1. A szólás szabadsága
A felek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk kifejtésében vagy
egy adott állásponttal kapcsolatos kétségeik kifejtésében.
2. A bizonyítás terhe
Az álláspontot előterjesztő félnek meg kell védenie
álláspontját, ha a másik fél úgy kívánja.
3. Álláspontok
Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia,
amelyet a másik fél valóban képvisel.
4. Relevancia
Az álláspontot védő fél csak olyan érvekkel védekezhet,
amelyek valóban kapcsolódnak álláspontjához.
5. Kimondatlan premisszák
Az
álláspontot támadó fél nem tulajdoníthat hamisan olyan kimondatlan
premisszát a másik félnek, amely mellett az valójában nem kötelezte
el magát, fordítva pedig, az álláspontot védő fél sem
tagadhatja hamisan egy kimondatlan premisszája melletti
elkötelezettségét, ha valóban elkötelezte magát mellette.
6. Kiindulópontok
Egyik félnek sem szabad hamisan elfogadott kiindulópontnak
beállítania egy premisszát, sem pedig hamisan tagadnia, hogy egy
premissza elfogadott kiindulópont, ha egyszer mindketten elfogadták
kiindulópontként.
7. Érvelési sémák
Az álláspont nem tekinthető konkluzív módon megvédettnek, ha a
védelem nem a megfelelő érvelési séma korrekt alkalmazásával
történt.
8. Logikai érvényesség
Csak olyan érveket lehet használni, amelyek logikailag
érvényesek – vagy azzá tehetők egy vagy több
kimondatlan premissza explicitté tételével.
9. A vita lezárása
A védőnek fel kell adnia álláspontját, ha nem sikerült
megvédenie azt; ellenkező esetben viszont a támadónak kell
feladnia az állásponttal kapcsolatos kétségeit.
10. Nyelvhasználat
A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű
megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait
hűen és pontosan visszaadni.