnݧ[{t?!a Rۥ*fÓ( m8%iJ7!> μF*Kqܦ0 9H=#D5Ey&Ka !(J gR5b4J8 OV;ʸ C.2GLHcr%V8'>R4y?Hʷug{8ϖkɼG2ܙ>#BP6O9ݜQ}nTWIt I(KlH[ w$}RH H8Ҕ)JRKwP]tPog BKV'olr 6Gp)j’@ڠvUJښ]4$AKHKPj61LŶdf脦wBPIPHgyH B(<_T1*4Vi4 yyr]e'$y wTDGvһg/ o9 g^kޡ-"ធ񸟲=ַTzQ|iܞA򨗨/dyIIs*ܴ=q1⺧Xr;E/.>ZP0\'7S Ns8:P;u-75䄫>xkoÍ)ϦEB̽Nۙ[T0A Ll{# (>j612Mr11 J;"Oܺ ʙzd6c]{ U* nܘ:q N?IR)JR~Ǵ{GA17c=e)JR*T]&٬ʝ Zm Kā('T=O{Oic@Ze=BHI?\5T,]cp#(\Ajn_pa2 FT7vq[ЗTHi!jK]׵J^RD)V2#dֆ#̵:m(*"$>x8ԈkWʺ+ ;'g\m- hQޒx#ZZ]KLxp[BÏ$oyZcmRgۋel 8sߏZ:%ձbQB2|=crFf$t08S0suqfao-iN2w*un3ql-YTd6|jmg X>_k}Ğe0\l<=URu [e"wNd4wÉy8O<ʀ?]u_qB:)?iǓ4waɀdNakqH8چyzzL%+һr)KX9HJҢ8ڭ*Ŏ- *;|\,^}9@n/$sCj&,#r$NtDi֮ڐ0@EN^*Y7(oSqQP;6mOP>ꜹ}ǣ.@rN11t4{P+Y~3/*`+8ɩ̦"6]1}-6g[GٷGP*W('<>vлNˠqi{<1Q> 7.[(N0q; 8h3#on9!KͰ(+NI dײt[]UsfҒCpB6(TYG \]arc>ƂJs4q8ںF v-  ,<KPV$4Rm* Yֵ!%JG YRSkN)$ +rN\ҩfjq56R-ղp A)݃#ҴٵC)Ȁʈ \{ j9rm=٫܀T]NsǻWGXuNRHNi[Id~Ufc8#\JIC`W|kY?&ny-.-qΐn*Z~vjDJJKpPI'w*(IXD rUűk>~$}g|I+PY1XZFў2sSCvo.rJi9ZZ$3&u}dO)6m@oNINHpJj/XltRCHFw#y'}JR@ @1TՄP~\O>!؈ˬ@*VBGaXZ5U\K=»4BI99c7QcZ.b,`IwrJK%DWgJDn))Rvܤ|yj\)v O#~S3\:ިʸd>*-ygjٓܥZnn<&HSwv9} z{z ǦFk:R)TZ FKS2PPJuf͛tZ!&oIm.|8 ά&[V{87`9ϝf*Hg>~ޱ1ٞ#ֲ̟𻟷HwC¼{PC=cpxP*b]m)iEIxJnZ"{P쎸󒊝H#HHے0UMڡ{D6֤Ch H'3aF.kĨ یpsuS杳:jYvN8rQiWm3ضHurV7-”NqIW׊:no-NۮJq+eKw}@s!,nGÕ )8P*xO`-® ᣍ` Sl6{բC%+)mGpQ%c𩉏~ؐM "9@؎xO[ ~?g>~ 1/uբ${(^Wae²| Dq:_i ɮt((ۂ|*}U+j?f?elZ:g go |Jϙ#R'GI\)>k*h$2K㊖15GE:ᥴprT9ۻ}RR.HÏJIfj5"B[ v* ^kAU*de:&*|8ٍvoj؄ۑ) nZB𡸫rIRޕ%a@A#VFK̈́ۆ1[;)Ur`3J;P$[e7 V݊^Ҭ<WTsioBuj> {kX움k!~|{ UOo䭸%A@2G8Gq4TN23OƨՋe^Qk{1]q F'$5Vli2L2@B(㹫~q?TZMx.;2Lg;dqa{Vߔ>ӊyAc뾮i676MTi 4U=rn&lzcd *JP;mQ"f-0ڗ< J88Vn7{9L!+8ڠ2u7YCcI:Z*إ vǺsQX[5{121uNYB6‚ 8'5v3uc x9-tŴ*zخM+Wut^Em1)r**$`;y=Ru82۶AEƙO $vz3C"4dBRJAsU Gmx:/KtTIAmPrpr1P^Q_W`xiԵ!OѭԬ]1[m%{{{? iTE oLBoU\wNۧi;FK]}maRoϖj =!9Oh8PAyƻdW uޫ) c5ҺWJ#zJZO8GOKKˏkdQq`m{I5U {RCqٶeZ++ W)1xwy\bLFVFSΩ2SОz:C1伦Š@ې6+(:: QPlMXJAoaH>D_;%Bͭ[YABW(pjk2qM,^V~ֻ:xE4"T7dBvcUJBZ=T`䄐@ۚͪEg&|;Є8C|g$sJ&&[ ʻ U.VeѐvUǦPֹCe<0]uᰞJՕܧW(-QӀH*R)JUFIg2->e=J8OSW=LOBG.* V{{ݱ@eҭmW )91Sk\ 6ਥ%[GsJf{GmڐK H u)JR#2[0Vs^x8lK3HV_C1ԧFNpiQ`dv1YXҪ4:j+$~V:vVJm%KR@U+ՖdStD;otQ*_ϕh{ZZXC Zf}VeA)8$d iļFv!C#>6ݒ u$6:{~ڳcn4e-M<*>xJǕ.Z; Icq_enl>%w=}*7Kʟlem%TGqZZNm}'`犯jÍ&֨;5tߌ5slY엢HmŠwn* ĵa-g Lg km5j>!"JG9!+zSpiJ>U7 Ԋ6.jX8 >5vਪ!4q} Z)''*OcHT=CMWt  M d>9qd&7N䀡cڿnZvXu2dJ$ 45Ӵ^eZBT)JRj[DUyrەD2zuv9H~&XuvM aAG 9p3TؗZzXJaBW8%#9 YϔW$?pDB!;)l!@%;OՓe>/&.N"oa!D(>X ~II\)y^S1RpG:q(Sxq<O:]g}I+% +ќCt5Nwˣw]z]wQ^yT-FhF1pdr=FWԮξBx a!AONA?:˰0óeLr:#<ͧc`2i WIEs;1f?#_A$q0I 'Sث>@JAsyϗ ]zˉB;N8fCo(ۯLT'@):^wj4h -MKx!EP%i˼Y/T40?{ZҔ}syMsesX9puI} ocJ(PBF=I¿՗xwؚ0VnC`{>½lsVwR\BJR;Ge? ԕ @RJM+Jߟ=޶%W>U!J?=ݾaP/ŢpS[S(JaEIS鋤C>tFe.DL ,H :N#sZ/oW |&:d 6-J;Ty Vcܑ1ez"8=DA)λU>E\TKlc-3amIW ޔK˕+E/4)I!e^<8#ʟ˶E!Z>V+* %#`{zW`+R)U2Ԋȶ!fi+o 5gTg߬ƭ&ufyIYFykǯAP?=rֻX.8q78SF8$W;FBs?Viva/&@YkrB(.T&>NJl֨kאВ{"ofN_P'P5}B#fm(Z.BO}T'X>^p?Zj>zځ#b!4D+ k_׷-9>(JP(I?ʶ}W* `AF3ޡ@l$C]C-akÓO1ԲIf@v{ԳSGd± NA-45mMk7KzOiר Ez^>>%.DIC; cU !1"AQa2q#BR$35bcr&4Tdt%6CEUsSe(?4hѣFHp~Z  g0P;p5S"LkQU #FZ3dQcQwR/_mE}%Iϟnqk̝ư:祊r3G'8k)$Z'HӔ>߯=+=E4jtoRNս6P[N*Zs~ϧ)3u2 UВ{Pz]xR/Uql09ڳFY\eX0:΍54hѥWޝ+=]m7Isl;UP);mǏAȽ@koql ޝHVlkϧKZסFvn$(©|(4\dx^ƱX'C)>~:HN=cAH9=#п ;j$:< }O>gݠ~@ ec^]'S'KRZ$,HḐ :iқ}Is=/陻?7SaAP5/NoDw35Ov8 2eUg!O<8Yz%:K$!N;/(,O =KŶRlY]8;K|̴t!L)hˮ ]7#ţ3!9ٝhDUt4 ++*# |%[XԔPK:m܀q3Fm}Et-FG7wmP|r^p7dv}=uZR쥦CFH&dsI+zHTX nK%OLjps Liӻ']6 $T¥ ;]\sۜj tԴ~d1l**1pjZԷI:G*E%!bW9d 5̱tϋS` P3=JPɾ;,v!$rzu4=MxZఙ&h" u"uRLU Faxf>cf[VOKPn5W_J~%|UӏAtz`Nˍ[:t>z73clR+Fnc{oO\:oGP$ *AuwdHSĒ6ۻ9<:rت.L4hѣF4hѣFYԿrg2# KR5۫7Ii\ۅ8`@S8aR,& aW>G5c:QN0ϴ<O np>;zj5eFjGficDc;ؐ_ AMZ \`cJӨUմQU ";Gqr>Gi7ڡ>P+~b3vuN 7j6T4hy cjZztf %D 4@89}qƷY!_V얡Z2(, `ÎBz ls+ARD? ^ѣF4hѣF4igSt̎B?:v=D5{o4hѣF4hѣF+ǥnNKNue4jxi FHcss3?RUjjZZTI D'*}>9/p >1Ͳ0`@sr9_$M=@ a$6Xe0psXԳHx $e9-3ZxR??fXMT uI'򹐤[?xξE(`F4hѣF4hѣTjb+)?fӤRX6|6yjpRX^qSANZ#8%p>^Ÿ&H :4 fb|\,60`#r2~@5:a:$RЉcv@cƫ⥤6 Z8a4H8Vm6 <\TW0Uq1۾qj-wO[>N 3H%( >=uu#oye Fb/`}媳Z*-$/ q0;*O{jnQDZmBqKHϦX0,:uEQ#xĠ~MMMHt*hfcD8 r?{ZTP'饒4w3#RGv隳3ԭ8џA{=mtTKy" y3STEijz<0 X(cjhYdY6DPde#XU)n׉m*.sɜ{pyVBYIXm<[/StUUqJXTJq)=vϸ:O;PCCsFE5)ks5U2< (1)|~^qIjz5|VȬ}S짜/uAaC+%m$M Fڌ%T7f(x|!3%K_\Z=hiVi\,k#G*JHn Ϲ^3=7 3#QRZUIM4dڠc9qF\hHEUBms}Ւp2tAgC2;/nVJ)fUg2 L?` Ǐ[՗*)ՒGH[K<]*-X\E+T8,p=t= .ϊ2nUxۜ$!59 Hd!^MQˍێ"chrFJ =7Dox\럇:zXZuXwǖ]fۑۍ^StUIrZOIM\.nCc u^+Ҧ{-=/P$kedwҺ~JAG%3pFXrL-tŸ?X*W } ▜:I!'-H;tnoPRf%@o83MV@~ ִ2\zJi-OG + Y'k+(T8HҸpR|U=>z-ʒ u%gXmnriz~K4jglr[QB'X*FDg1K3ܜ>OSUI_OB{၆6#(`C}8tU]SԽE7P9.02n>ڝzFVq$ fxcΪCULuL$`/7^x5]HY _>HRUEV-'ʍp5 :AKsS>-;]Q,GUS+uN.)qXѰ* xsƘzf |3T<r*;;g cW6mtTP5\~zލZ>)P" s}GDQYx1Ltʃj)PsyngQmK|7{K.$jT}:o=$w@iCyG?nH-`_P0WaPیc ޞm=CgM<ƞ`fyήݳ<PVtBV3Fݠ( @sWwrDk v@%Tm 8Sջ9S-jksyyzN6BKTɳ}9 6O}cF16jǛߟ۶_:xӂ}*~S7MM3 w!aqlcbPG:@ @VVH*iH Rv'ޛښ"žBw#>--k͗$(iMxPPVY|ƯOie+6aHXaPqsUhiMřأIqʻ-ua co :픳B@ wdwgVj:>QBw53'ט[h+.S*X+ r{߈(^69>cǦmn;뎷u}<=h8 u,`X^ ݸ[9$PRQ41y‡9 0z|Ϊah_ :~)@" =GReSΓEnm* ;gg5 6 _~Չʆ砧&/> bkg؀wPڼxaիRK6`(W,S}h玗16Kec_ޟWRi$eZ:oMѭQ808sTKEC5<WAR|@;e%ETRM PF`qz)h|'x˴7sV%oM+Umݱ]LsƗY sDI0<Wڥ&H `RTvKm%Arj<doQ$z4yV ṟ2 $Y) 嫗>tA:*2!*Fٚ2#rj\WC% jj"P99 {cMm*az Hɘ ' .t+`B@1 kJ[m31"۬}-nʁ[@\89%hԔlV9HPFI  To[,U^ U'Wq˩F6礵wUWZg.:DB>@Ǘ\jgh]* Lc /M]|z)h:Wxgn.˂9t%uWQS :Zt,"i8d--+BS**RHTpx$0;=HImS@4ϧI^R( gvS%x$z'5p;pN1:kd|:ĆF =Qs{n?04u4v:D|K*0%Np@Ǿl6̔UK} ݢd88ƻ;H߻}cXGr7:."^Z Ro\pr{Q\Z9&ᤦHbTeӒ|ٜ볿UM2`jvלڬ)LX :P!xTq2y'jXҥ`q2P13a(J<џ;\͐W{iUXvN1W$ 9d]8έ)=QSR)V$haweutAHrD XF<1֕Wڊ:z~b Һ>u}%jx$[l ɟp<˵I:m8h*mP]ROtsX/;P`WU{ ƛ J)b @1F06;c c*3?wy}ʔT,i*>R>]u6u%JCUń/ﯧu_ DAA?D<99ukD4D7l gc_]Hm憘τeԫO c(q}i,X'9;G95tG,G珿[Qƪ~J=uE_}Y!=&hĔ,TlcRCW@sA 97St;DfѣKx )$>DiMU=;TT0-$Gu[|5 O-d),څNsX4 47:ic@z-mgi&B AS`K[)̴0yWZqQO@A*>AԚy⥧y8RxP;-H]jc1jZjIb5.'l`<> Uy4 $l/߬~8~"95b{5: Q,m"S8qĴ`,R9+,Vji]eI"Ht1jy0TUSK",LImIAT䢊HBE4edҾK]tܑT4jXJ,'wH'*UZh4V&=O& cm2FK \)CXv$r>zU~ JZ362Řm-98}R$SVHI*@I?pHo}PըRC9P5(r,.r(]ؒj)ƑixD!9q:ƎUK$ d;c#=Un=mop|\c!1}1As϶J-D}2jit7KF=j//z槆vBftP9/GOlsgOHjuUDH,>qu\ z⬎Zi!JmX \_Q5V;eʒ┵1M-ROd35 WO]*"$%bgy@r}?mDjTmSJ0\Ǖx>AQF[Z=E]‘GD?yje]g9xfL9=t>B,u45.19m]9w^Ih(֞pa$K v2O( SQ]R@e3)+h檩ZF* žy:u\hotʚ䖥8NHalO=}+F[9vS(dYDuթk! v,dTa8>gkyj!o4q8]Oζc"O}`O %C 9}VC+T dW hK U-{KPS#r{= }_ѥ2%[;D y_!Oh:~Zhb.*JQ9 j!hD.T.76AN3L.1WLja8}A2ռsPco56h zx!x$R:NHrUDZ+4 r\0qUu4UX6H:OSGhV*˹A];xe @ǚ&?2P4~1 E*-DAF$b=#I=5ŚZG$w-NRHe;Ftè [|xqGJj~ P@_8kP˳LhAMSuRdfzcB1mLê~*jp\hvGdˆ-8@<Қ:VS<":df*T`_j'PZM b9!,`GT];55$tRR-fVڜ>\=Q%-)r_b$+&/b5ènWKyT\_E'j̈́Hce+t2}ƾѠϦu¿J)V H5,M,%2*B<.Sۤ5r'pfٖ$'qtE[G%h̾)^;N5tdwʛ5S!J39<5f$)ty9ӫUJ)k*'pUͼUn2} m+WS?OOpj`PEld#TGK0k'6L8Nܞ2{ `jhŪbS2`}YA..jzV-dѻjj1 u}&OA-֪HRNBWzn@誱SZDzFjrV`I>JI'eLnNWWc_ CWd0PBy >zmFXNi>?~X=,/A珈?1⦶-ED-aMb-r|4ic1w,[IO}mGQ⮣#G((H zN7YzMM#W 2m"# {,\'_;v-v3nGTmDTլD4@ 9P0 x:[->H.CWBmG4kiRMU4rVf8z9aQH#*V>Tog"iJc<#۹6%>T&]C I=zX+%4v{=ES\厘Tra,F7`3[hI'I]@'p >կ)褑4кCX0A=ssup)`zw-$JU[8p>zzzS"l;Bٷ#*=5!XS#,2Jzmo]CU<14ܝ#:Jd )4ZF]02FsnQzr-!3RK_j7 :.Z}bٲ~yn(pF}yuRC8n]ٳG}] CEW8z}ȅLF[pO2~{#i<7"f9a5[WUQO;4l %dd.sq4=--K%/xQFBgꃞ[ r'&8 dLy7yJ GqIy T X+SI7o8$ sƶh#5\$qJm!ˑyLj= efD}@n9oN()iedђ8:UF,*$HJ#9M8YӸ@vYh^=:SƄGI9:@'gLhѣJEA! ``I2N?L٪*Lӂ%p9GH"KdB1XF9ePgn}ښwI i|3e8C*ǝ翘sry֗b57U?S05rz+}8&|1`{Ƶk-fӴ)Yx9u=%5 XV('jXJ5#3x4>q:VjxIc@K/>-%W%/4Xxq,h&@3|/;yiĨ-z{w֐Y-4Ě{]9 $v<MHm&WHMPqa+b%q4L2F %ϡfh-x?xjUg@?yKf@X ێ05I)iMY{j?/ hZH X#J&Np2-7>!yWWzxĖ* Y9 Aâ TuS0z阶=Hݏkav MрB kKg굶Kf`c'fҶ[a;DМv5["?5GGG-%qA"az1 }EE;z\45FB 1z O9|+[f+ j=ulNWi1ߓg\LkƊ,cN|% 'ƽF4keb@`vYѣF4hѥ]5Uy3qWMthѣJG(0Z]4X(Ѭ++gke|rgP[IN!&]{}-j 'j4"@\qS ӕ ʠ~6ѥVFHF^"E+VE}#Y I"`e֕"9#s׌L AެꚅjdEf% *F܃/@ r})@)Jop (`xW^QF -wĉ1)]kqRELzUӆuaOڵq_&+MOzSc.2pGn5V+RS4QUi%x[IpX1xĽAEW1gg:v]+m1|`A?=LOSZ/5 0x5lSPd`cNF014XpAOZj|S+Qa]A=>yӿuM}3!UtO]$7xe|$J "bW}Dz :`SU ӻK7>f~p}5NPӺkDgKi1 Oo.i?TY]5uNf 9'c=[!((j"iJH >ڛ}IYE1N2R =zgֿrg Q Gwcl-ۥ+N EDEPUZVFea?{Mj]Grmk*ò* PAI6`?x]6€Tq8M/EuZ3BhdSn`;2>m3zg_[mum yf,G:e">~Zǣ QwP'3:i!|8°*r&=q>ie?lOS^Y#<8#?o5}2qkRs[k8]0=t-A}eD!-;g3$8ZQoa zw-G=N;9/wQ.t=Lv([|x[GT'ư-QӮ[G=`[{#:,$m2'#Ka>$P@Vw7ȃX/~ !β-u+nߎ}S}^{JIFgǡ:j߮ggH _C>Y{xmVA%7'ޠMx ߷'u]7];A%7PqjUFs5Nkkc*.w@<'.$w# ]PY$?xwzoߣ _5I,kAqϦ44h5E#Ĉ'׌c^F4hѣF4hѣF4hѣF4k4hѣFI7D`b>~2+eTb0Ƽ۩n}WxkuaFZUu]ܜ` gUVߤkkhjc`E#Ѡ\`s綽gF4hѣF4hѣF4hѣF4hѣF4hѣF4k_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image005.jpg Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1W# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image006.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-OWJFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; <hQ !1AQ"aq2#b$3BRrS%46Ed&5CUst(?u)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR#>T)JR)JR [.n 0Zqe!| ǐc1޴^dnt$[Ȕ̮e>pG3*3u}Bx^Bm8WfqyH-< Ő1jOXrD> dU{>[XmkmxnTC9*חWpGJ!F&8<>A~WCґú,~͔8Ǎ385oR4ų7ENXg$*yEmy)oԱhhevMʄwǭtMZ-+;&`ł޾UyJu)JR)JVwgy?:)%#Gf)JR)JRo ?Ry^7w i;We- ;|#GmbGqjea=[7Vˍd\e_TYfu q( V][bc*A$܏,Q(WF{׵6PO)4Rc9j֔)JR)JR)P[ 1E QB{dh mgH\_]FVVRmۈۏ쁎[;hoiٶQT܀cmφif+ mĞ;~P.GKn KX%u3X~MҖO$wsw˨*FcP#?*wW42WX\v]n"̒j^ GnUܧ1Rt巗gd29i3o|X\)6MF0?^kאzZӿj YZ v2Gq:^76yAu?I[?G :ٹ~P{)#𬾩ꤎb~w+:|_g4E#Ցu-$]}s]}֙{M׷jN):oO_e銍ouMtCvjt_,X%VWV쵢P\[TfT-\׬~Ӑ~+1CuǦ,VgXi?e->)?}ސMA~6t\y'xkiWwlWvMcp> _ƥҔ+u)JR)JRYT[4]BEĞtfJ 6W(n%XTHwqUWXݔLOJ#1˻$䜒B^է#xZH QGG0w8f:\!R022nQx##u׬.TgۢAjz{i&xWk/yT#lm:\¯UOB[麴DXneLd=+^錆X Pōp}MquaqjZD-4<9.:~W^KM $ds^ok-Og`#;(g]/\&4g[4ǿGb85 ÿM7w\B~OZ~og'XTvLOS8Yu)JR)JR)JَUԫ(e<FA^dF#"*W&\aN J{/1޹\rᢴIT3qJ-ΒmUJHe,ғ‚<*.tۋ't|hGE,0{qN46k `p|εH"ky?8'W3iv9iwnYqK=ңX@e?nFHu-"4,rH&.6OoLV)JR)JR)TI:2xc"@[k|IE6Sgk?hËo5k)h:J<SкȊ\ROio X$#0lxg+gJ7 /X\o0ȟι9-<65NhVVYff̑QX{Wѵ8[%Ȭ "R ;yjK :Vf?RYCce=ǧծbU)R6_5`  A }zT+CKxB\H(ÌdsO'}Bu+{ xv0m8>]ԄIg/û~7mǮ+zu)JZ=ChBEmʩo46h%[Im6AlKI}|}+O_iq\\Sn[Dws3j0[vsidF+$NI;αrZx q}ȉ/ğ՗+rx#9 vԺ-4Il}U-ˌcW:[x%әy$<ž:Zn.d4 !ۑ2Y8(czu.M̈;^ y攥)JRKknbV#Z0@>ZV@%To<5]t#<),> GHʒT(4)JUN嵭qvs>jmZ{.|#qPzr)t];V66Eono2ZZ@+T gYӒ5{yN! $Nsmc]EV6.qe9;˪q9rj1ZAp$0l] ewz5=v=3NH#3[pZ#َ8Ssȯ]Ot)}i\IJφQu RK9.J49f=ZìX{>\5˺D+ݐFF1Ik-,Σ=+6> BB& H_ή->(uIS02m'¬$K&hK++x$w3QzMJP/B0EHeTkbwH(xa#k'Qh.Inlc)=IΡ (.vлєU `]5kt5Uf%w,x$p>Ou eyje`\\yhYSr$rG`#ҩ!wۨOcpCq3^x먭mh"RR,z"O`n[ImIw9#=+it#2cFB&H9ǯ96ۣt(%-If͒pHqV77mv&ۈvO?n~uID^G-{X M]|FpcsicrͧyL;:;B۟Z鮙?m6wrQ>? yzUɍa-  u)JR)JRu)JWNP%Ƀ¸](7⣿B@uI٣8 1;o<8X4^uяٝ<^;[ ڬ *LhIʷ޴^\Ci"ara w ZB㑌a`*vnIgW`=[]%ƤtI^XH$ c#>}zuҞu(/܋n$pT y> /Jݻh݌gJ?ugJgǃtƮŜp~F:E_h+28#o)RY,.Vyc+,cX00?Vg=JbX#r|DpH8 VX~#cgV8+r$$= e' FsOXQ-L78 ֩k|I}D,xnκ{T5ٳmX6{AkTԤQ" 0<|6l'[5]>3}ݩ:cgGNH쀃-T]V?OwjG[Ojf.oY]+PL99zΝ~4K\i7>N{R-l5Sg60vE,D) ` vN9xcj4K.{p vcӓ(N>-?d젝r\yQUZf}m\n83R,1xݺk("r}lm'çD. 9[Š:x]b$ 1ktѯc ZB (|ۧ,m!op~ ?uVo}ySF5q-bK9m+hxetxku5)Ũ[h|=+9P,I]IZDrJp"ÐS qk=([nQ4 1sڥjZa-2A@MD4kv'6!7n.p{WH$rN2TN~U7N,u]bQNSG5Ȫ뺤JȆV>TE*T_y{i8~{yzHI\5-yIp2@ qV&% Cu<Hl.ǭu)\χOl1󮔥TuXEMͭwM'3V&mD A #I֫k̑+^,YK] 3[}_k:$Zx 2m2|'G/i[X@Gc w sks㹓Y lw ž{]cNSXa#v$g,\F%wOfN8U|'*&]TF-pso>M?Xl&ݹp9ǟּ:ivI Y%|xfpT%w3Oh2۴2;Ts-_kkC#!0?RY7>iǹxKQI)<~5Uڥ袹+qbS;a3 h+2, W;_j1xᅮpx'aA?::U59lIxG8TV}{cj\-? cG8^K}?Jvci[1QuA&s 6W׮a ,ed0IXIt^{']PƦU\Fp\ԈbKwN2ۈ;FGM5Ե )Z[PwJ;O "\b\Lk9Xm%Jamʁ?8?Byb6y8ϴYK@T`Գ+.Msͳ)|c_*yj֢DF ycD;t%mn 海;X U*U 7Ri3M Rq"$'ʫUznt[t{0![ VfQv,>x^ݧ[^xf?h$NJSKHu2[~d+3Ʃwugj$R EQܱnp812K,F} Po,:BkgI[;vK{{iʍzjR]6+E93c,3r8Nu\9boVtke4CɷݏOk$LDzQ/0.Wq6uqq9*JU~Ii܋1CF2;Ƣw dz8DQ2FEDԳ ]H #8gG$,z0isRIDRöuLj#!SB?O|Եp^j[B,aйa8i((I T5^"nb;Ɗ8;W÷θt#"*O< JF>ܪ1½MSǸ3rW zqޣqad)Ir2/ gǖGmq F?U+m FsR#$qO;6UP5T\NvG[9*;xנӬb4{3Ʊ|R[*ΕMu^\kkHlpum[I<qqCm{Jg-䓚=:u"x4 Qu^4??\'d78.0wR28>V\tUz;bYR5 )+뚖=F07sx# QU{NO9t6q1awv T-Aӵ ˫˘_G8; ёziz%U@G'r HX;y!,IQXx`-' dW,łٌ?wݺcGw.ml0<ga#Io hŶ.ss|L)U1Qt}*ʔ)\k)Ԍ? }ObrMDRVـ?B2C ?J)JR~^}4RuANJnY&Ҙqn}@'s}nwcw w M@a^*[;=tB%*xv<ΩSUյK)dIURp9KmkHoS/ĥDnUntnZ[dT| 6`j=֔.n#yǺpYw*zZ -vcH IoS.%[8eB&>5OujN3P\5mGGYlHKT??C]ZihdCl +`}j,T7}ye:[\[CKm?ZMjV|{=!H<aze͎ɚVu=8ܓiS7IVt'mo%k&G/$CÕ<;2@^z.aGƑ1Xv*s=1$SG,[QۥfC  Ȧ6xML$h]bp!@8_?b璉HnI0f r{SEWGEH`!e}Ҫ@EɇU*'?Xe1H"-:\]M% *XK8Tݟ> H#lľutTfPU>xu)X8HY "Ӯuv[o}c#J W,`aXtFI]ӌ_ GtUS3_Co Ԗ2,R,o, $1[u&{sc1k 3DUJg7*֕YiRjC s_u+m׷LVT2qԶCL9[Eqe#:dn֗oGrqL)Z8<@lt;+qq FRBF2qUŌYZLї7QJ3&۱۶*]y3e{-Ds0$Վ3<l~=%$qw1?MɧalWr~58G"6470Q;qY6pY.93sQg zʦ3'/H5-t{iB$jq]{n#Pj#{Iv]~c w69lԏZىa{JA`UJ3:kwe $=vf{IFHD2؉}0pvMCt34Ս`09s} AӺNѣrH(省'I:A}mhd '+n3OZAI=jWap$Yryν!T U)Ju+ U8szqʜGʌ*Ɣ*מ 䭵!*Δ)JPg'&R\tY^ὪK[n6vc>eRm{,REe$]zJLӢog`e({239t͵y-Gxdi$vq*m-WrnyVF$1v.q]@PI@ p?X[t=?6ҳC;}*Hʪx>ftΡ$J%|h8 ݍ!@qWkr3jJ$g,۰*+tu^#Un&PW @=+eH Kyp2# |]㜶2OOM[J D$;Ud(YU8O57: *$gony#Wy;_S6SCvxZ1x`J#=s]{Wꋍ1.H0E}@ -/ CᔡnfqTjgaLfNiJR pqqU6A7hX)JzQ0s j֔)JP{RPkk/H TA  B=3V<:.Ð{,N|ް/FۣD`rY}ItΆ̚mơXm0;vⶏ4a-b$BdbTNp8Y:_E&K n29*' #Ou og$, ?'Qs!o6 ʍ?c zl+lHc$W{k;{5ao@s9…@ P$tۃ8%YYF|E #hTM4H8a&I c8$rjL6# r JGGbʺM w<2xRh:R ,bl88U |##=_8WQaA?ᷟ1vllf@#eB쫒Rr}x U͞1c>ywYҔ+J$x*J~tU)JTtTԥKE,TR)JRT1*,abDEx=bVSz4Oa̧2NG^i/kv$x' Gl}1_΅jv9oo KF[!T`3=pgtkHHwfpλA-9ֺ'TkGk[kd!e,%q,pQ/4kMZQ̐>, sxoQ n=L/(brnߩ?*M4b&|<  U[JVE3e6x n%GEg̒3K6[I ~̓IcVmF$(֚d{i:\~D9no9"$RBϻ;s#:uƯ`nf,f$H4uVuov-XCqRyn*P۽.fGdʫT8'Z=Aimqs}Q 1<[2[׶LQ*)JR:gf3n:R;{fxCrlD 6kR)JRu+6v\8HRU#mQGusfouWvs;H:Ohofh"n+OOݣxLmFn8$UiS 쪳41E-y?QRWkiM3og;]5}*И忷$?C@5tȍ6tٷ`?2G?1]u;mnygF#'km?ҶI%O$ɎoO:& mVb@Tߑ\g}&;9!cT/]s?JUE-֢8s ʥ@|Uo,UkRȑnA gs0諫m%-N3>UTi6Cۖ[w8b{UPheꎝA$Wԥ)_u)LG)JYϨi[]Y\Y@01ϷD fu4)Moؼ@O y'ۙnfYQ$OnJƒA|8>yL OR GXHns"k'`nVrk}ٮh ŵH<@1X#[Xdܷ;6 sF1} \/t1o(d ?N*^W9)a`;>~*ywdmR8ܘ2w|][k^Ke"ƙYXF bn9+] {N^Yrr^U^k@ o>VHE {ƻѳCs Ψ%q)kQ"Qm;TQj:tSm TR\~ͻU, ӼOru).H*ӣnu9V;tH lh!ێԸ>u{9_TV`2ctq1`VQALgJW5eo$ 4jRF\x+L..+yooj,QxL9O$`y牺uZfoccb5-܀<뻂Q8>:{OLV'XUvI` "x69#c=bUE1-ns *e$ZjwI9%W)JR]4k+@PHJ~x!/Wjiè,va#MBU猀OOuCR%L4!\*瓻!:KCZJ.Z^)NĎc|]YE%wtxbU@p۸>Y5h6 #|Upݎ D ZsHEݺ;` 'Ϟ~UouӡTf D9M89VZtBG)H܍f}뎫ѬA⽂ծ"y].3oVu|6ַ!8mw#Qxw~+PjgV6 5bguki/'`́GJ;H U}T "ECBX_Zoa,^˺F06F k\E=嵜 S=rJ:kIP\iTR7'!CUU1ʬJRgN,Ř۩$f+u)J u\GYq4mPg!^UQ"U +5 J{+- Q88>֪$8&c塜:0>5($Q;3.' 2*)JrbwmF99Ht=!TUVrL)3(8uBo΄"1!p8PX&ԙtψ\`Oؼa\6P]mlvY%Knn n::[J B2Dž<θ[Z$.4ݒ;foĮxP=BZ[\ .y5tƙ mp-+p09g; Q-Dtt(8P ghY=!(~y3tƑnۣp2M7 ±M\Ur=M#Ś"jƔz}Ь Lx,ky5vς< Nk>anxݏHΙZy0)cVuPմ)Q -VBB>f]]1̬=JKWN?*'U='4uYܱ:)JRHdwR~ [p4c+YuwڝM} -o=N7$vq\]u9vT#3pqZu_& Յ<fd#ҨߪZM>MF[VI`z'*0;<<oqY[χ3wwiCp.+g$0\5Y<]ͻ H']SOgPIw~~iqv5ְ̪2d־<'*+pA#ր2AI}kQ<$dLV*ACq޿JWL6ǒ~n Mq[ C1%X#.88?:͕I攺3q0iH'eshVZtm%h18f=q]NJsu_n!ԁfrOkK*#Rϐڽ;XXEXVҠ>Pu51dfa[m2*`8cy:2ͩh q0R0'we{$ y4VzRꗲFO*9n<翬-`4^h̙-+|r2MV[3j}_Cicny :`>DhV^XwUqXZ * w2| ɑCPbMh.m[0k12>#Hx 8tk,Ic?*tֈ}j~(:kD>`WUO|v>>+@I,I?dUމbgBsQ[(*4b0WF }0)'Nrh,GORl->&+hٷ6.{vyTR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JR_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image006.jpg"#$ Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1Y# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image007.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-OYJFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; UmW !1AQ"aq#234BRt$5Ubs%6ESTdrCc&V(?u)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JRU *BY[Ed۷5ϵd ^T$dy5zHD'~sj7ۅao崜)_'Ջ JTmEGqzg<1PԶVS:qdT<(0Czr*Q i*t`'q#jL+J$ I9U.]'@<0;jA[2;o8!9>Ue ΅jZpsq:1ĈR$Y$pA9+u)JR)JR)JR)JU"qYF^G#y$j}rhAitnQN@cMgN<Ω~A$&?9v*mѴ2TݮD2 BD![JRMd @9r&}AH,IR){89%9:擻mIbҕ-M( J{֋e48͗O %GhO[n-]ّDu3[y6J! +|8.j&3BLd!E@%#fÏnpsI]#oheز^mqa*Iܕ8J@)ƿjsnr {JR)JR)JR)JT+od{*`ZJB0FEG\2,d%(iJZ`q7Ne)wT!$y6)lX“< FtfZm* •++la!t :ZGp⧴`8 e(#@ʼ ʑթ`UΟO<iE͵8h6THO꣦V> td>J8Lf9HI%@9WEJR)JR)JRMAdOm&IvԳ!;[O6qao;nO5X,jyE 2V)R*<RK7\\ǜ!^8{xԙ Ife--tPxx9Li{ںͷi.3SPpeA|/'ql\lUCK6$o$<;XjKp[ړ [%EKbN2|獚P@3 % $nUڝ i0mRF侽$$mjHyi)TOBPov*H|j0NGu!Kiҗ)8IU+u DsL65%JVNO8^?+Or4[)"^V@g$Ͻ.RBKoi/8HiQnjJ4;}Ȣ)M:\}󜃸cHW6m!IyK=GVϖ1*Kɗٹe{*CHR{1XwF| h^ s!CwMj ne_ssZ7-_@ZF”22{c.hКjl;:) Qi\i ;".\lX^3UI ChJ9!#T)JR)Z! y栲5x+t ~zݦCko4-{%Z4js쁤V_bT>+H>GW꿄M#W^'?udo9Ua"iBG?Я&|+UC)HQG n'y"iBG?Я&|+C^h]vJnCiIܠ;H$C$,~E'8ЯKֺp@tLFqa*@P?O_Y^?ǽU~ȺEC?0=P# Jɚ=*#y6n'a?/ꬓI iB&|+k$7t?>+;G;U>ZAg 4=X՘"qBϲFot,g?SNUfFp^d(~ &CkWw|)WS,Oߦx}{8#W*~.tw[ܠd` V}8ΪZic'53akY ?S~YUnEv2K)>}mI&rOI?U> ?U> ?Uf8gsد L(W0knOr;AHn\!98 jЫz2wb!(AI '9woz 6ZO)V <|{SZY[LV%J##<2sj:| 'd6'Y-<>ՊFpaqP#S$!,$+ދ_N_N_U7X십!VpշEhȧEhȧEhȯCMͤ|7lN=KhIP}u)JR)JRPE!KISKTR  f12ah@PV9rjRTȸ0 6H^2gO L4ҽg0 ´?l)ӈe,4JG8k[-.sEİ, w ?%-̇Q뎿[m#>{sthJڒ.]yE 8Hn.Ϥolf;ae;rkGR-jS鐶S[Cp 0ب-[v; $Pvo g}7:M;/lfeĐ+ U|*K#R*L>ҧrn>z~+HVf-)ABJHT|aѵ\ &Z TZ ϟŸ_!_㷆sum~̈l+#IIֻKbC'v_M%-=snkyr/ԴC'#rn>S*|HoJTtG2a% s$H&l ;w(%MJgFHflN) l۟}lr\_40ԈO)ePyW1O.C%aR[PWҜWUs땔5!DŽkEk;2oImh mwTkELZ#@\ihRYF%[R20ˊ6[.L գz@gƦJvXo^SQRWsݞ<86U3YjKNSoh^ tIZ~rVt)JR)JR)JW=h[&71vȏ<7-R~0VMl+svH>b:AqXiH 2 9%X|>uŜ-Q,В3{=Acz y3#${Y#O[PR-R؈o6ܧ6ܧwk=:&sOVw FZPLt[diN)0_ٰ#qEj)GU\jF;Hگg NM&{g6q1&UUx=Xi_TN=8k%D}n RUYIsZ}3@HbO]ɍyfk\'5mL1f.QVEAN 9'9[JR)JR)JӘmIHtU[W!]yKOw0WN((G>cκ+*Ul6R}0dmwh[gn7zl\gϮu)Q.'sMgoMJ?@%P{AuiJU5*7 JIrLJwq:m]InʟJ[^($~!};_oa 9<[nDcNxZjvSfa1$4swq^ctS-Ȍ)K H0k ~AZr[xIaqڮ"s)YE˨eorkcUw]] y6x>MGtT!sec56kAf[yao.,j++eVoќ[{~EKncKJyK)iyBsi8ڂYҔ)JR)JuTi|H9 j޸t}1*CO||N2S(%G|;~׭.r8'?.tU)P&83Ml&TU]?Eե)U"n%GOrjz\@_i%*AVa$~j#c( ,Rr}cᚄ5f2p\\m:i8'$[ejv!6@SRJ[@TX=85.ѪܦGe~T`JUIrJ~P'*NW8t=(q% p:PKA I^1#!M5 ! l 3ۚsoCY*"*.ŭD$A݃q*s-0!S 59#ht'*+|j;6ZÍH#:7*@Š8eO7!҄ Z68H[}frGSSۑ(H{gJRu)JR)JUFb#g[*8d0Ϩw#Y}S`ŴaV6q’SLJohR+ֵD՝x BA*Q8o[2V O>ъp!6E\>-ߒϸ1n^qڜJ 䌞櫬~P#U sOs*}˙j*3.pi_>URIS/R3o(c۞3iTO:d$– Z)$/{Nq;Y'\nɈS[%+WV4]mI.&A-*G-rsR/Z3>QuMȇM[gmS 𬌫3zy=D'rJ<gʄw+i=uk}ajC=g:,Bwf6Rl0AAx>@mM#M[PLf8;(ԇGO~5iQI+@B\*a`!C!^\~mT%1"\`[rd8J)-sNy޺4SXXw~y+e2(Jߞ<+/,E<hB(vP _;?888?3gPnxy) PcdyV >ȉpCk*p=l~s>>4}hg\eZkuCiԘRPJBʇ`O95q E֕[ vS!+*I_c~洲ņz)孤)mG<q+<)h Mܐv D2GeRuVޑvr["=,%Xw>Wt7S%F#)hmINGpy;ԝo"+ q3ҥ/fUeiJJTQWOi'*9T>v[o6mZc8<„Ɏp$qK&ѽ]_C Lfs%JRxʂlUG:uy CJNSqU;%ssCJD(hq R֝k1qzBNI=$)ymƴL8iaBU<* IsrHܭZB"#Tۄ^RGY;]W4*ݾ**˩+A[x* '?:sIvb(qT RI|jK![lR8e/cjKx'aV{cRo Rֆ쵸eak-sMA>攥)JR)JRW`ϣKtT -V*Sd%>$M3lK"͛HHoFȽTխGM%-!%'iqcIJYm.RFՔI10v7`Mh$sM?6Fo)_TqX_\[V)6ZZXY Rwq僟+6eQ/ )Tڋ$ slK~Nҹm{-8|73̤ A ޷}[vL :nG m!@I+׬U;!,.Rħ!DB zz^N=QTv“^-lKmqթ[X*XOEe&ۨSykdIKi=s2j1\i(KX!c+1K_) 4Ko .#y3|Ⱦ d}=u>JNsʎOVm+m޴jCuw>eyrެ Q3Uw,w |[A vJGlxP!ӶFd2d0XBKIX NsEk+ݽK!FQ!Ms +LKA-:AP5jLH8ߵMZW'_W Rf2 Zj(u܍qSt{6b[-eB T$rI#>j| |5Ujr. NFL= m>xWnP!Id9mj;QДB799{}t0,%Ka)*FV8#8ҵlcj(Sm*ڇ;¶V0Qo5-Jv@XH*IO>>97ZuZ\ms(ZA+*2] 9,>4OAT$&RRڂ9*Դ 횰sFNrcC&_L"ͬ2{גt,/eɄF!DtsG9um@tYµuS>Cq8RJR)JRu)UO~곮fjƘċR`/@YnLc6Hq['Ƣj13*)<qP|S?RAJ;y 9Zw̰ g9ZE\R_oVQl;ۆs"Ҫ5P iB6}Tս)U7`w\uo4S3BD1\C-j-Чn0p-;z@xcwZ\&; dtJ*PRH(‰>5 SKfTK\i$pA㒒TvuL.Z%\98'ɩ*IA \v\8kw$DDZZ\$<^RTJ=y5%s ;I>ڢknMz=e[ !@d-X$xtrN]qV8s5_zwP`Kv}6> $U8կ[Px/ݨ!j}8xU}sꪫ+fqpPHB+#9AKbp5BN؁➣>n6sGYf3jHbSklzc S%[9Aǃ3N+u9M>>l<;Ux~Ԏ {CmlݻԈbO*ަ deYRKԅͲܩ.F+TձN) +I㓶wi.!n5X %JJ;#'$s[2֦QDO8'p< 8#fe%tەRSI !N䃄qs۾j̇Y]n%qH'w VZ'@q}p8JP(ODoYLp[KeX({w! N8o|]z,딸8{s5-kJS)$nѴI5x{6AmۀyݜxDZԔ2Ұڒ~RJx^9n yٻ}0Z;T2vy~)XUE. 6uqg\`>3PKݤR .5?E8℺BPTU7gUVu@16㎼7tVm-.1޻l)`3Ϗƻ@'W2IO*Y|ZNOUll$Bf~PO>U Lb!9!Ēr2RWy|Ƀ)}66FsM{iR֍,#s+]$!lZLc 5^zMLj;P ZwR1|ωPcvSǽX[UVCNi{x(і@I9*ǫۓ8[T;qv]j!BVP5Z͖eY*BWdNQ9>Wj1JR)UmFmIy m0]޼d<#6uR۰vPFGbiaT{<['rQ vgŽQyWknpeJ C̭,d3{^ZoP{bKN+*Q{kjT))'G ׸T*f];I-6H?>jڪBzHqiB\q%;I*$'*~wqm0[ZC]FҦםÃԃ:j+Gb|EF\X_JhS={T|.ݵҚqRۋk A;B<׬_v~IDP:`ψV) D>XJSx֠-Gr*޳czP</1 O &Xx3 Hs٨[bnTu'EN-0ݔYmPmgD]VE_ۋCĶVc#`+~eۣtn\e]# Ս|D5xsJpݺ]Cm6Ev-Wރo.Cl_iwhJ󌂬AUgNԏV)JR}Cop]GC,KdF6m%YLvg@8vӟճ:>"IU)KiVR]9ǂxφjBE*\Hnnr;t9mPd.C㌺p6B׸(wzڝ !NR#y>YOUIn%)8씜hN#N!έԥN}@;1=7u.C#%ҭp~z{of,)=EFYĐr3Vpȃ;n=ڒBM;pT«І";+WFNzk܂H3UzԦS."NfT#N2<2jGn /V () vvP>3o[y䑟ozՖO MĔr@B)H*Q8{ji>]Ke8R UdȮgOc8uՄ\n;z'yٵޅEi6Grw=aȑtOն/m &)JRu)JԗȂYCjJ6)Y%3+RrXN{3U? ]qIR}< /Vv'>xhQy϶s辬_RT[8]}hGjΔ*SСdɯuWjDBy,u)Ǫ 3㊇}N_F}Kf(xO5]:sEĭ-F:zВN21cGuԥ)Juuil"ΗA).d(ZNs!g5te-Rsch.JӰR{b9m-mB! ޟDj[ֹs9e;xǗ=Z\ݹr`q)||=תCYRQV7H=Q-0\!T}d/=,YXGyknT%DOzo+8TgI0HEjMvԌ*Eu%`I>j4jݧێJ[+{z \ $`c9+vрI03lpd54B*۴r;@9-~ +w- 䨜I+$OH'[Ը%I z｢~]u)JU>Ar$$\bԟWG<iII'#杴8}HC+tKI'Q:R=2Nid-T0y8<=Rs3~ KOJBYJV]ER򢥎&XZp$1P*iNwl(8qѷn>g֕u-Rܑۖ58og$nʁ1P )eܵI0xSGeT%2G5)Qۃ3EjqIY*ev9Pެ<BF75j -d> FAShe(pJRv e=?=KE.Rʂ{, .L_YOϻƼMݥ)LYgxwgˏ:d-(>5;81ܒy0|ƲjVDYi+)[ 9NO;o?ba≺ZԸ[TqW7u]Z.-- ٱ-ݓہjo=% 0,QA$U)Z+S7e"DEj}T"T@ukӁɱ ~55mJRWbE<?R?}ZUfjS^ӷ8v싍kĶVϣ5 (kHPn9 |/\XoZ/:=Fb )+)JRJG㲤nQJ2OꪫMb JJ`il)gv'R~T(UnUjzy)2[)N1UXF1aQUqQR$Z+mn6kRR>rEUf"E6}^8ZZ*q{C BOVQg57Tlp?ۣw5sJRW0c2 V8-R6\-@'쨓;m6)A$x#Pc"C[O)ߓ;JRml$37{;SqaE+eΪg#5O'G=6)خIBQ@.Ak1.*/^&=k{ ;7X<{Dƺ7>܄}Ǎ ,\Re8F0T6=n5E%"| Mj]a*iTw guO3Lϙ&"tiLG`5T\ XQNFyjUSg ."3q[PofFqNTsqڷ?bߨjſ+DثKJ'y\:$D:LIm(+#9$1]UU鬝5ޡE- ot쬕nVs1.D*{A,cb0NА[H sX_K2mNNN&mVc%ދq3hPRIdd :VSrr=Nk C R@[щLD@\C2JH_S}D;VWb&)JR/yF7Vu mrz>ʚhPq<9.Q1hΤTQX\S qk`GPIFHG穥)JU&rdWi:!*ƯIRSf I\P6%'$G\LhB[ S$8/CjKwv2|ھ\YKv$$y;{'=5Tk"Kqoho}JXwԠ$(TP0@WԷ{6X*Y m9۟9# 1Mzq@$i$g'κ+|4!jZc•܀1R)JUUburZҕ[N47PՋsOWT?Rʎc ]5mJ_?l*Oˣ5gJRUTB3"iJR)_d[TP2/LX\B൅V'h;s8"gQnHm[Cd}M4ވ0Cm.tRp;snM_r:a,#Y{ExtŌM6l>|Pz:" lD[q.,z8R  Xx T/KvܴmJnӮw⺃^ql~lhϰ%$ dVq2;r#P$ps#qR*_8 |~!*S'~x5bHI)UzaAZfܡذ*ҕW*ҕuSp[XJs68)JUf?ѿl)JR*DR"PT Cc##+]WSg@A8R+D=<\eJPR? W-:>:J+X]Sio;; ߚMBsvN%9'NJ:sK3*ReLPvjBЩ$cy $<{1R7v->3 ܅m_Q*#i G]j6yzTEk!-6q ލyj2[å0;!f lv bmP#n$I>&K] _ntt*szX={w w7j7:Yutea/!G>U˽ %85P.i[Р (6oi "kE3ImΒʝjێqRޒu Κ U*Q#*Δ@EGjҔ*oˣ~gJR)JW p^u"Zc7+s6SF჏!':ڵ~KWqZ՗\[hHB,a\Օ3270Bh'w>g;=>H m)p6qzԻٍǹzJ.1q9lU`9b5՝@ &b=KCH>VVu<4W]$b@J@0qed vz%iQ ^pv_'#c)Ñ_Ki._ oPsADݔӍFe)zA ꁀ 5dC^(C)JR*^\$G}H+!8q$#?M9nw vZzMid+8fgMԐ[fc8Qݷn>ps"d #>6Og2|}զ-F6OG[C*(Yy%@rrNr@* Nq /'xKn&ܙn垳7tVRp2 5a6n8s& Zqxl>7X+_M$U:z-_v8Sq㊲jhm-/)^:8AVO=dw \ %ihUgJUnq,鋫N),?EgJU^6qiJ.#9[I\HmJUfI*Δ*R-HKÃTU)JR)TwM8ُ.bPܘi%Y+pVs'DFzLrW?\PÍyp5*ww*#t!JڬñԿ^uiwR-[POWxϭ9OKݙrvg6OKmm'f> d 1yݟcm1`:G{*܎-՟5)N _#đvr}{Rq4FT0}H<ɩHC*`X;qV,-nl8SpihUgJUfN+wI(/Zi"*Mp?MYҩ`NƲyqJd#'TPM$Vԥ)Uz!pJiJkCiܵ2q^V8;pϺ)_u)\ 7[=LP!m-'sGn 95s6նu!h+JFw<| 5y*SJ9aG'k{:ېVBJ=®Z%D r=wfn%ORD 9oPƼAr.Hq/P%ܒ~H)HO}53AI+%)[I*UiVbҲFz eQ*֮=s#KB6 qn.)õi OӭiFڒTdj#'鬵yX/iXo|kͷ5˽-red9N5%<V1?(d:9s iÔYKl8 {MpFJEv:[mlpLj┥*oˣ~gUz.i[E!>$9־*'MA? W ˭DSJ)+#bw2NsO@rpBK*|U T p;+)JTYd][Rr\@ؕZ TKO׎O`*aν*GbH_(sg:0ppOwjn?:}۳3sV7~ut<(gn';oշ-Y9;>קMNxD׳ųh˄׍ik[%eMIq[EFTpOgSO{}>moKYIKMl rOM[NRJTN|qӶ1n<ͭۈ(c{7שV ! `5{n{{uV۔'!3_ /JYV֨! sݳVW:1jynJӐvcd-R^b4y_++QQ&NEB"F9}>լ(fKlSVq[e,2ZNk֬m_]`+fRvDZi+*A;ӤjHKz^=ۉa[~֬ϡ'jhcWX -dN;gkK-s> RaqXRbTPhhiMfiJR)JR)JR)JRu)JR)JR+_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image007.jpg&'( Obplist00 Y$archiverX$versionT$topX$objects_NSKeyedArchiver _WebResourceResponse !")*U$null R$2R$3R$4R$0V$classR$5R$1$# WNS.base[NS.relative_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image008.jpg#$%&X$classesZ$classname&'(UNSURLV%NSURLXNSObjectZimage/jpeg#$+,,(]NSURLResponse$)2DILbdlr49BMQW^grwz-O$JFIFHHSoftware: Microsoft OfficeC    #%$""!&+7/&)4)!"0A149;>>>%.DIC; U  !1"AQaq#26BR35bstu$4r%&CUTcdeV(?u)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR7gǴ2-'zP;V$q#ιu-Vn3^&<ģL$qqt)7CajmAq~5z6#LTW wή꺢\[ܵHI88&Dh. 1\حqDs٨?vvuVMEh(js9TfJ}tg¬G=^]ŮR\+y 9E¼ ^[}lTi !l)q_Q ‡qhj[Pw.N)9$'nw{@CL W -$bi2V `)X[iJR)Ju)JRx%i)ZB{2+R)JR)JR*%ދqi:gI)ϐ=h(zHeى)<6 (v3q^]m113JpS~;ן1&%Og q) 8N01VͭPSjA}@oUgI:c%քRHxqXEѱ#CEeSߞ5Ҕ)JR)JR)JRk!ikQ&دQ D,TX9wUNTH=+*:TCAH ({gYuQʶ|j%85ܐ<[o!>>ҴJĉy*i(;1ʴ[1Eqc8J{ǻuLjTgV̆H% bK-iu I젠As mKQ؆cr'2?uK>߈C$PBӹ8Pzu}èu r3VJZP($V3!-/ 'NLSLZpVHy*CRWHP +Lj鰧ˎ6G' gABŔLuoS% tBTu8EkN,eC1^"lWR7%mYJ >֋5Sd%dyRT wlQWXaGK]q p(%[J59"䲴[J^ڇw''"*Hw>Q.>:ܰ7wUEM;6ܖ5iA2 N28X#G^$#'jO;c *]\%3Պzq89<ۅc 8 >kQ<1qv΄[]@Ip[ψ̊dv(%XX#6\2Y U`+>1~sdKd.jIP@'b**O6w `w55/ʐں(em:JT1Ge.x%!qZϐǧ$bRu)JR)\ݙ.Ɂo$-k1 . 0 W`ɻ+h̾l- 09kFi0ş"BA;qyso?X' 58o[V*C 4| ʚ%IGkEKKVK91p)dU$Gp)skoC:vWpN9 ZPdMՉqۻ"Hm.3#f{p*)bq{ AOo2|H8VGoas֑1AKiQI؍^=N+s'ȷʓ2=d$䷔w`?p[[ʴ~ `"wrw {wyqiKNenІ|Rdcݛ `>K!$0o'=Dϕvsʌic.)$S*ʊ8ƅmp ~lKR˓pd Gߩ?9٥l3$gƲTQS io@G[UBdxCI`t[I\liqJ$ z o!3G=Җ#ŝaˍܹ'# cgRӦ.nzd72;P;QOU|͵%2yUlY.z?rJg}ځ‚NpYl.gMGZ%fޔJZt2qߎ.-.ˊWL+H8 TR)JR)JR+ĭ QJTSڿD˅J2]Dq@xHe ~ B0אd'ЮR[v2&0ҝ{RNHF]iq')PqUֻWIC2aH1\#Ơ2He[$!*QS[H$<5YUmDF2\z9-`j91yd!F@ LYBTTs9J(*\H@]yU ]&d~H$^펡[>>5da Oj`d!*IQY"[KdȐ}$-$hZ@8*@I2Zoxu<FmIq%,!N}UrMMYmb#Q6mA#a3P[J-R:%V*6ʤte+P:ؗ V YRl=ĨȌTRx%h(ZB"B[BP# `^Ҕ)_u)JR)JRSeJ.!%ICP'j@T{$ S-AD[>j$~"ɟ:\]m%!6e(} ATx;bp.3?8s5| m9IXmڀc'H99 -qqq6-a(Fr=8 ) dYiǙ2Kai#<(B縩-m2Ka^7@Q[Ap2{vT=0A6#aʰ\sr|W:1eYbcmNR'띟ob5grhuhWN8w<yޭF |Bo2{rR)nTk:yɯZގiDY%Td[qd`&6<;-V BL`-D;ۖwsᩚRnDL}BҠ+}erpx#PǕt] BPj0=vϛe(}H%1B0`>5'96-.VmBf8p4¥lwՂcLyJmMYij+ n {"CZbK)UMˑԖ!j”3rp6ko:%LFVV%-9sV1cmiδQbKA[+'kg?TO}*u)JR)JR)JR)JR)JRu)JrF2o!Tgdvt)Z'jOHlc[kݕ! ZЄs yR)JR)JR)JB>܇Hl 6rF5J{y}Q}kwa^vi8o\ye__ԳP*wP2Z}[{mT>O uxܢ?RIВd?'|e*^;B֗~+79z'gW^}Yدl Ϯ3k'>On>'o):UϿȯS57.0|D rbunnBRT^y oc>B™2Gy5ڈ+{x#ԯTu'5|=dgk2 =PlB12޷% u[|LsʕY?4|MǭRk/,z5|KgWY_ iVaE(wϿՙ7Jw{$+_#7a,P_9J½G&ϳkEY݉x"zRJN`qqg}'8Ͽx ʾ]\v@s׫=:rwxVS_յo~? Jd)9ɬUS *+om)_\ }Vh<4O'JkY9û?ɣ;/2'xOa'YǺ GT dZJR)JR)JU=TFӐ/Q\~g4nV:%~Uc'ҾoknUNdθߍݏ>Uj-ͭsf,-s7An Ecazu)\*;w@=sZ"غSLf Fv*HUmQkM5*ME*RҢ&ꄭQ 6xߊMޭϑ*DTu@WO,[$IjL@q}@IzT\!)D.uF+8B:(E8P+m+&u$YWW)JR0\I'?֨~귥)JR)JR)JR)_u* R5e؁Ѳ}yvԐ:ioĜQnـˎ2)yA,n#)ԤӵI_lry`Z.$gwu#n@9#? U,"ߵM[zɕBU2ʨ=>T@݌g\qzxDi Z3ZPB > R󬡴xNI.&)L)Ztd6:jA8ݰ`ǵ^Su]ini ;JTH÷k}*0ALsR)JU6l5jy G{5sJR)JWu)JR)JR)T76Z%.,}*۩\iBFpR'iƾy "s[o2wc-5ʈV~5w6,5V^-%ĒHp>ERM@L8(D @PdNG5=w1Q䋒uZ|(LUJxmUjf5=->q*qDJd [괟q8 e\A>D8W ͮ4dqԌgJk#t.-۱ԝ 9Trmn-An`=Tx8)?ܺh"tfRˏ%;Ikx0q8,}2~'o<1S*N3=#WMIr Vu;2胏 cqǁRITL{d͚"rTJN3ߓVѿf۞j4kl3*BOpJBT(kaqaZB<}Œ"඗$F۽H+ v'V)ZTHJ#Uj{yҵ6R`ӄ@|jΩCWD(D{$/fYoP\ ,EaiuTKY+#r@;l(TsR*RIYvګ^̺O!.! X$(dsSV-zBSR){j%͡T)&:àd`Pg.$Tv%gjGu+}AEG2!h-H=RpG*E)JR)JR)J Ljۈ'{hzyIE/vLhvm>#98ŸT>y$I=5=myM.j@>ǟ7+MHԐKZ7 ƣV\)a[JT$ns=j?KTy7mC=ۇjjQ ?玲#5Yֳ$3R#5": o8ck1:xr:miN.+\)CA`|74Uq=:lݱB: =A YJoNI9¼ φ au )09WЪMUJqӹ<>=bdJqzMq%n$ *b=M^KSyvGO!=G)#ߞH8-K'#h6'G¶tM&CW2\qnEF:eD;qPܰj55+oQԐ exIC ׆+15 M*tRAy[\u.!+pB86ݪڡv1[*X;D'xO[ov$RX*jVd@G;W+G][MCւ[uȒvm;Cp_3,O/tY,H'q3zce@T˧I[:MޮH[C%/BS_ƪզիc(ʤ!΢w9Q灜U*7{}"|m֣86) BK'*y<7j]D{|KVVJVI%8i9Z}Ф=qe~T9R.lpyGt;Jl0Ug2rɷ-&3SJJ{ |/#CjLfmqlEuZFQN|ϝLҺnu;i9m w`)Q<Ҕ)_u)JR)JU"kRHoHsZIML$Ś܅u :0>:Ϥq(-(r T״tDmgǔ'KH $~`t%<g 5JQg0bEIR7s)=ՎB+RYv ±gOXV2^JZH?IIiis":}=7R |K!A(XpqRc{m|W\Զ[yjKo-yz54 WQ$,m翋V)VE}Ll nz՗^ri&%I^ QPe&˟M%8m*z|EmױH)oޓVԖ5pJe8H!) Mk ҙjV #X+ZYW]ⲵ# 1(F2<}QD̷FGg'n @yؑcHXJ܌s@jR[beOLL.Xu!c%'dse6keRH\mPG{Gn+֋J @RJpI󊵁-W99=GBJ - 0FxG[%]\)+%M{9VDC}v&:à^ƿѩs $ʚR[ #yGo[XquAi)QcpW;c/Q鉑n[CHiAHq.RFF8I8ee*|5oTE4A{r[זF܎Z’[RS(< qq%^B: )9aCKeqi A*GTs޿%5pjb/4#|tq@I8j_O,2#.3! ÍeJ 'w XQYbSL;:9vAǨ{jK\[VTr{MQ5j~tOt(BA]ruzX/٥#\u.wyqG'MOEұ%a̭e=5c⬧ Թ+y>oY)峻)N9&v.-XTN9% FӃ;C\%نȨ0T IʖR+HOSձr>>[PBJP{$֙'MmM;sp^KǤ7)y cUv />S =RLz"_YxPBT=1V7/w .)KjmM($R,w''ȸSY RQ$?Ҕ)JRu)JRJ:߫e'B T3ʦ7y854#:q) ӗg8]͐¼ Xˤ$r]ܙ\#ut> ;;6 f^JZ,b:m,O9#'u2V!1`<[JS)$NyT=Is9hڽ?) Hv_ow){H$˘8$:wPM/%-198X|\V.j+f4ܥ>Z.,;ի =U1Mdz|z*jU.7А^{ᩈ8ҫ[ q:ISj $qUNα>/̊byJP{VuMk0}$6^쾞'>xfjDz |eyV̂|? }ƶI)iP`|T~ғ/QFqﭨOz&ؖ G>?7VDk;{ÏEESDC*bG߯fԭMS B]|e{I$H>w-W£9cJ;+o|kAi' g嵂 SU:[ՖZR@3\/x|R][`46uxRP!h 99\G)֋]?D୩*[VH\uCmjy/,/r*8^~Gu[[hJԥ 9VA89'995\?64K=ĩD>9ꊭz.5YS*鼱Qf㴆#d6}V/XGBz>p=G5k1̑Hy%8RxF:2IP̘N4ąYʓOJ6~~^˒ Dq{;~Dh2œʿu)JR)JR*?َc,FJ?&<%҂[mJp j/c2ce[..RI +cS-C`$$' zUV!9D]Ex[Vh׸b<m(VR8##k6R@ -I۞}X۔(Np8SR#d*K,Oחɀ K1@On5c\!V_'kF3%="=3jB Xwkq8!Dssm $6T u N<ȯZY%lFګm˶L/ BӐGP 8Rfgj6 +`irq Fv%IGx%l%]ԜsdYi >Hm%H*?5*sf!!hi'2I>X} IxZm(x-΂Z;ڼ#o[m0%Ymlm BGFT%$vr` Jָjޝ X#c2ۊKB'jP-*dOIPR}5OCHZI3b-jB$`~+TUl7p_C=eI>+zcG@Xm<ϭl HJ@v)JR)JR*߸jN6#(YOKLUZPh;;)iAI jԋZVdjrwcR}v4ۥ-vq_/G-ELWDCeI ll'[s[ Ze+n275,>1?&+: L.,wZ,!i43xGlf&խ[3]FD/qqI'mk_2?5EգΡV6`g3_*w( dc<ڞR HJ9<澣o1w U[[n!$hb^'nX+f)JR)_u)JR)JG]y4oNDd}L%ƔN ;\h{ִj+XdM>q-GETOx~^jKݺ&0D̡v(Dc)%[sz%] "mPjWdόOҨQVqR c%"f p=UpލjRVPJJpɯ__]54Y6$NN}L)R 2R(M:yޫ `m`7.BH'8êTF-6貗.<>u ԺR*M6OVuBjlfg5T ܏LR)JR)JR)JR#XMG\¼0Ԩy;y Nq8tglmۀ>=ꪴŠ-g\u#}—8H.R hm>-ǁmTiymcDA6]P1l+zhq;R3 ƄeCU\1t6Gq뫆¢b:Si c'UoN_*JR)Th)NB.*┥)JR)JRD'VS`{P5כOcmqjFͺ?1PdN3Ex_?}xަgm16_ר$;vPM?N2#!Pe91qYY5:*Eo"VB4@ 禁UoF4S#:N=h=IWR0t88PsVjMp?Ml7SΠ}d'{+BGڮ_Ǒ}H"F #?vSj&c^myZGԓ&7S=≷w M\O䖗-wh%A_UR5{."uX0\Nc FqqZFRӸY.J8*krR'N]=zhVgPl֪L e925emb1xMԥ;^9%XF,z?⬑|7M܀IZ vI5۩wMcl\^ΨNu\@¤8XV>d}5h/@{`YAkUDxVm)Qˆ8A^OV(E"z{n}Qz{G4'<,VBWt(~J'bTY/Gq_}l"Q;NUj˅Pmm$R}YҔ)JԗwlfS&3*s IQxTAz[RGvΧ~khA{U;73V5ľQrGWZ=wn2$GYIՁNAַui Cjs~յcgNJTp #9J@$2JMxެluN`}`;$w9Rzxhn^`8`$ϕYҪ#nsW\ #kPHwʜ<ս)U:Xѝx= ֥cյ*Sx)JaeVԥTd9 6ǮVTizlPu)JRUa N5iJR)JR)JUu c-/4|M'!Bi)&]]28YJPX–;{9ۄiN^P粭79$I{浳w*<3yC,[e[CKJsǾb弹+ΈaH6XH k`e1 S\iA0%$$|Y LTDK S-?z; A*4sgeMMa 3Q[q<#a8 p[t;[ qХIv*s8ٕ ]+"xue )]JJ q䂓!DW]VӍindug#)T +īr>5qJ[a:hRp&4Kf' qkJR)J_ͯmeU)JR)JWu)JReju{"{R\rF©k݌ڭ,Is E2-*8Zxѵ}Ql%ZwI9 ')JRPR?w!B },Nch'Jҩ\Ecu$ີ(%Gb`Ui&{^ بk(0cjo2%_jk\C.VTx>r[uG"G*eA (PֹN7rmqmtVⶠ,=Iǐ7wD: Bu-z A^)'` &ݤOl4ʒ+^'J>UCVϑo s^yI) q<ښu Z T \JʽZ cB~hN+)JRu)U:|}[R)JR)JRs9w}#?nTD-*WU '!X8'֪ahiؐoķLf{ZRNP8髫LY۷D8 BJBF=?p \ZsQY)HS;spg=~kYf(\WVmBJ|׈KMaAJXQ?[1Ϻ9ˋ% vOjSkpȒon O>migm͐=^j;3׆ᆋ Lwë a\ʠH\h ;C(3)I |I)'L#Y\e_3:t-D('oq_!iqam͸@B́jvN9# Vҁ8?U\U4kڧFqƥȚu nB{|=;`cO@\vΗ]R<(_}5[ogܭķLD7.XO }j1siBv|43ZRmo ޹>uU@]D0'l )JRSdS曋)JR)JR+u*q6c%# psyv˓P\Jmy-(ga>Zj-URˮѰ!'A]s~Eu8e}eJRQdo9_/,"Cާ]K-#x@RQNG" EO˻׌9^Xt1'VٷA.$r@NĐ9Bb/?73i/e$nod9nՊR{ M\Eq+͹N*ea rKRr!\`Q ︨0Lp8pRG?}`#YC`>36e[)谜2$2{}snkYʻ{ "0-HA*Lj/uQ_3!)RJT0FFp}CamI:DpFpGJV.8S,!J8zmtaReԱ6t~rFs3UmLUDCC}E xjTX@X>F?Wu)JR)JR)\xpʚ%C_꒤H8'ڠ[tTHOgF&Dv^RZH;ģݚ*l6Nȯi`bguw!bga7j$>~N1ZVuiY@B)OJя< g>հ;x/`ŊcwTfsw°Hormk~}_^)@Zdҽ礲 mϾGLhq-$<{Urue%,F''ߚ>Ĕ2ȭ-EoP N@?T}I t.T Fu*QHNN۸mJܥzܲ{I'&AHՖm2ɅZn9zF]e䰴Huˆ[P;*TFaGXTlV#3+K]ɒ܉K)LKg!xqLҖ5m0^B 2ImxOy5zJ nfO_5$kYc< qy wS?`坈с&*ikAWb;<HYX )؀ٓCMr3$$HR_ =tరd0 "Ean4gdz)mq*HZVdL]-D)tt*KS.OOÊOR)JR)JR`&e+ncd;9$k5ԤFIP^w'1I\$)4nYBrBrG+u)JUL/ƻh߭vhKVy.tiDhڢ An#o HH7,~8\NWW5VMZVćҶ($pd}{wV\+ g}N1vόq֦_wǶ)}4mOs R \(l-JRյ #m7fnuiL]iZ{GbΣ n-#<.+UH\kZ"s8C1N H`jggN))9U W9qԊ^ C>xq)JRQ@ǀMeս)JRu)JR)JW/p$_/KjeZ)(.g8/#U-vE NK -H SXu#ڬq͢%a $$RH;-j3K)(/<xmKoaԅ8l+8;Xٜ3̊ԍB$ȮQyCjKHqQ_xqG8Hn*dZ.j4V4x)> 8SU:sMݬCμ0ShIq{ʹuu^ꔅY2&Lr?E\sCM8bnl6-Sa*^7$$֥K ߑ!rRW+'O&+ſ~5MJڲ{pyʩ\X3$sm!״CyQI4n9 se]+u)JRm0USe .W4)JR)JR)Pn h^G>u cgq~ce TVZظAK2JB˅[v<9gmN+8H$dꡍWjhM+x0t$el܇P6lN^nsA%M[/uz4mk@*֕R㌏h%}"m*R{$R2cG3'٢{⃻T95U:_S׈ ]; &\Km`@O=Q`[u1N%F:2#Tµ)~9'nmd wU( Zox J9$]ݏ%m[j‡}ŨkDžVI>ۥ͋L3)pn Kl6\Z{rMVYZ\JD:mڳ'>}\ޘ¯dBwg#piet)JR?mJR)JRu)JRjcafiv2q\HI>`\kZ>P'c,=ImI'!Ikt ‹;KAwxZ7 uE!25SG6To\<\f|rRt\Z Hp[EsSWLr;r8\jGrR\N?M[.ٰ.?"}qkKC2I?rGjߵQ٤flo[Q'_hH*RAI(QJ}ڭ0]6G$ML)JRu*M] ''H=5sJR)JR)JT+-3+JM葉շTy1KؤIhޘ56\!d'io#[JMfJ;Gr}UM6յ)UHIZTU+҄[7%W&~U)U e,3{xzRI2셩o+9!qǺ)JR)UdV9\ ?⮭JR)JR)JuIs ;Ϻd4`$}Ѹi ZjU)y2P(ydFWwo@qlҦKhJ{$EN}ȝxEVJeH=TG#+\qoRc? r;$+0p io,hX9VLRCidnٶ_Spv% JRmO Q ( j|~Ҙ9z\"TexF>V $N&/J+ iVlKʰ0pHsMyWz_h7]8I_K{~᪯ #eP \RM i+kc e\ҩ"BA'n1U)U-~8VԥT$^Vԥ)JRm**νS2JqyusJ}u)JR)JR+[vCͲN($}洿tSQ_OKp/F/2aGBJ*eA܆Tpڲ3YD kJww}qS>)gD!TY[R̸ꋒ;"3T{~nD85OpI  UT*%X!XJ uHl4qA }1Z%X|Xڲx:TQAZ}U.=]Xي.ڜHZIyg꣪F\5":qasfT(jsSL\*B%I#sb#m[jU唄mRQOmsd!+VhnW*֚M8q8#={nvhSu3AN+*ZBO QQ:S!-68V5joh&# Igyǡ,ހvLFqp-GϜw ӈ,3q~3Vre6ےTDҐᑌ#ҡ8xnKKo&2%82gġ<$W _Z_ڣC=),T6 O r}*&sr?ܪF/!IeЧzJϦOTN}HH~*Ho飆JpbU+󦭈 {a2Älso~v=*@ޅ.j,l\XR v8Z!f;0yb[H ʒ|Q^;ut3=M-c'D'iYPhvS.)ںJwI<{>lyy,,IV>*JueJTec ©PrC̮2SΨBׄ6ƙokI _$Ldc_[mZVPH !R-4~i 8YNݼvW{gیH˒ ]Fb8cRcAϕ1e)du ˈ)XI,iu ,Ä<5! )|q&>eJy c  ~uZKC!->wH  =6pb͍)L{B(ls  }\asvLyI<'$SJTKm"sGlka!F3M\mKS{N #}o2 nENK`g9V9ڔH''T[.1Me)JR)JRu)JR(}H9i ^{,oh]`6v z,0v4w+q@SR 5]*Tc,-A ~ ԒFGc^Ҫa~5FnՓNC-k qTK۹+gA³)ΗW5bQNFio0TT4fXZ،Js *VelÝjJ%[N$[q-sV6۩†EzP$y^=[\5GJhiJ}:=&nm؎7 RCcjRT0N~-2i6rv ZΔuT׿ڔ)JR)JR+U>),9++ rR,8ǶݧcٔQ2bbJv/%g)*)e>}ϓ6Ju< IS J$ _KrR_AJ\Ig5Ǟ6薤Df-).8ϾVԛIqDpHymϑ)ZBV{*2rO[W^j蓥.Z" ))PI FyqZ*5-njmI<;ŵEK[L;%J$'Uf(]'l&|>NHW)JRm2{? }*sJR)JR)JR[=s )jx)OiF)\@ˆ%#,-ѕ zT# TlY+lm;<}xq:ɛ=XuLqeAu_0,KQ ‰>"PӭQ!}kؑ#AC ;PpyU`k(9jZҚ}:ڸRAZ#EVPY6Ro6-R%:!X G8ԥ)JR?m^)A$⽥u)JR)JR|år5,aR"H6٣>PМ$`u.rl`4w_SC @pFkw.HbL/ 74 sjNjqp,MkVRG9))U1SݎfY뒥g*GKC_|.AǑqj^?U*Sr2e` [ҕR>XߏڕuT>ReJR)T`pep'?8R?U\Ҕ)JR)JRlw:c5!B}yݖtvȶG[L@FA=j+/NQcjVģ;?WϸoV.SUol 0IH=LKE #M-t)#B~u)U6K򚶥*I)ڿ7QVԪBHs~*ZMxUoc>;j┪-ƝVǪVڔ)JRa{9p/\s c,fje)JR+u)JR)\沕> X2a\tk-PJW7{nzB-Vʞl Ao%#*$Ec|ec\ nr.$o%R@Rsޮ4sD7$#+!d$)I$`zq2LƔR±G7{[ޮ1)hJTp Q[A[4n: ~Пtnz_CnCN2J7qfYڠvƩ'W^ FPB:>"mė"u!U \:i- RNp{U> N%jܤJIlHꚣo:c({RRE =? Jz]$a$|*QcA>b BJWPwIe*LgHK)H,+Q;G]*C}Ɲ֕+In~8XkjF?co%Ʊ$㷞+-M!ȅrN8JP[HRsF{^bGumJRu)JV2܆VK%C W9ѮWkjWĖR g>UR)JR)JRB!^"<-m]HCF)"/MZ]f1Sa$X (Ҭy5^Zj)J@mCvqVQ14cBGT7V5\]eJ u+t1T6u,y(lu_RPnJ?W>^~ysʗ:HAʔ@P >u]Q[t^!Sul 4E:졢crOWkfݩ7D;eR(RI8) +KvPT@[+Rv^'_uTOx~[߲ēxusShÄ'jy֫fZd$ J>Rn))*>185jhu6BBFAʫ1ڀH%*RǸ0c[[،NI$I5^GSrܒqY0 c\;[}FNգq 2⠡J[orSAcߚ}*MD ?⮮)JR)\K>P.b\en0RG}>%c&`0JۊW)JRu)JW=.+]-PCʂxϑ;n^$6Tt_\:e**ߨ%I (@t+aXnA`P`B~5UKfJq2.$61QiKtsم!HH9 +z"q+y`4$]ڵ '=T7Zne-qEKhO%'!n d_A!1% ޗ[J€AnhRuŲ<+@YeDN/ 1R>SA)P gQ$iKl$_qJb8vQ<Tt{:Xmvsg8AW}-3!k.-JQR< "Uợ{ ` /Pw* $f)M392A<>xxsR[l%CE4JA9!`}l~S$٠KiqJe R6@-8)S*p;PTWva$Jy${U:S/h:wMmefm a $+99y{vmԆvP)crsY2$u9(*IJR |6PC-HmʙNџ!NZژ[Qˊ.]qKYIDA*o8nތ]+?a:7/‘ nեm m!{\@9c>,dp@`1hS)%R.{U)JRx!I )$cp=Q!CSﯬ[A($b)JR)JR)J5܉Qt~Ǣ$ PIjqIv%%*N + d;RP-]VyϡCu2 Rx #d|["2\\rR)u)fԠw`w݌V2@ASVYrV+*#h;I`kwF-Ҍgr3:sxӂ{FCvhFT(JS튁p%9q&l;l~DҌЖTHVIQ=xE=+$;p{j©?W0:Q됱 \ROARڕ v)Uf4{\cս)U-~8VԥT$^Vԥ)JRm*eK>W4)_u)JR)JR,o}Yt5+59IZ6VB$;T2zOX# <j D*VAJҥnR$tLMn3[ YR2AYۍ9 l+b\--8[RXѶ-%<ܶӊwxt,)VִK}1%HJ]ç Dv\ͺ*;d6nقghoZ3jlޒ˒\Ap 2s{Ю-3=t:RV\mJ5uU0٣~jڔ)jޕQNQG wҦJA)n-!^^U)_daMʐ)JR+)(IRJ@$ -|IJJQq*R)JR)JR=Wxb2OYw P'QTe>߫e`DNChy ˡyܠc8".]j9%i2¼D''֧iVJvnKRd𓀭9I#ja5~[qJ$wJPL۔R8V=o)RV?(3Q$mR-HzS tf $*9'+LGS"/%ԺJ + l6Vy`ޫ+g!C8S2.!Z4n\%JKh9H9IzP mRҗB#WJqcا>%v@av7wP<{^U #i\s!3Zd K6CȫeR q\{ҙLy1C2(Cd,m9Z|OoN߭[}JQ(^Ӎ<{j'űzh~:\p`a8 |Awj1mq6vDh!0V8H_?J%Ei2x N<7/WVԥ)JR⒕i J# ttZtl:I)*o@Ҕ)JRu)JR*QYU~Oe,fsdzT 9/-Iuh RWtǚ֝\kkfS JY9pǠitTUNT9r@2$e')>Qd.ZLx}8˩R~`g'!a%i졑^E'P^BJ EsC!y6$;%[ ;Nr~gPkcCm_Yp( cgU{/MYg m@m%iTZi.eFf^{hm*g|7N¨x}HEH-^#f<Ž ‹ gS 8]q+v(Dgszc>p1Q+ ǾFeKi%#) OP-^x쬩yJ~O‰j]{f;[q|cU:ON򊮗hԏjU\mt ZHI0>; 1.^g#r2BAJ%js:Z:\ma)4$4yNF2+oHI3pis:m Vy8t6W:T6%G;R<;ZG9v_,>!:F>2+Zl. |]_c[C)F8sɫZ'NDHRU)$d(jڔ)JR} hh INյCvh|"շ mN(²-yŠy'#Wu)JR(=)JRRj0E g#=&r ܬs1rEi wC΅w70BD zRxpiZ] 1ҕێ*OP?qG)_uT4?锓6h[ҕS7{][R)JRYלq.H)JR(3JR)P.gJ~;kJZdm@ $hICFv(o(,֥hg'~ P!Hq 8=uz" Q7_8Îd $YH׻sF\Ls %-Z(<lms[]j-%m(mIc c5zB-} rTxqX~pGaUM-vnw ^Y*e(h H#ݞkЮH˭zusR.(x r0;q]m*]4o[RS?U[Ru>&|bOꦭJJ@n(U!?c?U)U\h!'#}2ޔ)JRU[ IIc֔)_u)JR)JR[x1f1o3$<3YBt4͡ϡIK۸s`Vz ݎ,t.JNI 8O|wtvTTʪa~5]9q˜}}@ko0)JR9$; z{tmNؤT0qjI(QRJTPܠV5T(׶nF] !Snz++Ffq~2+6S x׺![LV@RP5i!FN }d;f֑eL0Ąg¾<+WV{ժ=(XfBw#x±r>ʊkR/UtmYu3_QPѬ *AqeK ;OZ׶mn(Hd(%`<@35%Ai I# ׵IhRƤ!_WʓU*|g%So-C-{j6@De%99Q' ՝T_Ř_jڔ)_u)JtL?  ԖK#0MJR™?RDS oe@'G\R)JR*<(f0 fuLtCO%D}^S(R]D\ B BV 9QC=prUXJKKI`$%IJ9Y*%Zͼ 2KrGA.g5ͧ؁oحPguoRVʁ'>xϝnTijhz*L3T+wpPcݟ/: (OSrl5\@u2H2NR[[,LL [2wV'ꔢ#p\;WW󂭰À)If)H[Ҍ,{S:\CmBRNrscZ-7}[\hJBtdʡk;QQZqeq(xe$8f~CI<2K~3BRb2p['NTV:j Am.#.d50\!R]#Hd~;>F>hǛ6)6IS²TsǺuF=UՆmVU +; УO \PVF|'nqϕwVk}:}ژ?kh2nU d4vA?¶=ϲ(PhKOČ;Mu1+XI5zONAHpOӦl)PRl ;fmv-bڜ֊l(ڭ%>ltfBa&-` ֽ!`[i!jk?3׎h`u1ǍիѺeX`BkoൃƃlkN$i !8\rOJ>@vTr'q`\Vؠ^dYtDXw|0_NeOh4#banrd8@x:@ڒl?MlNFϚcHn& ;9a5!zrȶTɵDWpR9'NوƶTMvxOѻ)za')M6Ii% )z ʔ)JR)JR)JR)_u)JR)JR)JR)JR)JRu)JR)JR)JR)JRz8It*5DRڑ##uqsY\DR0d`a$pFu` ,|9V|Yqs J)(l$vQϦMJ)J_`file:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk_files/image008.jpg*+,-._WebResourceTextEncodingNameUUTF-8OAz anomias ongyilkossag

Emile Durkheim: Az öngyilkosság

 
Ötödik fejezet:

Az anómiás öngyilkosság

 
A társadalom azonban nemcsak arra való, hogy változó intenzitással, az egyének érzelmeinek és tevékenységének vonzási központjául szolgáljon. Egyben olyan erő is, amely mindezt szabályozza. A társadalom szabályozó hatásának érvényesülési módja és a szociális öngyilkossági arány között összefüggés van.
 
 
I.
 
Közismert tény a gazdasági válságok fokozó hatása az öngyilkossági hajlamra.
 
Bécsben 1873-ban pénzügyi válság tört ki, amely 1874-ben érte el tetőpontját; egyidejűleg az öngyilkosságok számára is emelkedett. 1872-ben 141 öngyilkosságot követtek el, 1873-ban 153-at, 1874-ben pedig 216-ot, ami azt jelenti, hogy 1874-ben 51%-kal több öngyilkosság volt, mint 1872-ben, és 41%-kal több, mint 1873-ban. Azt, hogy a gazdasági katasztrófa kizárólagos oka volt ennek az emelkedésnek, egyértelműen bizonyítja, hogy akkor a legerősebb, amikor a válság leginkább tombolt, azaz 1874 első négy hónapjában. Január 1-től április 30-ig 1871-ben 48 öngyilkosságot követtek el, 1872-ben 44-et, 1873-ban 43-at; 1874-ben azonban 73-at. Az emelkedés 70%-os. Ugyanebben az időben ugyanilyen válság robbant ki Majna-Frankfurtban és ugyanilyen következményekkel járt. Az 1874-et megelőző években 22 volt az öngyilkosságok évi átlaga; 1874-ben 32 öngyilkosságot követtek el, azaz 45%-kal többet.
 
Még nem felejtettük el az 1882 telén bekövetkezett hírhedt párizsi tőzsdekrachot. Következményei nemcsak Párizsban, hanem egész Franciaországban érezhetők voltak. 1874-től 1886-ig az évi átlagos növekedés csupán 2%; 1882-ben 7%. Sőt, ez az emelkedés az év hónapjai között sem oszlik el egyenletesen, hanem főleg az első három hónapban figyelhető meg, vagyis pontosan akkor, amikor a krach bekövetkezett. A teljes emelkedés olyannyira kivételes körülményeknek tudható be, hogy nemcsak 1881-ben nem találkozunk vele, hanem 1883-ban sem, pedig ekkor egészben véve valamivel több az öngyilkosság, mint 1882-ben:
 
 
 
 

 

1881

1882

1883

 

Az egész évben

6741

7213 (+ 7%)

7267

Első negyedévben

1589

1770 (+11%)

1604

 
 
 
Ez az arány nemcsak néhány kivételes esetben állapítható meg, hanem törvényszerű. A csődök száma olyan barométer, amely elég érzékenyen tükrözi vissza a gazdasági élet változásait. Ha egyik évről a másikra hirtelen megnő a számuk, biztosak lehetünk benne, hogy valamilyen súlyos zavar keletkezett a gazdasági életben. 1845 és 1869 között három ízben figyelhetünk meg ilyen válságra utaló váratlan felszökkenést. A periódus egészében 3,2% a csődök számának évi átlagos növekedése. De 1847-ben 26%, 1854-ben 37%, 1861-ben pedig 20. Nos, ebben a három időpontban az öngyilkosságok száma is kivételesen gyors növekedést mutat. E 24 év folyamán az öngyilkosságok évi átlagos növekedése csak 2%, ezzel szemben 1847-ben 17%, 1854-ben 8% és 1861-ben 9%.
 
Miért van a válságoknak ilyen hatásuk? Vajon azért, mert a nemzetgazdaságot sújtják, és ezzel fokozzák a nyomort? Azért mondanak le az emberek könnyebben az életről, mert nehezebb lett? Ez a magyarázat csábítóan egyszerű; egyébként az öngyilkosságra vonatkozó közkeletű felfogással is összhangban van. A tények azonban mást mondanak.
 
Ha ugyanis az önkéntes halálesetek száma azért növekszik, mert az élet keményebb lett, akkor lényegesen csökkennie kellene, ha fokozódik a jólét. Mármost míg az elsőrendű élelmiszerek árainak túlságos mértékű emelkedése esetén általában az öngyilkosságok száma ugyanúgy növekszik, egyáltalán nem állapítható meg, hogy ellenkező esetben ez a szám az átlag alá süllyedne. Poroszországban 1850-ben a búza árfolyama alacsonyabb, mint 1848 és 1881 között bármikor: 1 q ára 13 márka 82 pfennig. Ugyanebben az időpontban viszont az öngyilkosságok száma az 1849. évi 1527-ről 1736-ra, azaz 13%-kal emelkedik, s tovább növekszik 1851-ben, 1852-ben, 1853-ban is, holott a búza változatlanul olcsó. 1858--59-ben újabb árzuhanás következik be; ennek ellenére az öngyilkosság az 1857. évi 2038-ról 1858-ban 2126-ra emelkedik, 1859-ben pedig 2146-ra. 1863 és 1866 között az árak az 1861. évi 22,08 márkáról 1864-ig 15,90 márkára süllyednek és az egész időszak folyamán igen alacsony szinten mozognak; az öngyilkosság viszont ugyanezen idő alatt 17%-kal emelkedik (1862: 2112, 1866: 2485).[1] Bajorországban hasonló folyamatokat figyelhetünk meg. Mayr által[2] 1835--61-re szerkesztett görbe szerint a rozs ára 1857--58-ban és 1858--59-ben volt a legalacsonyabb; ezzel szemben az öngyilkosságok száma a következőképpen alakul: 1857-ben mindössze 286, 1858-ban már 329, 1859-ben pedig 387. Ugyanez a jelenség már 1848--50-ben is megmutatkozott: a búza ebben az időpontban, akárcsak egész Európában, rendkívül olcsó volt. Az öngyilkosságok száma azonban, eltekintve attól a politikai események okozta csekély és átmeneti csökkenéstől, amelyet már tárgyaltunk, azonos szinten marad. 1847-ben 217 a számuk, még 1848-ban is 215, s bár 1849-ben 189-re esik, 1850-ben már újra emelkedik és most 250.
 
Olyannyira nem a nyomor növekedése okozza az öngyilkosságok számának emelkedését, hogy még azok az örvendetes válságok is, amelyek egy ország hirtelen felvirágzását segítik elő, ugyanúgy hatnak az öngyilkosságra, mint a gazdasági katasztrófák.
 
Amikor Viktor Emánuel 1870-ben bevette Rómát és végérvényesen megteremtette Olaszország egységét, az országban elindult a megújulási folyamat, amelynek jóvoltából hovatovább európai nagyhatalommá vált. A kereskedelem és az ipar erős impulzust kapott, és hallatlan gyorsasággal indult meg az átalakulás. Amíg 1876-ban még 4459 gőzkazán -- összesen 54 000 lóerővel -- kielégítette az ipar szükségleteit, addig 1887-ben már 9983 berendezés működik, összkapacitásuk pedig háromszor akkora (167 000 lóerő). A szóban forgó idő alatt természetesen ugyanilyen arányban nőtt a termékmennyiség is.[3] A forgalom is követte ezt az ütemet; nemcsak fejlődött a tengeri kereskedelem, a közlekedés és a hírközlés, hanem megkétszereződött a szállított anyagok mennyisége és a személyek száma.[4] Minthogy az aktivitásnak ez az általános fellendülése béremelkedést vont maga után (1873-tól 1889-ig a becslés szerint 35%-os volt a növekedés), javult a dolgozók anyagi helyzete, annál is inkább, minthogy ugyanezen idő alatt süllyedőben volt a kenyér ára.[5] Végül Bodio számításai szerint míg a magánvagyon összege 1875--80-ban évi átlagban 45 és fél milliárd, addig 1880--85-ben 51 milliárd, 1885--90-ben pedig 54 milliárd.[6]
 
Nos, ezzel a kollektív reneszánsszal egyidejűleg az öngyilkosságok számának kivételes mértékű emelkedését figyelhetjük meg. 1866-tól 1870-ig nagyjából állandó szinten mozgott; 1871-től 1877-ig 36%-kal nő. A kép a következőképpen fest:
 
                                                            Öngyilkosság 1 millió főre
 

1864--70

 

29

 

1874

 

37

1871

 

31

 

1875

 

34

1872

 

33

 

1876

 

36,5

1873

 

38

 

1877

 

40,6

 
 
Ez a felfelé ívelő mozgás tovább is folytatódott. Míg 1877-ben 1139 öngyilkosságot követtek el, számuk 1889-ben 1463, vagyis az emelkedés 28%.
 
Poroszországban ugyanezt a jelenséget két ízben figyelhetjük meg. 1866-ban megnő a királyság területe. Több fontos tartományt annektál, egyidejűleg pedig az Északi Szövetség élére kerül. Ezt a presztízs- és hatalomnövekedést nyomban az öngyilkosság hirtelen erősödése kíséri. 1856--60-ban évi átlagban 1 millió főre 123 öngyilkosság jutott, 1861--65-ben pedig csak 122. 1866 és 1870 között az 1870-ben mutatkozó csökkenés ellenére 133-ra emelkedett az átlag. 1867-ben, a győzelmet követő esztendőben, az öngyilkosság 1816 óta minden addiginál magasabb. (Ekkor 5432 lakosra 1 öngyilkosság jutott, míg 1864-ben csak 8739 lakosra jutott egy eset).
 
Az 1870-es háború másnapján újabb örvendetes átalakulás kezdődött. Németország egyesült, és teljes egészében Poroszország hegemóniája alá került. óriási hadisarc növelte a közvagyont; a kereskedelem és az ipar fellendülésnek indult. Az öngyilkosság pedig sohasem növekedett ilyen gyors ütemben. 1875-től 1886-ig 90%-kal, 3278-ról 6212-re emelkedik.
 
Egy országos vagy világkiállítás sikerét örvendetes eseménynek tekintik a társadalom életében. Az ilyesmi ösztönzi az üzleti életet, pénzt hoz az országba, és általános felfogás szerint fokozza a prosperitást, különösen abban a városban, ahol megrendezik. És mégsem lehetetlen, hogy ezek is hozzájárulnak az öngyilkosságok jelentékeny mérvű emelkedéséhez. Ez minden jel szerint különösen az 1878-as Kiállítás alkalmával volt így. 1874 és 1886 között ebben az évben volt a legmagasabb az emelkedés, nevezetesen 8%, azaz nagyobb, mint amekkorát az 1882-es krach idézett elő. S azt, hogy ennek a kiugrásnak aligha lehet más oka, mint a Kiállítás, az mutatja, hogy a növekedés 86 százaléka pontosan a Kiállítás tartalmának hat hónapja alatt figyelhető meg.
 
1889-ben ugyanez a tény Franciaország egészére nézve nem állapítható meg. Lehetséges azonban, hogy a boulangista válság, amely csökkentő hatást gyakorolt az öngyilkosságok alakulására, semlegesítette a Kiállítás ellentétes irányú következményeit. Annyi bizonyos, hogy Párizsban pedig az itt elszabadult politikai szenvedélyeknek ugyanúgy kellett hatniuk, mint az ország egészében, ugyanaz történt, mint 1878-ban. A Kiállítás 7 hónapja alatt majdnem 10%-kal, pontosan 9,66%-kal emelkedett az öngyilkosság, az év többi részében viszont alatta maradt mind az 1888. évi, mint az 1890. évi színvonalnak.
 

 

1888

1889

1890

 

A kiállításnak megfelelő hét hónap

517

567

540

A többi öt hónap

319

311

356

 
 
 
Nyugodtan föltételezhetjük, hogy ha nem jön közbe a boulangizmus, az emelkedés valószínűleg még erősebb lett volna.
 
De azt, hogy a gazdasági hanyatlás nem jár együtt az oly sokszor föltételezett fokozó hatással, az bizonyítja a legjobban, hogy inkább ellentétes hatást kelt. Írországban, ahol a paraszt oly nyomorúságos körülmények között él, aránylag nagyon kevesen ölik meg magukat. A szánalmas Calabriában úgyszólván ismeretlen az öngyilkosság; Spanyolországban tizedannyi, mint Franciaországban. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a nyomornak megóvó hatása van. Ha megnézzük Franciaország megyéit, azt látjuk, hogy annál több az öngyilkosság, minél több ember él vagyona jövedelméből.
 

A megyék csoportosítása a 100 000 lakosra jutó öngyilkosságok száma szerint

 

A vagyonuk jövedelméből élő személyek átlagos száma a megfelelő megye-csoport ezer lakosára számítva (1886)

 

 

 

48--43 öngyilkosság ( 5 megye)

 

127

38--31 öngyilkosság ( 6 megye)

 

73

30--24 öngyilkosság ( 6 megye)

 

69

23--18 öngyilkosság (15 megye)

 

59

17--13 öngyilkosság (18 megye)

 

49

12-- 6 öngyilkosság (26 megye)

 

49

7-- 3 öngyilkosság (10 megye)

 

42

 
                            
                             A térképek összehasonlítása alátámasztja a kapott átlagokat (lásd V. ábra).
 
SOFTWARE: ImageGear Version: 7.01.003 DATE: Wed Aug 13 15:10:24 2003 OWNER: 1996-98 AccuSoft Inc., All rights reserved
                                                                                                                                                                

1. 31--48; 2. 24--30; 3. 18--23; 4. 13--17; 5. 8--12; 6. 3-- 7.

1. 1000-nál több: 2. 71--100; 3. 51--70; 4. 41--60; 5. 31--40; 6. 10--31.

Ātlag: 62.

 
 
Következésképpen az ipari vagy pénzügyi válságok nem azért fokozzák az öngyilkosságot, mert elszegényítik az embereket, hiszen a prosperitási válságok ugyanezzel a következménnyel járnak; azért fokozzák, mert válságok, azaz a kollektív rend zavarai.[7] Az egyensúly minden megbomlása az önkéntes halál irányába tereli az embereket, még akkor is, ha az nagyobb jóléttel és az általános vitalitás fokozódásával jár. Az emberek mindig könnyebben ölik meg magukat, valahányszor valamilyen nagy átrendeződés folyik a társadalomban, akár hirtelen növekedés, akár váratlan kataklizma következtében. Hogyan lehetséges ez? Hogyan magyarázható, hogy az, ami a közfelfogás szerint javítja az életet, arra készteti az embereket, hogy megváljanak tőle?
 
Ahhoz, hogy felelhessünk erre a kérdésre, néhány előzetes megjegyzést kell tennünk.
 
 
II.
 
Bármilyen élőlény csak akkor lehet boldog, sőt csak akkor tud élni, ha szükségletei megfelelő arányban vannak a rendelkezésére álló eszközökkel. Ha ezek a szükségletek nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni vagy egyszerűen ha másra irányulnak, akkor szüntelen súrlódásnak vannak kitéve, és nem működhetnek fájdalommentesen. Az olyan mozgásnak, amely csak szenvedés közepette mehet végbe, megvan az a tendenciája, hogy ne ismétlődjék meg. A kielégítetlen szükségletek elsorvadnak, s minthogy az életre irányuló tendencia csupán valamennyi többi tendencia eredménye, szükségképpen gyengülni kezd, ha hanyatlásnak indul a többi.
 
Az állatnál, legalábbis normális állapotban, ez az egyensúly automatikus spontaneitással jön létre, mert merőben anyagi feltételektől függ. A szervezet mindössze azt követeli, hogy az élethez folyamatosan elhasznált anyag- és energiamennyiség periodikusan és változatlan mértékben pótlásra kerüljön, vagyis hogy a felújítás egyenlő legyen az elhasználódással. Ha betöltődött az a hiány, amelyet az élet idézett elő saját erőforrásaiban, az állat elégedett, és nem igényel mást. Reflexiója nem elég fejlett ahhoz, hogy más célokat is elképzeljen, mint amelyeket fizikai természete ír elő. Másrészt, minthogy az egy-egy szervtől megkövetelt munka is az életerők általános állapotától és a szervezet egyensúlyszükségletétől függ, az elhasználódást is szabályozza a regenerálódás, és az egyensúly magától megvalósul. Az elhasználódás határai egyben a regenerálódásnak is határai; mindkét faktort az élőlény alkata szabja meg, s az élőlény semmiképpen sem lépheti túl ezeket a határokat.
 
Az embernél azonban már más a helyzet, mert szükségleteinek többsége nem a testtől függ, legalábbis nem ilyen mértékben. Szigorúan véve, az emberélet fizikai fenntartásához szükséges anyagi táplálékmennyiséget is meghatározhatónak tekinthetjük, bár ez a determináltság már nem lesz olyan szoros, mint az előző esetben, és nagyobb teret kapnak a vágy szabad kombinációi. Mert a természet az ösztönös állapotban beéri a nélkülözhetetlen minimummal, de a reflexió a maga elevenebb módján, mindig jobb feltételeket tűz maga elé; ezek kívánatos céllá válnak, és felkeltik az aktivitást. Mindamellett kétségtelen, hogy az ilyen jellegű étvágy előbb-utóbb eléri azt a határt, amelyet már nem léphet túl. De mi szabhatná meg a jólétnek, a kényelemnek, a fényűzésnek azt a mennyiségét, amelyet egy emberi lény még joggal igényelhet? Az embernek sem testi, sem pszichológiai alkatában nem találunk semmit, ami az ilyen hajlamok határát jelezné. Az életműködés nem követeli az egyéntől, hogy az egyik ponton inkább megálljon, mint egy másikon; ezt bizonyítja, hogy az ilyen hajlamok a történelem kezdete óta egyre csak erősödtek, hogy egyre teljesebben elégítették ki őket, s hogy az emberek általános egészségi állapota ennek ellenére nem romlott. Főleg pedig mi módon lehetne megállapítani, hogy hogyan függjenek ezek az ember életkörülményeitől, foglalkozásától, szolgálatainak relatív fontosságától stb.? Nincs olyan társadalom, amelyben a társadalmi hierarchia különböző fokain egyenlő mértékben nyernének kielégülést. Pedig az emberi természet, lényegi vonásait tekintve, minden állampolgárban azonos. Az emberi természet tehát nem lehet az a tényező, amely megszabja e szükségletek számára az annyira szükséges változékony határt. Ezek a szükségletek tehát, amennyiben csak az egyéntől függnek, korlátlanok. Érzékenységünk magában véve, elvonatkoztatva mindennemű szabályozni képes külső erőtől, olyan feneketlen szakadék, amely sohasem tölthető be.
 
Következésképpen ha kívülről semmi sem korlátozza, mindenképpen kínszenvedések forrásává válik önmaga számára. Mert korlátlan vágyak a definíció értelmében kielégíthetetlenek, és nem ok nélkül tekintik a tehetetlenséget a morbiditás egyik jelének. Minthogy ezeket a vágyakat semmi sem szorítja korlátok közé, mindig és mindenkor túllépik a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközöket, s így sohasem csillapulhatnak. Az olthatatlan szomjúság pedig örökösen megújuló kín. Van ugyan egy olyan felfogás, amely szerint az emberi tevékenységnek éppen az a sajátja, hogy rögzíthető végcél nélkül fejlődik egyre tovább, s mindig elérhetetlen célokat tűz ki maga elé. Lehetetlenség azonban belátni, hogy a meghatározatlanságnak ez az állapota mennyivel volna inkább összhangban a lelki élet feltételeivel, mint a fizikai élet követelményeivel. Bármilyen öröme teljék is az embernek abban, hogy cselekszik, mozog, erőt fejt ki, azt is éreznie kell, hogy erőfeszítései nem hiábavalóak és előrehalad, amikor megy. Márpedig az ember nem halad előre, ha nem valamilyen cél felé megy, vagy ami ugyanaz, ha a cél, amely felé megy, a végtelenben van. Hiszen ebben az esetben bármilyen utat tettünk is meg, mindig ugyanolyan messze vagyunk tőle, s az eredmény pontosan ugyanaz, mintha az egész idő alatt egy helyben topogtunk volna. Még ha visszapillantva büszkeséget érzünk is a megtett távolság láttán, ez vajmi csalóka elégtétel, hiszen ettől még nem lett kisebb az előttünk levő távolság. Vagyis egy, a hipotézis értelmében elérhetetlennek minősített célt követni annyi, mint az örökös elégedetlenség állapotára ítélni magunkat. Kétségtelenül előfordul, hogy az ember a józan ész ellenére remél, és még az ésszerűtlen reménynek is megvan a maga öröme. Ez a remény tehát fenn is tarthatja egy ideig; de ez az állapot sem viseli el a végtelenségig a tapasztalat megújuló csalódásait. Mivel kecsegtet a jövő, ha mindenképpen lehetetlen eljutni olyan állapotba, ahol az ember megállhat, ha az előtte lebegő eszményhez még csak közelebb sem jut? Ily módon minél többet érünk el, annál többet akarunk, mert minden kielégülésünk csak fokozza a szükségleteket, ahelyett, hogy csillapítaná őket. Vajon erre azt mondják, hogy a cselekvés önmagában kellemes? Először is, nagy adag vakságra van szükség ahhoz, hogy ne vegyük észre a cselekvés haszontalanságát. Ezenkívül ahhoz, hogy érezhessük ezt az örömöt, és hogy az enyhítse és legalább félig elfátyolozza a vele járó fájdalmas nyugtalanságot, legalábbis az szükséges, hogy ez a mozgás mindig szabadon bontakozhasson ki anélkül, hogy bármi megakadályozná. Tudniillik mihelyt lefogja valami, csak a nyugtalanság marad és vele együtt a rossz közérzet. Az pedig csoda lenne, ha sohasem állna a cselekvés útjába valamilyen leküzdhetetlen akadály. Ilyen esetben az embert csak egy vékony szál köti az élethez, amely bármelyik pillanatban elszakadhat.
 
Ahhoz tehát, hogy ez ne így legyen, mindenekelőtt a szenvedélyeket kell korlátok közé szorítanunk. Csak így hozhatók összhangba a lehetőségekkel, azaz csak így elégíthetők ki. Minthogy azonban az egyénben semmi sincs, ami ezt a korlátot biztosíthatná, nyilvánvaló, hogy a korlátozást valamilyen külső erőnek kell elvégeznie. Kell valamilyen szabályozó erő, amely az erkölcsi szükségletek tekintetében ugyanazt a szerepet tölti be, mint a szervezet a fizikai szükségletek terén. Ez az erő tehát csak erkölcsi erő lehet. A tudat ébredése bontotta meg azt az egyensúlyi állapotot, amelyben az állat szunnyadt; következésképpen csak a tudat képes azt helyreállítani. Itt az anyagi kényszer hatástalan maradna; fizikai-kémiai erőkkel nem lehet megváltoztatni az emberi szívet. Amennyiben a fiziológiai mechanizmusok nem korlátozzák automatikusan az étvágyat, az ember csak akkor szab neki határt, ha a korlátot helyesnek ismeri el. Az emberek nem szorítják korlátok közé vágyaikat, ha úgy látják, hogy módjuk van túllépni az eléjük szabott határokon. Az előbb mondottak következtében az emberek nem képesek saját maguknak diktálni az igazságosság törvényét. Ehhez olyan tekintélyre van szükség, amelyet tiszteletben tartanak, és amely előtt önként meghajolnak. Ezt a mérséklő szerepet csakis a társadalom tudja betölteni, akár közvetlenül és egészében, akár valamelyik szervének közvetítésével; mert a társadalom az egyetlen erkölcsi hatalom, amely az egyén felett áll, s amelynek fennsőbbségét az elfogadja. Csak a társadalomnak van meg a tekintélye ahhoz, hogy megszabja a jogokat, s kijelölje a szenvedélyek számára azt a vonalat, amelyen nem mehetnek túl. Csak a társadalom tudja megállapítani, a köz javát szem előtt tartva, hogy hosszú távon mit érdemelnek különböző rangú funkcionáriusai.
 
S valóban, a történelem minden pillanatában azt látjuk, hogy a társadalmak erkölcsi tudatában él valamilyen homályos érzés arra vonatkozólag, hogy respektíve mit érnek a társadalomnak tett különböző szolgálatok, hogy milyen javadalmazásban részesüljenek, és hogy ennek megfelelően átlagban milyen fokú ellátottság ár egy-egy hivatás dolgozóinak. A különböző funkciók mintegy hierarchizálódnak a közvéleményben, és mindegyikhez hozzárendelnek egy bizonyos jólét-együtthatót aszerint, hogy milyen helyet foglal el a hierarchiában. Így például a készen átvett elképzelések értelmében a munkás bizonyos életmódnál magasabb szintűt nem tűzhet ki célul élete megjavítására irányuló törekvése során, vagyis van egy felső határ, s egyben egy alsó határ is van, amelynél ha lejjebb süllyed, azt az ember nehezen veszi tudomásul, ha csak nem követett el valamilyen súlyos vétséget. Mindkét határ más a városi és más a falusi munkás esetében, más a cselédnél és a napszámosnál, más a kereskedelmi alkalmazottnál és a hivataloknál stb. Ugyanígy kárhoztatják a szegényesen élő gazdagot, de a mértéktelenül fényűzőt is. A közgazdászok hiába tiltakoznak: a közvélemény mindig botrányosnak tartja, ha egy magánember túlságosan nagy mennyiségben tud anyagi javakat fordítani tökéletesen fölösleges fogyasztási cikkekre, sőt úgy látszik, hogy ez a türelmetlenség csak az erkölcsi zűrzavar korszakaiban hagy alább.[8] Valódi szabályozó rendszerrel van tehát dolgunk. Ha nem is ölt mindig jogi formát, mégis rögzíti viszonylagos pontossággal azt a maximális jólétet, amelyre egy-egy társadalmi osztály jogosan törekedhet. Egyébként az így keletkező skála egyáltalán nem mozdulatlan. Együtt változik a kollektív jövedelem növekedésével vagy csökkenésével s a társadalom erkölcsi eszméinek változásaival. Lehet valami az egyik korszakban fényűző jellegű, s a másik korszakban már nem az; vagy a jólét követelménye bizonyos osztály tagjaival szemben hosszú időn át csak kivételesen és mintegy többletteljesítmény gyanánt állt fenn, de egyszer csak szigorúan és magától értetődőként van előírva.
 
E nyomás alatt a maga szférájában minden ember homályosan tudja, hol az a végpont, ameddig kívánalmaival elmehet, és azon túl nem igényel semmit. Érzi, hogy nem helyes többet követelni, legalábbis ha tiszteli a szabályt, és ismeri a kollektív tekintélyt, vagyis ha egészséges az erkölcsi alkata. Ezzel a szenvedélyek célt és véghatárt kapnak. Ez a determináltság persze egyáltalán nem merev és abszolút. Az állampolgárok egy-egy kategóriájához hozzárendelt közgazdasági eszményt bizonyos határok között kell érteni, s ezeken belül a vágyak szabadon mozognak. Ez a mozgási tér azonban nem korlátlan. A relatív korlátozás és annak mérséklő hatása teszi sorsukkal elégedetté az embereket, mérséklettel ösztönözve őket életük javítására; s ebből az általános elégedettségből fakad az a nyugalmas és tevékeny örömérzet, az a derűs életkedv, amely a társadalmaknál és az egyéneknél egyaránt az egészség jele. Ekkor, legalábbis nagy általánosságban, mindenki beéri a maga helyzetével, s csak arra vágyik, amit tevékenységének normális jutalmaként jogosan remélhet. Ez egyáltalán nem kárhoztatja az embert valamiféle mozdulatlanságra. Nagyon is törekedhet arra, hogy szebbé tegye az életét; de nem esik kétségbe, ha ilyen irányú próbálkozásai kudarcot vallanak. Minthogy szereti azt, amije van, és nem veti latba minden szenvedélyét annak megszerzésére, amije nincs, az élet megtagadhatja vágyaitól és reményeitől az elébe kerülő újdonságokat anélkül, hogy úgy érezné, mindent elveszített. Ami fontos, az megmarad. Boldogságának egyensúlya szilárd, mert egyértelmű és végérvényes, és nem rendítheti meg néhány csalódás.
 
Mindamellett az a körülmény, hogy mindenki helyesnek ismeri el a funkcióknak a közvélemény által felállított hierarchiáját, mit sem használna, ha az emberek nem tekintenék ugyanilyen helyesnek azt a módot is, ahogyan ezek a funkciók betöltődnek. A munkás nincs összhangban a maga társadalmi helyzetével, ha nincs meggyőződve arról, hogy éppen ez illeti meg. Ha valamilyen más helyzet betöltésére érzi magát hivatottnak, akkor nem elégítheti ki az, ami van. Ezért nem elég, ha a köz minden státus számára szabályozza a szükségletek általános színvonalát, hanem arra is szükség van, hogy mellette egy másik precízebb szabályozó rendszer azt rögzítse, hogy az egyének mi módon juthatnak be ebbe vagy abba a státusba. S valóban nincs olyan társadalom, ahol ne érvényesülne ez a szabályozás. A rendszer koronként és helyenként más és más. Hajdan a születést tette a társadalmi klasszifikáció majdnem kizárólagos elvévé; ma az emberek születésüktől fogva csak annyiban nem egyenlők, amennyiben különböző nagyságú vagyonokat örökölnek, és különbözik a tehetségük. A rendszer célja azonban e különböző formák közepette is mindig ugyanaz. S emellett mindenütt csak úgy lehetséges, ha akárcsak az előzőt, az egyének felett álló tekintély, azaz a kollektív tekintély kényszeríti rá az egyénekre. Mert csak úgy érvényesülhet, ha ettől vagy attól az egyéntől, sőt, általánosabban szólva lényegében mindenkitől áldozatokat és engedményeket követel a közérdek nevében.
 
Igaz ugyan, hogy némelyek szerint ez az erkölcsi nyomás fölöslegessé válnék attól a pillanattól fogva, amikor a gazdasági helyzet már nem öröklődnék. Ha, úgymond megszűnik a vagyoni öröklés, és mindenki azonos lehetőségekkel indul az életben, ha az egyének a legteljesebb egyenlőség feltételei mellett versenyeznek egymással, akkor ez semmiképpen sem eredményezhet méltánytalanságot. Mindenki közvetlenül úgy érzi majd, hogy a dolgok úgy mennek, ahogyan menniük kell.
 
Az egyáltalán nem kétséges, hogy minél közelebb kerülünk ehhez az eszményi egyenlőséghez, annál kevésbé lesz szükség a társadalmi kényszerre. De itt csak fokozati különbségekről van szó. Mert bizonyos fajta öröklés mindig megmarad, ez pedig a természetes adottságoké. Az értelem, az ízlés, a tudományos, művészi, irodalmi, ipari tehetség, a bátorság, a kézügyesség olyan erők, amelyek mindnyájunkkal velünk születnek, mint ahogyan a tulajdonos gyermekével vele születik tőkéje, mint ahogyan a nemesember hajdan születésével megkapta rangját és funkcióját. Ilyen körülmények között is szükség van tehát erkölcsi fegyelemre, hogy azok, akiknek a természet kevésbé kedvezett, elfogadják azt az alacsonyabb helyzetet, amelyet születési adottságaiknak köszönhetnek. Vajon akadna, aki azt követelné, hogy az elosztás tökéletesen egyenlő legyen, és hogy a hasznosabbak és az érdemdúsabbak semmiféle előnyben se részesüljenek? Ebben az esetben azonban még erősebb fegyelem szükséges ahhoz, hogy ez utóbbiak beletörődjenek, hogy egyenlő elbánásban részesülnek a közepes és a tehetségtelen emberekkel.
 
Csakhogy ez a fegyelem akárcsak az előző, csak akkor lehet hasznos, ha helyesnek tartják mindazok, akik alá vannak vetve. Ha csak a megszokás és az erő tartja fenn, csak a felszínen lehet béke és harmónia; már ott lappang a nyugtalanság és az elégedetlenség szelleme; s az ember csak tessék-lássék korlátozott étvágya áttöri a gátakat. Ez történt Rómában és Görögországban, amikor megrendültek azok a hiedelmek, amelyeken a patríciusok és plebejusok régi rendje nyugodott, ez történt a mi modern társadalmainkban, amikor az arisztokratikus előítéletek kezdték elveszíteni régi tekintélyüket. Az ilyen általános megrendülés azonban ritka; csak olyankor következik be, ha valamilyen beteges válság fogja el a társadalmat. Normális esetben az emberek túlnyomó többsége méltányosnak tekinti a kollektív rendet. Amikor tehát azt mondjuk, hogy e rendnek az egyénekkel való elfogadtatásához tekintélyre van szükség, egyáltalán nem arra gondolunk, hogy ezt csak az erőszak biztosíthatja. Minthogy e szabályozó rendszernek az egyéni szenvedélyeket kell korlátoznia, olyan erőből kell kisugároznia, amely uralkodik az egyének felett; egyszersmind azonban az is szükséges, hogy az emberek respektusból, ne pedig félelemből engedelmeskedjenek neki.
 
Így tehát nem igaz az, hogy az emberi aktivitást meg lehet szabadítani mindennemű béklyótól. A világon semmi sincs, aminek része lehetne ebben a kiváltságban. Mert minden lény része a világegyetemnek, s ezért kapcsolatban áll a világegyetem többi részével; így saját természete és annak nyilvánítási módja nemcsak saját magától függ, hanem a többi lénytől is, ami azt jelenti, hogy azok korlátozzák és szabályozzák. E tekintetben csak fokozati és formai különbségek vannak a kődarab és a gondolkodó ember között. Az ember sajátos jellemzője az, hogy ténykedésének gátja nem fizikai, hanem erkölcsi, azaz társadalmi természetű. Az ő törvényét nem valamilyen anyagi közeg kényszeríti rá brutálisan, hanem egy, az övénél magasabb rendű és általa magasabb rendűnek is érzett tudat. Minthogy az, ami életében a jobbik és a fontosabbik, túl van a testi funkciókon, szabad a test igájától, de viseli a társadalomét.
 
Igen ám, de ha a társadalmat megzavarja valami -- akár fájdalmas válság, akár örvendetes, de túl gyors változás --, átmenetileg képtelen kifejteni ezt a hatást; s ez okozza az öngyilkossági görbének azokat a hirtelen kiugrásait, amelyeket előbb állapítottunk meg.
 
A gazdasági katasztrófák alkalmával ugyanis deklasszálódási hullám keletkezik: bizonyos egyének egyik napról a másikra a korábbinál alacsonyabb helyzetbe kerülnek. Ezért le kell szállítaniuk igényeiket, korlátozniuk kell szükségleteiket. Az ő számukra a társadalmi hatás minden gyümölcse veszendőbe ment; erkölcsi nevelésüknek elölről kell kezdődnie. Márpedig a társadalom nem idomíthatja hozzá őket pillanatok alatt az új élethez, nem taníthatja meg őket azonnal a szokatlanul új korlátok elviselésére. Emiatt nem tudnak beilleszkedni a számukra kialakult helyzetbe, amelynek már a gondolata is elviselhetetlen; az ebből fakadó szenvedések késztetik arra őket, hogy lemondjanak a szűkösebb életről, még mielőtt kipróbálták volna.
 
Ám ugyanez történik akkor is, ha a válság oka a hatalom és a vagyon hirtelen megnövekedése. Megváltoztak az életfeltételek, tehát a szükségleteket szabályozó skálának is meg kell változnia. Tekintve, hogy ez a skála határozza meg nagyjában és egészében, hogy mekkora rész jut a társadalmi erőforrásokból a termelők egy-egy kategóriájának, az erőforrások változásával nyilvánvalóan a skálának is módosulnia kell. A régi fokbeosztás felborult, csakhogy egyik pillanatról a másikra nem lehet helyette újat teremteni. Idő kell hozzá, hogy a köztudat újra osztályozhassa az embereket és a dolgokat. Minthogy a most felszabadult társadalmi erők még nem kerülhettek egyensúlyba, egymáshoz viszonyított értékük nincs meghatározva, s emiatt egy ideig egyszerűen nem működik a szabályozás. Az emberek már nem tudják, mit lehet és mit nem, mi helyes és mi helytelen, mi az, amit jogosan követelhetnek és remélhetnek; mi az, ami túllépi a mértéket. Ennek következtében mindenre igényt tartanak. Ha ez a zűrzavar kissé mélyebbre hatol, már eléri azokat az elveket, amelyek az állampolgároknak a különböző foglalkozások közötti megoszlását szabályozzák. Minthogy ugyanis szükségképpen módosultak a társadalom különböző részei közötti viszonyok, az ezeket a viszonyokat kifejező eszmék sem maradhatnak változatlanok. Ez vagy az az osztály, amelynek a válság különösképpen kedvezett, már nem hajlandó a régi beletörődésre, megnövekedett vagyonának látványa pedig ezzel párhuzamosan sóvár indulatokat ébreszt körülötte és alatta. Az irányát vesztett közvélemény már nem tartja korában az emberek étvágyát, s az emberek már nem tudják, hol az a határ, ahol vágyaiknak meg kell állniuk. Ezzel egyidejűleg pedig annak következtében, hogy intenzívebb az általános vitalitás, valamilyen természetes módon felfokozott érzelmi állapotban vannak. Az általános prosperitás közepette féktelenek az igények. Nagyobbak a szerzési lehetőségek, ez felkelti az ember vágyait, követelőzőbbé teszi, türelmetlenebbé a szabályokkal szemben, mégpedig éppen akkor, amikor megrendült a tradicionális szabályok tekintélye. Vagyis a szabályozatlanság vagy anómia állapotát tovább fokozza az a körülmény, hogy meglazul a szenvedélyek fegyelme éppen olyankor, amikor pedig erősebb fegyelem volna szükséges.
 
Ez azt jelenti, hogy az igények válnak olyanná, hogy lehetetlenség kielégíteni őket. A túlhevített kívánalmak mindig meghaladják azt, amit már sikerült elérni, bármi legyen is az; mert semmilyen figyelmeztetés nem jelzi, hogy nem szabad tovább menni. Így hát semmi sem elégíti ki őket, s ez az izgatott állapot folyamatosan önmagát táplálja és tartja fenn anélkül, hogy valaha is megnyugvást találhatna. A legsúlyosabb pedig az, hogy az elérhetetlen cél felé törő hajsza nem nyújthat más örömet -- ha ez öröm --, mint egyedül a hajszát, s ha valami megálljt parancsol, az ember ott áll üres kézzel. A harc tehát egyre fájdalmasabb és hevesebb lesz, mégpedig két okból: mert kevésbé szabályozott, és mert a versengés ádázabb. Ez az állapot valamennyi osztályra kiterjed, mert nincs többé szilárd osztályozás. A társadalom általános erőfeszítése tehát felfokozódik, és egyidejűleg terméketlenebb lesz. Hogyne gyengülne ilyen körülmények között az életakarat?
 
Ezt a magyarázatot támasztja alá a szegény országok feltűnő immunitása is. A szegénység azért óvja meg az embereket az öngyilkosságtól, mert már önmagában is fék. Bármit tegyen is az ember, vágyaiban bizonyos mértékig mindig számolnia kell a rendelkezésre álló eszközökkel; az, amije van, legalábbis részben kiindulópontul szolgál ahhoz, hogy mit szeretne. Következésképpen minél kevesebbje van valakinek, annál kevesebb indítéka van arra, hogy vég nélkül tágítsa szükségleteinek körét. A tehetetlenség a kényszer erejével hozzászoktatja az embert a mérséklethez, emellett pedig ott, ahol a mérsékelt jólét általános, nem kelti fel semmi az irigységet. A gazdagság viszont hatalmat ad, s ezzel azt az illúziót kelti az emberben, hogy csak saját magától függ. Csökkenti a dolgok velünk szembeni ellenállását, s így elhiteti velünk, hogy a dolgok feletti győzelmeinknek semmi sem áll útjában. Márpedig, minél kevesebb korlátot érez az ember, annál elviselhetetlenebb számára bárminemű korlátozás. Nem ok nélkül hirdeti annyi vallás a szegénység üdvös voltát, erkölcsi értékét! A szegénység valóban a legjobb iskola, amely az embert önmérsékletre taníthatja. Szüntelen fegyelemre kényszerít bennünket, s ezzel alkalmassá tesz arra, hogy engedelmesen elfogadjuk a kollektív fegyelmet. A gazdagság viszont azzal, hogy az egyénre helyezi a súlyt, bármikor felébresztheti a lázadás szellemét, amely az erkölcstelenség voltaképpeni forrása. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy meg kellene gátolni az emberiség anyagi helyzetének javulását. S igaz ugyan, hogy a jólét bármilyen növekedésével együtt járó erkölcsi veszély nem orvosolhatatlan, erről a veszélyről mégsem szabad megfeledkeznünk.
 
 
III. Az előbbi esetekben az anómia mindig csak időről időre, éles válságok alakjában jelentkezett, amiből világos, hogy szakaszosan, illetve esetről esetre befolyásolta az öngyilkosság társadalmi arányának alakulását, vagyis nem volt annak szabályos és konstans tényezője. A társadalmi élet egyik szférájában azonban -- a kereskedelemben és az iparban -- ez az anómia pillanatnyilag krónikus jellegű.
 
Vagy egy évszázada ugyanis a gazdasági haladás főleg abban áll, hogy felszabadítja az ipari viszonyokat minden szabályozás uralma alól. Egészen a legutóbbi időkig egy erkölcsi hatalmakból álló egész rendszer volt hivatva arra, hogy a fegyelem korlátai közé szorítsa ezeket a viszonyokat. Először is itt volt a vallás, amelynek befolyása a munkásokra és a munkáltatókra, a szegényekre és a gazdagokra egyaránt érvényesült. Az előbbieket vigasztalta, arra tanította őket, törődjenek bele sorsukba, azt hirdetvén, hogy a társadalmi rend a gondviselés műve, s hogy minden osztály jussát maga Isten szabta meg, egyben pedig ébren tartotta bennük a reményt, hogy a másvilágon méltó kárpótlás várja őket e világ egyenlőtlenségeiért. A gazdagokat pedig azzal intette mérsékletre, hogy figyelmeztette őket: a földi érdekek nem jelentenek az ember számára mindent, hogy ezeket alá kell rendelni más, magasabb rendű érdekeknek, s éppen ezért nem szabad szabály és mérték nélkül csak ezeket hajszolni. Egyben pedig a földi hatalom is gátat vetett a gazdasági funkciók felülkerekedésének, mert ellenőrzése alatt tartotta és viszonylag alárendelt szerepre szorította őket. Végül magának a gazdasági ténykedésnek a világán belül a céhrendszer a bérek, az árak, sőt a termelés szabályozásával közvetve a jövedelmek átlagos színvonalát is rögzítette, s a dolgok logikájánál fogva ez a színvonal nyilvánvalóan részben a szükségleteket is megszabja. Egyébként természetesen nem azért írtuk itt le ezt a szervezetet, hogy modellnek javasoljuk. Világos, hogy mélyreható átalakítások nélkül nem volna bevezethető a mai társadalmakban. Mindössze annyit szeretnénk leszögezni, hogy valaha fennállt, hogy jótékony kihatásai voltak, s amióta eltűnt, semmi sem pótolja.
 
A vallás ugyanis uralmi szférájának legnagyobb részét elveszítette. A kormányhatalom, ahelyett, hogy szabályozná a gazdasági életet, annak eszköze és kiszolgálója lett. A legellentétesebb irányzatok, az orthodox nemzetgazdászok és a szélsőséges szocialisták is egyetértenek abban, hogy az államnak be kell érnie a különböző gazdasági funkciók közötti többé-kevésbé passzív közvetítő szerepével. Az előbbiek egyszerűen az egyének között kötött szerződések őrévé akarják tenni, az utóbbiak rábízzák a kollektív elszámolás és nyilvántartás feladatát, vagyis azt, hogy regisztrálja a fogyasztók igényeit, továbbítsa azokat a termelőkhöz, vegye számba az összjövedelmet, és megállapított képlet szerint ossza azt el. Ám ezek is, azok is elvitatják tőle azt a jogot, hogy a többi társadalmi szervet maga alá rendelje, és egységesen egy mindent meghatározó cél irányába terelje tevékenységüket. Mindkét fél kijelenti, hogy a nemzetek egyetlen vagy legfőbb célja csak az ipari felvirágzás lehet; ez következik a gazdasági materializmus dogmájából, amely minden látszólagos különbség ellenére közös bázisa mindezeknek a rendszereknek. S minthogy ezek az elméletek csupán a közvéleményt fejezik ki, az ipar már nem egy rajta kívül, felette álló cél elérésére szolgáló eszköz, hanem maga lett az egyének és társadalmak végcélja. Ennek azonban az a következménye, hogy az általa mozgásba hozott étvágyak egyszer csak felszabadultak minden tekintély alól, amely eddig korlátozta őket. A jólétnek ez az apoteózisa szentesítette őket, s hogy úgy mondjuk, minden emberi törvénynek fölébe helyezte. Már-már szentségtörésnek számít gátak közé szorítani őket. Ezért még az a fajta, merőben utilitárius szabályozás sem tudott érvényesülni, amelyet a korporációk közvetítésével maga az ipari világ gyakorolt velük szemben. Végül tovább fokozta a vágyak elszabadulását az ipar fejlődése és a piac szinte korlátlan bővülése. Amíg a termelő csak a közvetlen környezetében helyezhette el termékeit, a szerény nyereség nem növelhette túlságosan nagyra igényeit. Most azonban, amikor szinte az egész világ vevője lehet, e korlátlan perspektívák láttán, hogyan is tűrnék a szenvedélyek a hajdani korlátokat?
Így jött forrásba a társadalomnak ez a része, s innen terjedt át a forrás az egész társadalomra. Így ďgy vált állandó, mondhatnánk normális állapottá a válság és az anómia. A skála legtetejétől a legaljáig felébredt a becsvágy és az irigység anélkül, hogy szilárd tám- és célpontjai volnának. Semmi sem adhat már nyugalmat, mert a cél, amire mindez irányul, messze-messze túl van azon, amit az ember elérhet. A valóság egyszerűen értéktelennek tűnik ahhoz képest, amit a lázas képzelet már lehetségesnek lát; az emberek elszakadnak hát a valóságtól, de csak azért, hogy majd a lehetségestől is elszakadjanak, amikor az is megvalósult. Az emberek szomjaznak az új dolgokra, az ismeretlen gyönyörökre és szenzációkra, de ha valamit megismernek, az nem érdekes többé. Ilyen helyzetben a legkisebb zökkenő is elég ahhoz, hogy már ne legyen eredjük elviselni. A láz elenyészik, az emberek felismerik, mennyire meddő volt az egész tülekedés, mennyire nem kovácsolt a számtalan új szenzáció szilárd tőkét -- boldogságot --, amely éltetne a megpróbáltatások napjaiban. A bölcs élvezi, amit elért, nem kívánja örökösen újakkal felcserélni, ebben találja meg azt a közeget, ahová a nehézségek órájában visszahúzódhat. De az az ember, aki mindig mindent a jövőtől vár, semmit sem talál múltjában, ami erőt adna neki a jelen keserűségei közepette; mert számára a múlt csak az egymást követő szakaszok sorozata volt, amelyeken türelmetlenül rohant végig. Azzal vezette félre magát, hogy a boldogságot, amellyel sohasem találkozott, mindig a következő pillanattól várta. De most megtorpant; sem mögötte, sem előtte nincs már semmi, amitől megpihenhetne. Egyébként a fáradtság önmagában is kedvet szegő, hiszen hosszú távon előbb utóbb mindenképpen elkeserítő a véget nem érő hajsza.
 
Nyugodtan föltehetjük a kérdést, vajon nem elsősorban ez az erkölcsi állapot okozza-e, hogy a gazdasági katasztrófák alkalmával olyan sok az öngyilkosság. Az egészséges fegyelmet diktáló társadalmakban az ember a sors csapásait is könnyebben viseli el. Megszokta a nélkülözést és a korlátokat, s aránylag kisebb erőfeszítéssel veszi tudomásul a nagyobb nélkülözéseket is. Nyilvánvaló azonban, hogy akkor, amikor minden korlát gyűlöletes, a még szűkebb korlátozás teljesen elviselhetetlen. Az a lázas türelmetlenség, amelyben az emberek élnek, egyáltalán nem neveli őket lemondásra. Amikor nincs más céljuk, mint szakadatlanul túljutni azon, ahová eljutottak, hogyne volna fájdalmas még hátrébb is szorulni! Ugyanakkor a gazdasági állapotunkat jellemző szervezetlenség ajtót-kaput nyit a legkülönbözőbb kalandoknak. Minthogy az emberek képzelete mohón áhítozik az újdonságra, és mozgását semmi sem szabályozza, találomra tapogatózik. A kockázat szükségszerű következménye a gyakori kudarc, s így a válságok, éppen akkor, amikor hatásuk gyilkosabbá vált, meg is sokszorozódnak.
 
S mégis, ezek a diszpozíciók annyira meggyökeresedtek, hogy a társadalom alkalmazkodott hozzájuk, és megszokta, hogy normálisnak tekintse őket. Minduntalan azt halljuk, hogy az ember természete örökké elégedetlen, mindig előre akar menni megállás és pihenés nélkül valamilyen ismeretlen cél felé. Ma a végtelenség szenvedélyét az erkölcsi kiválóság jelének tekintik, holott csak a szabályozójukat vesztett tudatokban kelhet életre, amelyek szabállyá avatják a szabályozatlanságot, szenvedéseik forrását. Ennek ellenére hitcikkellyé vált a haladás, mégpedig a lehető leggyorsabb haladás doktrínája. Ezekkel az elméletekkel párhuzamosan azonban, amelyek az instabilitás jótéteményeit hirdetik, felbukkannak mások is, amelyek általánosítva az őket kiváltó szituációt, kijelentik, hogy az élet rossz, és több fájdalmat okoz, mint örömet, csak csalóka délibábjaival szédíti az embereket. Minthogy pedig ez a zűrzavar a gazdasági világban a legteljesebb, ott szedi legtöbb áldozatát is.
 
Tény és való, hogy az ipari és kereskedelmi foglalkozások produkálják a legtöbb öngyilkosságot (lásd a XXIV. táblázatot, .... old.). Majdnem elérik, sőt olykor túllépik a szabad foglalkozások számait, főleg pedig messze felülmúlják a mezőgazdaságot. A mezőgazdasági tevékenység ugyanis az a szféra, ahol a régi szabályzó erők még a leginkább éreztetik a befolyásukat, és ahova a legkevésbé hatolt be az üzleti láz. Ez a szféra emlékeztet a leginkább arra az állapotra, amely jellemezte a gazdasági rendet. A különbség még nagyobb volna, ha az iparon belül különválasztanánk a munkáltatók és a munkások öngyilkosságait, mert az anómia állapota valószínűleg az előbbieket érinti erősebben. A járadékos népesség hallatlan öngyilkossági aránya (1 millióra 720) világosan mutatja, hogy a legvagyonosabbak szenvednek a leginkább. A helyzet ugyanis az, hogy minden, ami az embert meghajolni kényszeríti, enyhíti ennek az állapotnak a következményeit. Az alsóbb osztályok látóhatárát legalább korlátozzák azok, akik felettük állnak, és vágyaik emiatt elzártabbak. De azok, akik felett csak az űr van, elkerülhetetlenül belevesznek, ha nincs valamilyen visszatartó erő.
 
 
[A táblázatban szereplő hivatkozások: Szabad foglalkozások[9] Franciaország[10] 618[11] Belgium[12]]
 
 
Az anómia tehát modern társadalmainkban az öngyilkosság egyik szabályszerű és specifikus tényezője; ez az egyik forrás, amelyből az évi öngyilkossági kontingens táplálkozik. Itt tehát egy új típussal van dolgunk, amelyet meg kell különböztetnünk a többitől. A különbség az, hogy alakulása nem attól függ, hogy az egyén hogyan kapcsolódik a társadalomhoz, hanem hogy a társadalom mi módon szabályozza az egyének viselkedését. Az egoista öngyilkosság abból fakad, hogy az emberek nem látják az élet értelmét, az altruista öngyilkosság forrása az, hogy a földi életen kívül látják az élet értelmét; a harmadik fajta öngyilkosság pedig, amelyet most felmutattunk, abból ered, hogy tevékenységük elvesztette szabályozóit, és ők szenvednek miatta. Ezt a fajtát eredetére való tekintettel anómiás öngyilkosságnak nevezzük.
 
Kétségtelen, hogy ez a fajta némi rokonságot mutat az egoista öngyilkossággal. Mindkettőt az okozza, hogy az egyének számára nem eléggé jelenvaló a társadalom. De a két esetben nem azonos az a szféra, ahonnan hiányzik. Az egoista öngyilkosság esetében a társadalom a voltaképpeni kollektív tevékenységből tűnik el, amely így tárgyát és jelentőségét veszti. Az anómiás öngyilkosságnál viszont a szorosan vett egyéni szenvedélyekből hiányzik, amelyeket emiatt többé semmi sem fékez és szabályoz. A két típus minden rokonsága ellenére, független egymástól. Elképzelhető, hogy jelenvalónak érezzük a társadalmat mindabban, ami bennünk társadalmi vonatkozású, s közben mégse tudjuk korlátozni vágyainkat; élhet az ember anómiás állapotban anélkül, hogy egoista volna, és megfordítva. Éppen ezért más és más az a társadalmi közeg, amelyből a két öngyilkossági fajta áldozatai elsősorban regrutálódnak; az egyik főleg az értelmiségi pályákon burjánzik, a gondolatok világában, a másik az ipari és kereskedelmi életben.
 
 
IV.
 
Nem a gazdasági anómia az egyetlen, amelyik öngyilkosságot idézhet elő.
 
Azokat az öngyilkosságokat ugyanis, amelyek az özvegységi válság kitörésekor következnek be, és amelyekről előbb már beszéltünk,[13] az egyik házastárs halála miatti házi anómia okozza. Felborul a családi élet, s a szenvedő alany az életben maradt fél. Nem tud alkalmazkodni a kialakult új helyzethez, és ezért könnyebben megöli magát.
 
Van azonban egy másik változata is az anómiás öngyilkosságnak, amellyel még inkább foglalkoznunk kell, részint azért, mert krónikusabb, részint mert bepillantást enged a házasság természetébe és funkcióiba.
 
Bertillon az Annales de démographie internationale 1882. szeptemberi számában figyelemre méltó tanulmányt tett közzé a válásról, s ebben megállapítja, hogy az öngyilkosságok száma egész Európában ugyanúgy változik, mint a válásoké és különéléseké.
 
Nyomban megállapítható ez a párhuzamosság, ha a különböző országokat megfelelően összehasonlítjuk (lásd a XXV. táblázatot). Nemcsak azt látjuk, hogy az átlagok között kétségbevonhatatlan a megfelelés, hanem még az egyedi adatok terén is csak egyetlen egy kivétel mutatkozik, nevezetesen Németalföld esetében, ahol az öngyilkosságok szintje nem éri el a válásokét.
 
 
A törvény még egyértelműbben beigazolódik, ha nem különböző országokat, hanem egy országon belül különböző tartományokat hasonlítunk össze. Svájcban például igen frappáns a jelenségek e két rendje közötti egybeesés (lásd XXVI. táblázatot, ... old.). A protestáns kantonokban a legtöbb a válás, és itt a legtöbb az öngyilkosság is. Utánuk következnek a vegyes kantonok mindkét szempontból, és csak legutoljára a katolikus kantonok. Hasonló megfigyeléseket látunk egy-egy csoporton belül. A katolikus kantonok közül Soleure és Belső-Appenzell kiugrik magas válási arányával; s egyben feltűnően magasabb öngyilkossági számuk is. Fribourgban, bár katolikus és francia, aránylag jelentékeny számú a válás, és jelentékeny számú az öngyilkosság is. A német protestáns kantonok között Schaffhausban a legtöbb a válás, s ez a kanton vezet az öngyilkosságok terén is. Végül, a vegyes kantonok, az egyetlen Argovia kivételével, mindkét tekintetben pontosan ugyanazokat az arányokat mutatják.
 
 
 
Ugyanezt az eredményt kapuk, ha a francia megyéket hasonlítjuk össze egymással. Öngyilkossági arányszámuk szerint nyolc kategóriába soroltuk őket, és azt találtuk, hogy az így keletkezett csoportok ugyanezt a rangsort mutatják a válások és különélések szempontjából is:
                                   

 

Öngyilkosság 1 millió főre

1000 házasságból válással, illetve különéléssel végződött

 

1. csoport ( 5 megye)

50-nél kevesebb

2,6

2. csoport (18 megye)

51-- 75

2,9

3. csoport (15 megye)

76--100

5,0

4. csoport (19 megye)

101--150

5,4

5. csoport (10 megye)

151--200

7,5

6. csoport ( 9 megye)

201--250

8,2

7. csoport ( 4 megye)

251--300

10,0

8. csoport ( 4 megye)

Ennél több

12,4

 
 
 
Az összefüggés tehát kétségtelenül fennáll. Próbáljuk megmagyarázni.
 
Csak tájékoztatásul említjük a Bertillon által javasolt magyarázatot. E szerző szerint azért van párhuzamosság az öngyilkosságok és a válások számszerű alakulása között, mert mindkettő ugyanattól a tényezőtől függ: a kiegyensúlyozatlan emberek kisebb vagy nagyobb gyakoriságától. Valamely országban annál több a válás, minél több az elviselhetetlen házastárs. Ez utóbbiak pedig elsősorban a szabálytalan, a rossz és kiegyensúlyozatlan jellemű emberek közül regrutálódnak, s ugyanez a vérmérséklet az öngyilkosságra is prediszponálja az embereket. Nem azért van tehát a párhuzamosság, mert a válás befolyásolja az öngyilkosságot, hanem e kétfajta tény ered azonos okból. Valójában ugyanazt fejezik ki, különböző módon. Csakhogy önkényes és bizonyítatlan eljárás pszichopatológiai fogyatékosságokkal hozni összefüggésbe a válást. Semmi okunk feltételezni, hogy Svájcban tizenötször annyi a kiegyensúlyozatlan ember, mint Olaszországban, és hat-hétszer annyi, mint Franciaországban, márpedig az első országban tizenötször annyi a válás, mint a másodikban, és körülbelül hétszer annyi, mint a harmadikban. Mi több, tudjuk, hogy az öngyilkosságot mennyire nem lehet tisztán egyéni körülményekkel megmagyarázni. A következőkben egyébként nyilvánvalóvá válik ennek az elméletnek az elégtelensége. E figyelemre méltó összefüggés okát nem az egyének szervi prediszpozícióiban, hanem a válás benső természetében kell keresnünk. Ezzel kapcsolatban először is leszögezhetjük a következőt: minden olyan országban, amelyre vonatkozólag rendelkezésünkre állnak a szükséges adatok, az elváltak összehasonlíthatatlanul nagyobb számban követnek el öngyilkosságot, mint a többiek.
 
 
Így a mindkét nembeli elváltak kétszer-háromszor olyan arányban ölik meg magukat, mint a házasemberek, pedig fiatalabbak (Franciaországban a házasok átlagosan 46 évesek, az elváltak 40 évesek), s lényegesen nagyobb arányban, mint az özvegyek, pedig utóbbiak körében az előrehaladott életkor fokozólag hat az öngyilkossági arányra. Mi ennek az oka?
 
Nem kétséges, hogy ebben az eredményben közrejátszik a válás következtében előálló új erkölcsi és anyagi állapot. De ez nem kielégítő magyarázat. Az özvegység ugyanis ugyanilyen mértékben megzavarja az életet, sőt, következményei még sokkal fájdalmasabbak, hiszen bekövetkezését a házastársak nem kívánták, míg a válás a legtöbb esetben szabadulást jelent. Mégis az a helyzet, hogy az elváltak, annak ellenére, hogy életkoruk folytán feleannyi öngyilkosságot kellene produkálniuk, mint az özvegyeknek, mindenütt nagyobb arányban ölik meg magukat, sőt, bizonyos országokban kétszer olyan mértékben. Ezt a különbséget, amelyet 2,5 és 4 között váltakozó fokozási együtthatóval fejezhetünk ki, semmiképpen sem magyarázza állapotuk megváltozása.
 
Hivatkozni szeretnénk itt korábbi megállapításunkra. A harmadik fejezetben láttuk, hogy egy társadalmon belül az özvegyek öngyilkossági tendenciája a házasemberek ugyanezen tendenciájának függvénye. Ha ez utóbbiak körében nagy a megóvási együttható, az előbbiek immunitása is jelentékeny, ha kisebb is, és a két nem közül az özvegység állapotában is ugyanaz van jobban védve, mint a házasságban. Egyszóval, ha a házastársi kapcsolat az egyik házastárs elhunytával felbomlik, e kapcsolatnak az öngyilkosság tekintetében érvényesülő hatása részben tovább hat az életben maradóra.[14] Ezen az alapon nem lehet-e feltételeznünk, hogy ugyanez a jelenség áll elő akkor is, ha a házasságot nem a halál, hanem egy jogi aktus szakítja meg, és hogy az elváltak körében tapasztalható öngyilkossági tendencia fokozódása nem a válás, hanem a felszámolt házasság következménye? Minden bizonnyal a házasság bizonyos fajta állapotából fakad, amely még válás után is hatással van a volt házastársak lelkiállapotára. Vagyis, öngyilkossági hajlamuk azért olyan erős, mert már akkor is hajlottak rá, amikor együtt éltek, mégpedig éppen azért, mert együtt éltek.
 
Ha ezt a feltevést elfogadjuk megmagyarázhatóvá válik a válások és az öngyilkosságok közötti megfelelés. Azoknál a népeknél ugyanis, ahol gyakori a válás, szükségképpen igen elterjedtnek kell lennie a házasság valami olyan fajta, sui generis állapotának, amellyel a válás együtt jár; a helyzet ugyanis az, hogy ez az állapot nemcsak olyan házasságokra jellemző, amelyek előbb-utóbb föltétlenül törvényesen felbomlanak. Igaz, hogy ezekben éri el a maximális intenzitást, de meg kell lennie, ha kisebb mértékben is, a többiben is vagy azok többségében. Ugyanúgy, mint ahogyan a sok öngyilkosság mellett gyakori az öngyilkossági kísérlet is, vagy a halálozási arány növekedése mindenképpen a megbetegedések számának emelkedését is jelenti, ott, ahol sok a tényleges válás, sok olyan házasságnak kell lennie, amelyek többé-kevésbé közel vannak a váláshoz. Ha tehát a tényleges válások száma emelkedik, szükségképpen ugyanilyen mértékben kell fejlődnie és terjednie annak a családon belüli állapotnak, amely öngyilkosságra prediszponálja az embereket, úgyhogy természetes, ha a két jelenség azonos ritmusban változik.
 
Ez a hipotézis nemcsak összevág mindazzal, amit eddig kimutattunk, hanem közvetlenül is bizonyítható. Ha ugyanis helytálló, akkor azokban az országokban, ahol sok a válás, a házasembereknél kisebb immunitást kell tapasztalnunk az öngyilkossággal szemben, mint ott, ahol a házasság felbonthatatlan. A tények pedig pontosan ezt mutatják, legalábbis a férjeket illetőleg, amint ez a XXVII. táblázatból kitűnik (... old.). Olaszországban, ebben a katolikus országban, ahol a válás ismeretlen, egyben a legmagasabb a férjek megóvási együtthatója; Franciaországban, ahol a válás mindig gyakori volt, már kisebb, és társadalomról társadalomra annál inkább csökken, minél elterjedtebb a válás.[15]
 
Oldenburg nagyhercegség válási számadatait nem sikerült megszereznünk. Mindamellett, protestáns ország lévén, föltehető, hogy gyakori a válás, ha nem is túl nagy, tekintettel az elég erős katolikus kisebbségre. Ebből a szempontból tehát körülbelül egy sorban kell lennie Badennel és Poroszországgal. Nos, a férjek körében tapasztalható immunitás szempontjából is ugyanazt a képet mutatja: 100 000 15 éven felüli agglegény közül évente 52 lesz öngyilkos, 100 000 férj 66 öngyilkosságot követ el. Ez utóbbiak megóvási együtthatója tehát 0,79, azaz igen erősen eltér a katolikus országokétól, ahol a válás ritka vagy ismeretlen.
 
Franciaország alkalmat nyújt olyan megfigyelésekre, amelyek alátámasztják az előbbi megállapításainkat, annál is inkább, minthogy még pontosabbak és egyértelműbbek. Seine megyében sokkal több a válás, mint az ország többi részében. 1885-ben itt 10 000 szabályszerű házasság közül 23,99 esetben mondták ki a válást, míg Franciaország egészében mindössze 5,65 volt az átlag. A XXII. táblázat* világosan mutatja, hogy Seine megyében sokkal kisebb a férjek megóvási együtthatója, mint vidéken. Itt csak egyetlen esetben éri el a 3-at, nevezetesen 20 és 25 év között; de még e szám pontossága is kétes, mert túlságosan kevés eset alapján számítottuk ki, abból kiindulva, hogy ebben az életkorban évente legfeljebb 1 férj lesz öngyilkos. 30 éven felül az együttható sohasem több, mint 2, általában kisebb, sőt 60 és 70 év között az egység alá száll. Átlagosan 1,73. A megyékben ezzel szemben 8 közül 5 esetben nagyobb, mint 3; átlagosan pedig 2,88, azaz 1,66-szor akkora, mint Seine megyében.
 
 
[[16] [17]]
 
Ez újabb bizonyíték arra, hogy azokban az országokban, ahol elterjedt a válás, nem valamilyen szervi prediszpozíció következtében, például a kiegyensúlyozatlan emberek gyakorisága miatt sok az öngyilkosság. Ha ez volna az igazi ok, akkor ennek hatása az agglegényeken ugyanúgy jelentkezne, mint a férjeken. Márpedig a tények alapján az utóbbiakat erősebben sújtja az öngyilkossági tendencia. S ez csak ezért lehet így, mert a baj forrása, amint feltételeztük, vagy a házasság, vagy a család valamilyen sajátossága. Most még e két utóbbi hipotézis között kell választanunk. Vajon a férjek kisebb immunitását a családi társadalom vagy a házas társadalom állapota idézi elő? Vajon a családi szellem rosszabb, vagy a házastársi kapcsolat nem egészen olyan, amilyennek lennie kellene?
 
Mindjárt van itt egy tény, amely valószínűtlenné teszi az első magyarázatot, az tudniillik, hogy azoknál a népeknél, ahol a leggyakoribb a válás, nagyon jó a születési arányszám, vagyis a családi csoport telítettsége igen nagy. Tudjuk viszont, hogy ahol a család telített, általában erős a családi szellem. Minden okunk megvan tehát arra a feltevésre, hogy a jelenség okát a házasság természetében kell keresnünk.
 
S valóban, ha ezt a tényt a család állapotával kellene magyaráznunk, akkor azokban az országokban, ahol a válás elterjedtebb, a feleségeknek is kevésbé kellene védve lenniük az öngyilkosságtól, mint ott, ahol ritka a válás; hiszen a rossz családi kapcsolat éppúgy érinti őket is, mint a férjeket. Csakhogy éppen fordítva áll a dolog. A férjes nők megóvási együtthatója annál magasabb, minél alacsonyabb a férjeké, vagyis minél gyakoribb a válás, és megfordítva. Minél könnyebben és gyakrabban szakad meg a házastársi kapcsolat, annál kedvezőbb helyzetben van a feleség a férjjel szemben (lásd a XXVIII. táblázatot).
 
[[18] [19]]
 
A két együtthatósor fordított irányú mozgása igen figyelemre méltó. Azokban az országokban, ahol ismeretlen a válás, az asszony védtelenebb, mint a férje; Olaszországban jóval kevésbé, mint például Franciaországban, ahol a házassági kötelék mindig lazább volt. Ezzel szemben ott, ahol a válás igen gyakori (Baden), a férj kevésbé védett, mint az asszony, és az asszony előnye szabályszerűen együtt nő a válás elterjedésével.
 
Oldenburg nagyhercegség, ugyanúgy, mint az előző példában, e tekintetben is ugyanazt a képet mutatja, mint azok a német államok, ahol a válás átlagos gyakoriságú. Egymillió hajadon közül 203 lesz öngyilkos, egymillió férjes asszonyból 156; ez utóbbiak megóvási együtthatója tehát 1,3, azaz jóval magasabb, mint a férjeké (0,79). Az első szám kb. 1,64-szerese a másodiknak, nagyjából ugyanúgy, mint Poroszországban.
 
Ha összehasonlítjuk Seine megyét a többi francia megyével, szembeszökően mutatkozik meg ez a törvény. Vidéken, ahol kevesebb a válás, a férjes asszonyok átlagos megóvási együtthatója csak 1,49; azaz a férjek megóvási együtthatójának (2,88) mindössze a fele. Seine megyében fordított az arány. A férjek immunitása csupán 1,56, sőt, ha figyelmen kívül hagyjuk a 20--25 éves életkori periódussal kapcsolatos kétes számokat, csak 1,44; a nők immunitása viszont 1,79. Itt tehát az asszonynak a férjhez viszonyított helyzete kétszer olyan jó, mint a megyékben.
Ugyanezt látjuk, ha Poroszország különböző tartományait hasonlítjuk össze:
 
                                                            1000 házas közül az elváltak száma
 

810--405

 

A feleségek megóvási

együtthatója

371-324

 

A feleségek megóvási

együtthatója

229-116

 

A feleségek megóvási

együtthatója

 

Berlin

1,72

Pomeránia

1

Posen

1

Brandenburg

1,75

Szilézia

1,18

Hessen

1,44

Kelet-Poroszország

1,50

Nyugat-Poroszország

1

Hannover

0,90

Szászország

2,08

Schleswig

1,20

Rajnavidék

1,25

Wesztfália

0,80

                            
                            
Az első csoportban valamennyi együttható jóval magasabb, mint a másodikban, s a harmadikban vannak a legkisebbek. Az egyetlen kivétel Hessen, ahol a férjes nők immunitása ismeretlen okokból elég magas, pedig itt több az elvált.[20]
 
                            
Bár a bizonyítékok eddig is egybevágtak, vessük alá ezt a törvényt még egy próbának. Most ne a férjek és az asszonyok immunitását hasonlítsuk össze, hanem vizsgáljuk meg azt, hogy országonként hogyan módosítja a házasság a két nem öngyilkossággal kapcsolatos helyzetét. Ezt az összehasonlítást végeztük el a XXIX. táblázatban. A táblázat szerint azokban az országokban, ahol nincs válás, vagy csak nem régóta van, a nő nagyobb mértékben részesedik a házasemberek öngyilkosságaiban, mint a házasságon kívüliek öngyilkosságaiban. Ez azt jelenti, hogy a házasság jobban kedvez a férjnek, mint az asszonynak, és az asszony kedvezőtlen helyzete élesebben jelentkezik Olaszországban, mint Franciaországban. A férjes nők részaránya ugyanis Olaszországban kétszeresen magasabb a hajadonokénál, mint Franciaországban. Azoknál a népeknél viszont, ahol széles körben elterjedt a válás, a fordított jelenséget tapasztaljuk. Ezekben az országokban a nő nyer a házassággal, a férfi pedig veszít; a nő előnye nagyobb Poroszországban, mint Badenben, és nagyobb Szászországban, mint Poroszországban. Legnagyobb a nő nyeresége azokban az országokban, ahol a válások gyakorisága is maximális.
 
                            
Teljesen vitathatatlannak tekinthetjük tehát a következő törvényt: a házasság annál inkább kedves a nőnek az öngyilkosság szempontjából, minél inkább szokásban van a válás, és megfordítva.
                            
Ebből a megállapításból két dolog következik.
                            
Először is, azt a nagyobb öngyilkossági arányszámot, amelyet a gyakori válást mutató országokban látunk, egyedül a férjek okozzák, hiszen a nők itt kisebb arányban ölik meg magukat, mint egyebütt. Ha tehát a válás terjedésével mindenképpen együtt jár a nő erkölcsi helyzetének javulása, akkor nem lehetséges, hogy a válás a családi társadalom olyan jellegű rossz állapotával legyen összefüggésben, amely fokozza az öngyilkossági hajlamot, hiszen ezt a fokozódást a nőnél ugyanúgy tapasztalnunk kellene, mint a férfinál. A családi szellem gyengülése nem járhat ilyen ellentétes következményekkel a két nemnél: nem lehetséges, hogy kedvezzen az anyának, és ugyanilyen mértékben ártson az apának. Következésképpen az itt vizsgált jelenség oka nem a család állapotában, hanem a házasság állapotában keresendő. S valóban, nagyon is lehetséges, hogy a házasság ellentétes módon hasson a férjre és az asszonyra, mert mint szülőknek azonos a céljuk, de mint élettársaknak különbözők és gyakran ellentétesek az érdekeik. Könnyen lehetséges tehát, hogy bizonyos társadalmakban a házasság intézményének valamilyen sajátossága előnyös az egyiknek és ártalmas a másiknak. Az előbbi tények lényegében mind azt bizonyítják, hogy a válás pontosan ilyen sajátosság.
                            
Másodszor, ugyanebből az okból el kell vetnünk azt a hipotézist, hogy a házasságnak ez a rossz állapota, mellyel a válás és az öngyilkosság párhuzamosan jár együtt, mindössze a családi viszályok nagy gyakoriságát jelenti; hiszen ez a tényező semmivel sem növelhetné inkább a nő immunitását, mint a családi kötelék lazulása. Ha az öngyilkosságok száma a gyakori válást mutató területeken csakugyan összefüggésbe volna hozható a házastársi veszekedések számával, ettől az asszonynak ugyanúgy kellene szenvednie, mint a férjnek. Nincs itt semmi olyasmi, ami a nőt speciálisan megóvhatná. Ez a hipotézis annál kevésbé helytálló, minthogy az esetek többségében a nő nyújtja be a válókeresetet a férj ellen, illetve követeli a válást (Franciaországban a válások 60%-a és a különélések 83%-ában).[21] Vagyis a házasság zavarait az esetek nagyobb részében a férj idézi elő? De akkor az az értelmetlenség derülne ki, hogy azokban az országokban, ahol sok a válás, a férfi azért öli meg magát nagyobb arányban, mert több szenvedést okoz a feleségének, az asszony pedig azért öli meg magát kevésbé, mert a férje több szenvedést okoz neki. Egyébként az sincs bebizonyítva, hogy a házastársi cívódások száma ugyanolyan arányban nő, mint a válásoké.[22]
                            
Miután eltávolítottuk ezt a hipotézist, már csak egy lehetőség marad. Csak arról lehet szó, hogy maga a válás intézménye készteti az embereket öngyilkosságra a házasságra gyakorolt hatása révén.
                            
Csakugyan, mi is a házasság? A nemek közötti kapcsolatnak olyan szabályozása, amely nemcsak az ebben a kapcsolatban közreműködő fizikai ösztönökre terjed ki, hanem azokra a legkülönbözőbb érzelmekre is, amelyeket a civilizáció fokozatosan rakott rá a materiális vágyakra. Mert nálunk a szerelem sokkal inkább lelki, mint testi jelenség. A férfi nem egyszerűen a nemi ősztőn kielégítését keresi a nőnél. Az egész nemi fejlődésnek ez a természetes hajlam volt ugyan a csírája, de lassanként igen nagy számú és változatos esztétikai és erkölcsi érzés szőtte át, s ma már ez a hajlam csupán parányi eleme az általa életrehívott totális és bonyolult folyamatnak. Ezeknek az intellektuális elemeknek az érintése folytán részben maga is megszabadult a testtől, és mintegy intellektualizálódott. Erkölcsi indítékok ugyanúgy közrejátszanak most benne, mint fizikai ösztönök. Éppen ezért már az a szabályszerű és önműködő periodicitás sincs meg, mint az állatnál. Bármikor felkeltheti valamilyen pszichikus inger; nincs külön évadja. Ám éppen annak következtében, hogy ezek a különféle átalakult vonzalmak már nem függnek közvetlenül a testi szükségletektől, nélkülözhetetlen számukra a társadalmi szabályozás. Minthogy a testben már semmi sem korlátozza őket, a társadalomnak kell korlátozásról gondoskodnia. Ez a házasság funkciója. Szabályozza az egész szenvedélyes életet, éspedig valamennyinél szigorúbban, a monogám házasság alakjában. Mert amikor arra kötelezi a férfit, hogy egyetlen, mindig azonos nőhöz kötődjék, egyértelműen definiált tárgyat jelöl ki a szeretés szükséglete számára, és lezárja a látóhatárt.
                            
Ez a körülmény hozza létre azt az erkölcsi egyensúlyi állapotot, amely a férjnek kedvez. Minthogy csak kötelességei megszegésével kereshet a megengedetten kívül más kielégülést, korlátozza vágyait. Az üdvös fegyelem, amelynek alá van vetve, kötelességévé teszi, hogy helyzetében megtalálja boldogságát, és éppen ezzel az eszközöket is rendelkezésre bocsátja ehhez. Egyébként, ha igaz is, hogy szenvedélyének nem szabad változnia, másfelől tény, hogy a tárgyat, amelyre irányul, nem vágyhatja hiába; hiszen a kötelezettség kölcsönös. Gyönyöreit meghatározták ugyan, de biztosították is, és ez a bizonyosság helyreállítja lelkiállapotát. Egészen más helyzetben van az agglegény. Minthogy jogosan kötődhet bárkihez, aki megtetszik neki, mindenre kiterjeszti vágyait, és semmi sem korlátozza. A végtelen, a meghatározatlanság átka, amely mindig együtt jár az anómiával, tudatunknak ezt a részét éppúgy sújthatja, mint bármelyik másikat; nagyon gyakran szexuális formát ölt, ahogyan Musset leírta.[23] Abban a pillanatban, amikor az ember előtt nincs akadály, már nem tudja visszatartani magát. A már ismert örömökön kívül újakat képzelünk el és igyekszünk megszerezni; ha valaki netán bejárt mindent, amit csak lehetséges, álmodni kezd a lehetetlenről; szomjazik arra, ami nincs.[24] Hogy is ne vesztené el zaboláit az érzékenység ebben a soha célját el nem érő hajszában? Ahhoz, hogy ide jussunk, még csak az sem szükséges, hogy megszámlálhatatlan szerelmi tapasztalatot halmozzunk fel, és Don Juan módjára éljünk. Elég ehhez a közönséges agglegény átlagos életmódja. Minduntalan új remények ébrednek és enyésznek el, a fáradtság és a csalódottság benyomását hagyva maga után. Emellett hogyan is találhatna fix pontos a vágy, ha egyszer nem lehet biztos benne, hogy megtarthatja azt, aki vonzza, az anómia ugyanis mindkét részen fönnáll. Ahogyan az agglegény nem adja oda magát végérvényesen, nem is birtokol semmit végérvényesen. Ily módon, a meghatározatlan helyzetéből adódó bizonytalan jövő örökös mozgásra kárhoztatja. Mindez a zavartság, az izgatottság, az elégedetlenség állapotát eredményezi, ami szükségképpen növeli az öngyilkosság esélyét.
                            
Nos, a válás a házasság szabályozó hatásának gyengülését jelenti. Ott, ahol a válást bevezették, főleg pedig ahol a jog és az erkölcsi szokások lehetővé teszik nagy gyakoriságát, a házasság csupán árnyéka önmagának; sokkal kevésbé házasság. Következésképpen hasznos hatása nem érvényesülhet normális mértékben. Már nem olyan szilárd a gát a vágy útjában, minthogy a gát könnyebben áttörhető és eltolható, kevésbé korlátozza a szenvedélyt, s így az erősebben igyekszik túllépni az akadályokon. Itt tehát csökkent a férj erejét adó nyugalom és erkölcsi biztonság; sőt, bizonyos mértékig felváltja a nyugtalanság állapota, amely gátolja a férfit abban, hogy ragaszkodjék ahhoz, amije van. Egyébként pedig annál is kevésbé éri be végérvényesen a jelennel, minthogy nincs is számára tökéletesen biztosítva az öröm; a jövő nem teljesen garantált. Nem kötheti az embert erősen olyan kapocs, amelyet bármelyik fél bármikor felbonthat. Az ember ha nem érez szilárd talajt a lába alatt, elkerülhetetlenül messzebbre néz annál a pontnál, ahol éppen van. Emiatt azokban az országokban, ahol a házasság hatását erősen mérsékli a válás, a nős ember immunitásának elkerülhetetlenül kisebbnek kell lennie. Minthogy ilyen körülmények között helyzete közelebb áll az agglegényéhez, föltétlenül veszít annak előnyeiből. Így azután emelkedik az öngyilkosságok száma.[25]
                            
A válásnak ez a következménye azonban csak a férfinál figyelhető meg, az asszonyt nem érinti. A nő szexuális szükségletei ugyanis kevésbé lelki jellegűek, mert általában egész lelki élete kevésbé fejlett. E szükségletek közvetlenül kapcsolódnak a test követelményeihez, inkább követik azt, semmint vezetnék, s így az hatékony fékjük. Minthogy a nő ösztönösebb lény, mint a férfi, csak ösztöneit kell követnie, hogy nyugalmat és békét találjon. Ezért nincs szüksége olyan szigorú társadalmi szabályozásra, mint amilyen a házasság, főleg a monogám házasság. Márpedig az ilyen fegyelemnek még akkor is vannak hátrányai, amikor hasznos. Egyszer s mindenkorra rögzíti a házastársi kapcsolatot, s meggátolja felbontását, bármi történjék is. A látóhatár lezárásával véglegesíti azt, ami van, és még a jogos reményeket is tilalmassá teszi. Maga a férfi is szenved ettől a változhatatlanságtól, az ő esetében azonban a bajt nagymértékben ellensúlyozzák a másik oldalon biztosított jótétemények. Emellett az erkölcsök bizonyos kiváltságokban is részesítik, és lehetővé teszik számára, hogy bizonyos mértékig enyhítse ennek az állapotnak a szigorát. A nő helyzetét ezzel szemben nem ellensúlyozza és nem enyhíti semmi. Az ő számára a monogámia merev kötelezettség, amelyet semmi sem mérsékel, másrészt pedig a házasság nem hajtja számára azt a hasznot -- legalábbis nem ugyanolyan mértékben --, hogy korlátozza vágyait, hiszen azok természettől korlátozottak, és hogy ránevelje a sorsával való megelégedésre; ezzel szemben lehetetlenné teszi számára, hogy változtasson helyzetén, ha az elviselhetetlenné válik. A házasság tehát az ő számára a legtöbb esetben béklyó, különösebb előnyök nélkül. Ennek következtében bármi, ami gyengíti és oldja a házasságot, csak javíthatja az asszony helyzetét. Ezért óvja őt a válás az öngyilkosságtól, ezért folyamodik olyan szívesen a váláshoz.
                            
Ily módon a válás és az öngyilkosság párhuzamos fejlődését a házassági anómia állapotával kell magyaráznunk, azzal az állapottal, amelyet a válás intézménye idéz elő. Ezért azok a férjek által elkövetett öngyilkosságok, amelyek a sok válást mutató országokban emelik az önkéntes halálesetek számát, az anómiás öngyilkosság egyik válfaját alkotják. Nem az okozza őket, hogy ezekben az országokban több a rossz férj vagy a rossz feleség, s ennek következtében a boldogtalan házasság. Okuk egy sui generis erkölcsi állapot, amelyet viszont a házassággal kapcsolatos szabályozási rendszer gyengülése idézett elő; a férjek a házasság folyamán tesznek szert erre az állapotra, az túléli a házasságot is, és létrehozza az elvált férfiaknál megfigyelhető kivételesen magas öngyilkossági tendenciát. Egyébként nem akarjuk azt állítani, hogy a szabályozottságnak ez a gyengülése teljes egészében a válás törvényesítésének köszönhető. Valahányszor a válást kimondják, mindig csak a már meglevő erkölcsi állapotot szentesítenek. Ha a köztudat nem győződött volna meg fokozatosan arról, hogy a házastársi kapcsolat felbonthatatlansága értelmetlenség, akkor a törvényhozónak eszébe sem jutott volna, hogy még növelje is e kapcsolat bomlékonyságát. A házassági anómia tehát megjelenhet a közvéleményben anélkül, hogy a törvény szentesítené. Másfelől azonban csak akkor engedi szabadjára valamennyi következményét, ha már törvényes formát öltött. Amíg a házassági jog változatlan, legalábbis materiálisan kordában tartja a szenvedélyeket; főleg pedig gátolja, hogy az anómiát tápláló közfelfogás teret nyerjen, ti. pusztán azáltal, hogy helyteleníti azt. Ezért ennek az anómiának csak ott vannak jellegzetes és könnyen megfigyelhető következményei, ahol jogi intézménnyé vált.
                            
Ezt a felfogást, amellett, hogy magyarázatot ad a válások és az öngyilkosságok megfigyelt párhuzamosságára[26] s a férjek és a feleségek immunitásának fordított arányú mozgására, több más tény is alátámasztja.
                            
1. A házasság csak a törvényes válás rendszere esetén lehet igazán instabil; mert csak a válás vet véget teljesen a házasságnak, a különélés csupán részben függeszti fel bizonyos következményeit, ám nem adja vissza a házastársak szabadságát. Ha tehát ez a speciális anómia csakugyan fokozza az öngyilkossági hajlamot, akkor az elváltak ilyen irányú tendenciájának jóval erősebbnek kell lennie a különélőkénél. S valóban ez derül ki abból az egyetlen okmányból, amelyről e tárggyal kapcsolatban tudomásunk van. Legoyt[27] egyik számítása szerint Szászországban 1847 és 1856 között 1 millió elváltra átlagosan évi 1400 öngyilkosság jutott, 1 millió különváltra pedig csak 176. Ez az utóbbi arány még a férjekénél is alacsonyabb (318).
                            
2. Ha az agglegények különösen erős öngyilkossági tendenciája részben a rájuk jellemző krónikus szexuális anómia állapotából ered, akkor ennek a fokozó hatásnak abban az időpontban kell a legerősebben érvényesülnie, amikor a szexuális érzés a leginkább elhatalmasodik. S valóban, az agglegények öngyilkossági aránya 20 és 45 év között sokkal gyorsabban nő, mint később; ennek a periódusnak a folyamán megnégyszereződik, 45 évtől a maximális életkorig viszont (80-on felül) csak megkétszereződik. A nőknél azonban nem tapasztalunk ilyen gyorsulást: a hajadonok aránya 20 és 45 között még a kétszeresére sem nő, csak 106-ról 171-re emelkedik (lásd a XXI. táblázatot). A szexuális periódus tehát nem befolyásolja a nők öngyilkosságának alakulását. Ez hihető, ha igaz amit mondottunk, hogy ti. a nő nem túlságosan érzékeny az anómiának erre a formájára.
                            
3. Végül az előbb kifejtett elmélet megmagyaráz számos tényt, amelyet könyvünk III. fejezetében állapítottunk meg, s így azok is az elmélet igazolására szolgálnak.
                            
Láttuk ugyanis, hogy Franciaországban a házasság önmagában, a családtól függetlenül, 1,5-es megóvási együtthatót biztosít a férfi számára. Most tudjuk, hogy mit tükröz vissza ez az együttható. Azok az előnyök jelentkeznek benne, amelyekre a férfi azáltal tesz szert, hogy a házasság szabályozza életét, mérsékli hajlamait, és ezzel megteremti erkölcsi jólétét. Egyidejűleg azonban azt is megállapítottuk, hogy ugyanebben az országban a férjes nő helyzete mindaddig súlyosabb, amíg nincsenek gyermekei, a gyermek korrigálja a házasság rá nézve keltett rossz következményeit. Az imént tisztáztuk ennek az okát. Nem arról van szó, mintha a férfi természete szerint önző és rossz lény volna, akinek a házasságban az a szerepe, hogy szenvedést okozzon élettársának. Franciaországban, ahol a házasságot egészen a legutóbbi időkig nem gyengítette a válás, igen súlyosan és minden előny nélkül nehezedett a nőre e kapcsolat lerázhatatlan igája. Általánosabban szólva, a nemeknek az az ellentéte, amely miatt a házasság nem lehet számukra egyformán kedvező,[28] a következő körülményekből fakad: ellentétesek az érdekeik, mert az egyiknek kényszerre, a másiknak szabadságra van szüksége.
                            
Egyébként nyilvánvaló, hogy a férfi életében is van olyan időpont, amikor a házasság, bár más okokból, de ugyanolyan negatívan érinti, mint a nőt. Ha, mint kimutattuk, a fiatal férjek sokkal nagyobb mértékben ölik meg magukat, mint az ugyanolyan életkorú agglegények, ennek kétségtelenül az az oka, hogy szenvedélyeik ekkor még meglehetősen viharosak és túlságosan magabízók, ezért tekintik elviselhetetlen akadálynak azt a szigorú szabályt, amely lefogja és megtöri vágyaikat. Valószínű, hogy a férfi számára a házasság valamennyi jótéteménye csak akkor érvényesül, amikor az évek múlásával már némileg lecsillapult, és természetes szükségét érzi a fegyelemnek.[29]
                            
Végül ugyancsak a III. fejezetben láttuk, hogy ahol a házasság inkább a feleségnek kedvez, mint a férjnek, a két nem közötti különbség mindig kisebb, mint ott, ahol fordított a helyzet.[30] Ez bizonyítja, hogy a házasság még az olyan társadalmakban is kevésbé előnyös a nőnek, ahol teljesen az ő érdekeit szolgálja, mint amikor a férfinak előnyös ott, ahol ő profitál többet belőle. A nő nagyobb mértékben szenved az olyan házasságtól, amely kárára van, mint amennyire hasznot húz az érdekeinek megfelelőből. Ez azért van így, mert a nőnek kevésbé szükséges a házasság. Nos, ezt állítja az előbb kifejtett elmélet is. Így tehát előző vizsgálataink és e fejezet eredményei alátámasztják és kölcsönösen kontrollálják egymást.
                            
Ez a következtetésünk eléggé eltér a házasságról és szerepéről alkotott közkeletű felfogástól. Általában azt tartják, hogy a házasság a nő érdekeit szolgálja, azért van, hogy megvédje a gyengébb nemet a férfi szeszélyeivel szemben. Különösen a monogámiát állítják be igen gyakran úgy, mint ahol a férfi feláldozta poligám ösztöneit, azért, hogy a nőt felemelje, és a házasságban megjavítsa helyzetét. Valójában, bármilyen történelmi okok indították is a férfit e korlátozás elfogadására, neki van belőle nagyobb haszna. Az a szabadság, amelyről emiatt lemondott, csak kínszenvedés forrása lehetett. A nő lemondásának nem voltak ilyen okai, s e tekintetben elmondhatjuk, hogy amikor ugyanennek a szabálynak aláveti magát, ő hozza az áldozatot.[31]
 
 
 

[1] Lásd Starck: Verbrechen und Vergeltung is Preussen (Bűnözés és megtorlás Poroszországban), Berlin, 1884, 55. o.
[2] Die Gesetzmässigkeit im Gesellschaftsleben (A törvényszerűség a társadalmi életben), 345. o.
[3] Lásd Fornasari di Verge: La criminalita e le ricende economiche d'Italia (A bűnözés és Olaszország új gazdasági élete), Torino, 1894. 77-83. o.
[4] Ibid., 1108-117. o.
[5] Ibid., 86-104. o.
[6] A növekedés 1885--90-ben pénzügyi válság következtében kisebb mértékű.
[7] Annak bebizonyítására, hogy a jólét emelkedése csökkenti az öngyilkosságot, többen megpróbálták kimutatni, hogy ha nagy arányú a kivándorlás, vagyis működik a nyomornak ez a biztonsági szelepe, kevesebb az öngyilkosság (lásd Legoyt, pp. 257--259). Csakhogy igen sok olyan esettel találkozunk, amikor a két jelenség között nem fordított, hanem egyenes az arány. Olaszországban 1876-tól 1890-ig a kivándorlók száma 100 000 lakosra számítva 76-ról 335-re nőtt, sőt 1887 és 1889 között még nagyobb is volt. Ezalatt az öngyilkosság is szüntelenül növekedett.
[8] Ez a helytelenítés pillanatnyilag kizárólag erkölcsi jellegű, és minden jel szerint egyáltalán nem alkalmas jogi szankcionálásra. Nem hisszük, hogy bármiféle fényűzés-ellenes törvény visszaállítása kívánatos vagy akár csak lehetséges volna.
[9] Ahol a statisztika többfajta szabad foglalkozást regisztrál, azt adjuk támpontul, amelyik öngyilkossági aránya a legmagasabb.
[10] 1826 és 1880 között mintha a gazdasági funkciók kevésbé volnának érintve (lásd Compte rendu de 1880); de vajon pontos volt-e a foglalkozási statisztika?
[11] Ebben a számban csak a humán szférák szerepelnek.
[12] A 12. lábjegyzet már az eredetiben is hibás volt!
[13] Lásd 197. old.
[14] Lásd 204. old.
[15] Azért hasonlítjuk össze ebbôl a szempontból csak ezt a néhány országot, mert a többi ország statisztikája egybeveszi a férjek és feleségek öngyilkosságait, pedig majd láthatjuk, hogy milyen fontos megkülönböztetnünk őket.
Ebből a táblázatból azonban nem szabad levonnunk azt a következtetést, hogy Poroszországban, Badenben és Szászországban a férjek valóban nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, mint az agglegények. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeket az életkortól és annak az öngyilkosságra gyakorolt hatásától függetlenül állapították meg. Mivel a 25 és 30 év közötti férfiak -- ez az agglegények átlagos életkora -- kétszer olyan arányban öli meg magukat, mint a 40--45 éves férfiak -- a férjek átlagos életkora --, a férjek még azokban az országokban is viszonylag immunisak, ahol gyakori a válás; mindamellett ezekben az országokban gyengébb az immunitás mint másutt. Azt, hogy nullával egyenlő, csak akkor mondhatnánk, ha a nős férfiak öngyilkossági aránya, tekintet nélkül az életkorra, kétszer akkora volna, mint az agglegényeké, ami azonban nem áll fenn. Ez a mulasztás egyébként semmiben sem érinti levont következtetéseinket, mert a férjek átlagos életkora országonként igen keveset változik, legfeljebb két-három évet, másrészt pedig mindenütt azonos módon érvényesül az a törvény, amely szerint az életkor befolyásolja az öngyilkosságot. Következésképpen ennek a tényezőnek az elhanyagolása kétségtelenül csökkentette a megóvási együtthatók abszolút értékét, minthogy azonban ezzel mindenütt ugyanabban az arányban csökkentettük, relatív értéküket nem változtattuk meg, márpedig nekünk csak ez a fontos. Nem azt akarjuk megállapítani, hogy mekkora a férjek immunitásának abszolút értéke egy-egy országban, hanem osztályozni akarjuk ezen immunitás szempontjából a különbözô országokat. E leegyszerűsítés okait illetően, először is nem akartuk fölöslegesen bonyolítani a problémát, másodszor pedig nem álltak rendelkezésünkre minden esetben az életkor hatásának pontos kiszámításához szükséges adatok.
[16] Azért vesszük ezt a távoli időszakot, mert akkor válás még egyáltalán nem létezett. Egyébként a válást visszaállító 1884. évi törvény a jelek szerint eddig nem befolyásolta érezhetően a férjek öngyilkosságát; megóvási együtthatójuk lényegében 1888--92-ben sem más; egy intézmény hatása ilyen rövid idő alatt nem jelentkezik.
[17] Szászországot illetőleg csak a fenti, Oettingentől származó viszonyszámokkal rendelkezünk, de célunknak megfelelnek. Legoyt-nál (p. 171) más dokumentumokat is találunk, amelyek szintén azt biztonyítják, hogy Szászországban a férjek öngyilkossági aránya magasabb, mint az agglegényeké. Ezt a tényt Legoyt is meglepetéssel állapítja meg.
[18] A periódusok ugyanazok, mint a XXVII. táblázatban.
[19] A tartományokat az összeírt elváltak száma szerint kellett osztályoznunk, mert nem találtuk meg az évi válások számát
[20] A tartományokat az összeírt elváltak száma szerint kellett osztályoznunk, mert nem találtuk meg az évi válások számát.
[21] Levasseur, Population française, t. II, p. 92. Vö. Bertillon Annales de Dem. inter.", 1880, p. 460. -- Szászországban a férfiak majdnem ugyanannyi válókeresetet nyújtanak be, mint a nők.
[22] Bertillon, "Annales... ", 1882, pp. 175 sq.
[23] Lásd a "Rollá"-t, a Namouna"-ban pedig Don Juan portréját.
[24] Lásd Faust monológját Goethe tragédiájában.
[25] De vajon ott, ahol a válás nem enyhíti a házasságot, nem jár-e a feltétlenül kötelezô monogámia olyan kockázattal, hogy az érintettek meggyűlölik helyzetüket? Igen, ez a következmény szükségképpen előáll, ha nem érzik többé erkölcsi jellegűnek a kötelezettséget. Mert nemcsak az a fontos, hogy érvényben legyenek a szabályok, hanem az is, hogy az emberek elfogadják azokat. Ha a szabálynak már nincs erkölcsi tekintélye, és csak a tehetetlenségi erő tartja fenn, akkor nem játszhat hasznos szerepet. Csak béklyóba veri az embereket, de nem hasznos a társadalomnak.
[26] Minthogy a férj kisebb immunitása esetén az asszonyé magasabb, esetleg felmerül az a kérdés, hogy nem jelent-e ez valamiféle kompenzációt. Csakhogy mivel a nőnek az összes öngyilkosságokban való részaránya igen csekély, a női öngyilkosságok csökkenése nem hat ki a végeredményre, és nem ellensúlyozza a férfiak által elkövetett öngyilkosságok számának emelkedését. Végső soron ezért jár együtt a válással az öngyilkosságok teljes számának növekedése.
[27] I.m., 171. o.
[28] Lásd 195. old.
[29] Sôt, valószínű, hogy a házasság csak később, 30 év felett kezdi kifejteni megóvó hatását. Addig ugyanis a gyermektelen férjek évente abszolút számba ugyanannyi öngyilkosságot produkálnak, mint a gyermekes férjek, azaz 20 és 25 között egyarány 6,6-et, 25 és 30 között pedig 33-at, illetve 34-et. Nyilvánvaló azonban, hogy a termékeny házasságok még ebben a korcsoportban is sokkal számosabbak, mint a meddő házasságok. Az utóbbiak öngyilkossági tendenciájának tehát a többszörösének kell lennie a gyermekes férjekénél; intenzitását tekintve tehát igen közel kell állnia az agglegényekéhez. Sajnos, erre vonatkozólag meg kell maradnunk a hipotéziseknél; mert a népszámlálás nem közli életkorokra bontva a gyermektelen férjek számát, s így nem tudjuk korcsoportonként külön-külön kiszámítani a gyermekes és a gyermektelen férjek öngyilkossági arányát. Csak abszolút számokat adhatunk, amelyeket az Igazságügyi Minisztériumtól kaptunk 1889/91-re vonatkozólag. Ezeket a könyv végén található külön táblázatban közöljük. Ez a népszámlálás egyik legsajnálatosabb fogyatékossága.
[30] Lásd 187-188. és 2. old.
[31] A fentiek után világos, hogy van egy öngyilkossági típus, amely ugyanúgy ellentéte az anómiás öngyilkosságnak, ahogyan az egoista öngyilkosság és az altruista öngyilkosság ellentétei egymásnak. Ez a típus a túlságos szabályozás következménye; olyan emberek követik el, akik előtt a jövőt könyörtelenül lezárták, és szenvedélyeiket durván bilincsbe veri az elnyomó fegyelem. Ezt a fajta öngyilkosságot követik el a túlságosan fiatal férjek, a gyermektelen asszonyok. A teljesség kedvéért ki kellett volna dolgoznunk az öngyilkosságnak ezt a negyedik típusát. Ma azonban annyira nem játszik szerepet, és a fent említett eseteken kívül oly nehéz példát találni rá, hogy fölöslegesnek tartottuk behatóbb elemzését. Történeti szempontból azonban fontos lehet. Lehet, hogy ezzel a típussal magyarázhatók a rabszolgák bizonyos körülmények között oly gyakran elkövetett öngyilkosságai [lásd Corre, Le crime en pays créoles (A bűnözés a kreol országokban), 48.o.], vagyis mindazok az esetek, amelyeket mértéktelen anyagi vagy erkölcsi zsarnokság okozott. Hogy érzékeltessük a szabálynak ezt a változhatatlan és hajthatatlan jellegét, amellyel szemben az áldozat tehetetlen, valamint a típusnak az általunk bevezetett kifejezéssel, az anómiával való ellentétét, ezt fatalista öngyilkosságnak nevezhetnénk.
_Rfile:///Volumes/9/lakatos.tk/tanitas/szociologia/osz/durkheim_anomias_ongyilk.htmlYtext/html 1:CYkz|}!},}5;>GM{{{~:;&;/=5{1:@BBeBnDtϜ&,/