A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait hűen és pontosan visszaadni.

Ez a szabály az utolsó, de lehetne éppúgy az első is. Szemben a többi szabállyal ugyanis, amelyek a vita egy-egy szakaszára, sőt sokszor csak az egyik vagy a másik résztvevőjére vonatkoznak, ez egy általános szabály, amely a vita mindegyik szakaszára és mindkét résztvevőjére vonatkozik.

A szabály a nyelvhasználattal kapcsolatos, és igen egyszerű: tessék világosan és egyértelműen fogalmazni.

Első látszatra ez tisztán technikai természetű követelménynek tűnik, de van egy erkölcsi dimenziója is, ti. ez annyit jelent, hogy a nyelvhasználatban is korrektnek, tisztességesnek kell lenni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a tisztesség megkívánja, hogy világosan és egyértelműen fogalmazzuk meg saját mondandónkat, illetve hogy korrekt módon adjuk vissza, amit ellenfelünk mondott.

Két szinten zavarhatja meg a partnert a homályos és kétértelmű fogalmazás.

A szöveg egésze is lehet rosszul szerkesztett, amennyiben nincs világos gondolatmenete vagy szándékosan kusza, áttekinthetetlen, és így alkalmas arra, hogy az ellenfelet/vitapartnert megzavarja, elbizonytalanítsa. Ezzel itt nem foglalkozunk.

A másik szint a mondatok szintje. Itt az ellenfelet/vitapartnert megzavarhatja, hogy a fogalmazás homályos, mert

1. valami esetleg implikálva van, de nincs kimondva (implikáció)
2. nem tudjuk pontosan, hogy egy szó, kifejezés kire vagy mire vonatkozik (referencia)
3. egy szó, kifejezés jelentése ismeretlen lehet a partner számára (ismeretlen jelentés)
4. egy szó, kifejezés jelentése túlságosan elmosódott, bizonytalan lehet (homályos, bizonytalan jelentés)

Itt egy példa:
Ha valaki azt mondja: „Lujza kleptomániás”, akkor a partnere számára nem feltétlenül világos, hogy mit is akar ezzel mondani, és attól függően, hogy mit érez homályosnak, visszakérdezhet mind a négy előbb említett vonatkozásra:
1. Most figyelmeztetni akarsz, vagy csak tájékoztatni?
2. Melyik Lujza? A vörös vagy a copfos?
3. Mi az, hogy kleptomániás?
4. Úgy érted, egyszer már ellopott tőled valamit, vagy tényleg orvosi eset?

A kétértelműség abból adódhat, hogy a szavakat sokszor több értelemben is használhatjuk.
Pl. az a mondat, hogy „Ez itt Béla arcképe”, jelentheti, hogy
1. az arckép Bélát ábrázolja,
2. az arckép Béla tulajdona,
3. az arcképet Béla festette.

A kétértelműség és a homályosság persze együtt is előfordulhat. Pl. az a mondat, hogy a „A Széchenyi könyvtár hatalmas”, kétértelmű, mert nem tudjuk, hogy a sok könyvre vagy az épület nagyságára utal-e a beszélő. De így, önmagában, homályos is, mert nem tudjuk, hogy mi alapján kéne eldönteni, hogy a könyvek számát vagy az épület méreteit tekintsük-e a „nagyság” kritériumának.

A kétértelműség és a homályosság önmagában is előfordulhat hibaként, de sokszor más hibákkal együtt fordul elő.

1. szabály
Az ad hominem és ad baculum sokszor hatásosabbak, ha nyelvi formákkal elleplezzük, hogy személy elleni támadásról vagy fenyegetésről van szó. Pl. a fenyegetést lehet jószándékú információnak álcázni: „Nem szeretném, ha bármilyen vonatkozásban is befolyásolná az a tény, hogy történetesen éppen én vagyok annak a bizottságnak az elnöke, amelyik el fogja bírálni az Ön munkáját.”

2. szabály. Gyakran a bizonyítás terhét azzal próbálják elhárítani, hogy úgy fogalmazzák meg az álláspontot, mint ami nem szorul bizonyításra. („Mint az közismert...” stb.)

3. szabály. A szalmabáb esetében szinte mindig nyelvi eszközöket kell alkalmazni ahhoz, hogy az ellenfél álláspontját eltorzítsuk.

4. szabály. Az irreleváns érvelés esetében is többnyire nyelvi eszközöket kell alkalmazni ahhoz, hogy azt a látszatot keltsük, hogy a támadott álláspontot védelmezzük (amikor pedig nem is.)

5. A kimondatlan premisszák felnagyítása vagy tagadása nem is képzelhető el másként, mint nyelvi trükközéssel, hiszen itt valami kimondatlan maradt, azaz csak implikálva volt. Az implicit jellegnek köszönhetően állíthatja az egyik, hogy a másiknak ezt és ezt kellett volna mondania (ha kimondja), illetve tagadhatja a másik, hogy ezt és ezt mondta volna (ha kimondja.)

6. szabály A körkörös érvelés sikere többnyire azon múlik, hogy sikerül-e ugyanannak a dolognak a különféle megfogalmazásait úgy beállítani, mintha különböző dolgokról lenne szó.