A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű
megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait
hűen és pontosan visszaadni.
Ez a szabály az utolsó, de lehetne éppúgy az
első is. Szemben a többi szabállyal ugyanis, amelyek a vita
egy-egy szakaszára, sőt sokszor csak az egyik vagy a másik
résztvevőjére vonatkoznak, ez egy általános szabály, amely a
vita mindegyik szakaszára és mindkét résztvevőjére
vonatkozik.
A szabály a nyelvhasználattal kapcsolatos, és igen egyszerű:
tessék világosan és egyértelműen fogalmazni.
Első látszatra ez tisztán technikai természetű
követelménynek tűnik, de van egy erkölcsi dimenziója is, ti.
ez annyit jelent, hogy a nyelvhasználatban is korrektnek,
tisztességesnek kell lenni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a
tisztesség megkívánja, hogy világosan és egyértelműen
fogalmazzuk meg saját mondandónkat, illetve hogy korrekt módon
adjuk vissza, amit ellenfelünk mondott.
Két szinten zavarhatja meg a partnert a homályos és kétértelmű
fogalmazás.
A szöveg egésze is lehet rosszul szerkesztett, amennyiben nincs
világos gondolatmenete vagy szándékosan kusza, áttekinthetetlen, és
így alkalmas arra, hogy az ellenfelet/vitapartnert megzavarja,
elbizonytalanítsa. Ezzel itt nem foglalkozunk.
A másik szint a mondatok szintje. Itt az ellenfelet/vitapartnert
megzavarhatja, hogy a fogalmazás homályos, mert
1. valami esetleg implikálva van, de nincs kimondva
(implikáció)
2. nem tudjuk pontosan, hogy egy szó, kifejezés kire vagy mire
vonatkozik (referencia)
3. egy szó, kifejezés jelentése ismeretlen lehet a partner számára
(ismeretlen jelentés)
4. egy szó, kifejezés jelentése túlságosan elmosódott, bizonytalan
lehet (homályos, bizonytalan jelentés)
Itt egy példa:
Ha valaki azt mondja: „Lujza kleptomániás”, akkor a
partnere számára nem feltétlenül világos, hogy mit is akar ezzel
mondani, és attól függően, hogy mit érez homályosnak,
visszakérdezhet mind a négy előbb említett vonatkozásra:
1. Most figyelmeztetni akarsz, vagy csak tájékoztatni?
2. Melyik Lujza? A vörös vagy a copfos?
3. Mi az, hogy kleptomániás?
4. Úgy érted, egyszer már ellopott tőled valamit, vagy tényleg
orvosi eset?
A kétértelműség abból adódhat, hogy a szavakat sokszor több
értelemben is használhatjuk.
Pl. az a mondat, hogy „Ez itt Béla arcképe”,
jelentheti, hogy
1. az arckép Bélát ábrázolja,
2. az arckép Béla tulajdona,
3. az arcképet Béla festette.
A kétértelműség és a homályosság persze együtt is
előfordulhat. Pl. az a mondat, hogy a „A Széchenyi
könyvtár hatalmas”, kétértelmű, mert nem tudjuk, hogy a
sok könyvre vagy az épület nagyságára utal-e a beszélő. De
így, önmagában, homályos is, mert nem tudjuk, hogy mi alapján kéne
eldönteni, hogy a könyvek számát vagy az épület méreteit
tekintsük-e a „nagyság” kritériumának.
A kétértelműség és a homályosság önmagában is
előfordulhat hibaként, de sokszor más hibákkal együtt fordul
elő.
1. szabály
Az ad hominem és ad baculum sokszor hatásosabbak, ha nyelvi
formákkal elleplezzük, hogy személy elleni támadásról vagy
fenyegetésről van szó. Pl. a fenyegetést lehet jószándékú
információnak álcázni: „Nem szeretném, ha bármilyen
vonatkozásban is befolyásolná az a tény, hogy történetesen éppen én
vagyok annak a bizottságnak az elnöke, amelyik el fogja bírálni az
Ön munkáját.”
2. szabály. Gyakran a bizonyítás terhét azzal próbálják elhárítani,
hogy úgy fogalmazzák meg az álláspontot, mint ami nem szorul
bizonyításra. („Mint az közismert...” stb.)
3. szabály. A szalmabáb esetében szinte mindig nyelvi eszközöket
kell alkalmazni ahhoz, hogy az ellenfél álláspontját
eltorzítsuk.
4. szabály. Az irreleváns érvelés esetében is többnyire nyelvi
eszközöket kell alkalmazni ahhoz, hogy azt a látszatot keltsük,
hogy a támadott álláspontot védelmezzük (amikor pedig nem
is.)
5. A kimondatlan premisszák felnagyítása vagy tagadása nem is
képzelhető el másként, mint nyelvi trükközéssel, hiszen itt
valami kimondatlan maradt, azaz csak implikálva volt. Az implicit
jellegnek köszönhetően állíthatja az egyik, hogy a másiknak
ezt és ezt kellett volna mondania (ha kimondja), illetve tagadhatja
a másik, hogy ezt és ezt mondta volna (ha kimondja.)
6. szabály A körkörös érvelés sikere többnyire azon múlik, hogy
sikerül-e ugyanannak a dolognak a különféle megfogalmazásait úgy
beállítani, mintha különböző dolgokról lenne szó.