A támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel. 

Lehetséges szabálysértések: 
1.   Eltorzítja az ellenfél álláspontját (szalmabáb)
1.1.     Kontextusból kiragadva idéz
1.2.     Leegyszerűsít
1.3.     Túloz
2.   Fiktív álláspontot tulajdonít az ellenfélnek (szalmabáb)
2.1.     Hangsúlyosan képviseli az ellenkező álláspontot
2.2.     Utal annak a csoportnak a nézeteire, amelyhez az ellenfél tartozik
2.3.     Képzelt ellenfelet kreál
 
Ezeket a hibákat értelemszerűen csak a támadó fél követheti el. Valamennyi hiba a szalmabáb (straw man) kategóriába tartozik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy a támadó nem azt az álláspontot támadja, amelyet a másik fél valóban megfogalmazott, hanem annak egy eltorzított, lebutított, meggyengített, könnyebben agyagba döngölhető változatát. Vagyis nem az ellenfelet támadja, hanem egy általa kreált jóval gyengébb ellenfélen mutatja be, hogy ő milyen: erős szalmabábot kreál magának, amit aztán tetszése szerint püfölhet. Az ellenfelet ezzel ugyan nem győzi meg vagy le, csak kellemetlen helyzetbe hozza, de a közönségben könnyen keltheti azt a benyomást, hogy ő a jobb.                                     

Két fő változata van, egy szelídebb és egy durvább. 

1. A szelídebb változatban a támadó még csak eltorzítja az ellenfél álláspontját, de nem másítja alapvetően meg. Erre három fő módszer van:

1.1.     Kontextusból kiragadva idéz. Elvileg itt a legkisebb a torzítás, mert az idézet pontos, akár szó szerinti is lehet, mégis a szövegkörnyezetből kiragadva az idézet értelme kicsit (vagy nagyon) más lesz, mint az eredeti környezetben volt. Politikusok és más, sajtónak nyilatkozó emberek egyik leggyakoribb panasza az, hogy a kontextusból kiragadva idézték. Ugyanakkor ez a leggyakoribb védekezés is, ha az illető valami olyat mondott, amiről utólag kiderült, hogy nem kellett volna: ilyenkor a legegyszerűbb azzal takarózni, hogy nem így értette, a kontextusból kiragadva idézték.

1.2.     Leegyszerűsíti az ellenfél álláspontját. Szintén gyakori. Például kihagyásokkal idézi az ellenfél álláspontját, vagy olyan módon fogalmazza át, hogy fontos elemek kimaradnak vagy súlytalanná válnak.

1.3.      Túloz. Mint a karikatúrában: úgy idézi az ellenfél álláspontját, hogy bizonyos elemeket aránytalanul felnagyít (vagy lekicsinyít).

A fenti három módszer természetesen együtt is alkalmazható, és akkor még hatékonyabbak. De mindezekben az esetekben még mindig az ellenfél álláspontja az, amit eltorzít a támadó, míg a durvább változatban már arról van szó, hogy egyszerűen fiktív álláspontot tulajdonít az ellenfélnek.

2.            Fiktív álláspontot tulajdonít az ellenfélnek

Erre megint három fő módszer van: 

2.1.     Hangsúlyosan képviseli az ellenkező álláspontot. Ez a legrafináltabb módszer. Általában feltételezzük, hogy senki nem mond semmit jó ok nélkül; ha tehát a támadó nagyon hevesen elkezdi hangoztatni, hogy ő a maga részéről egyáltalán nem híve mondjuk X megoldásnak, akkor a közönség azt fogja gondolni, hogy akkor viszont az ellenfele nyilván X megoldás elkötelezett híve, hisz különben mi értelme lenne ennyire hangsúlyozni, hogy ő nem az. Az ellenfél ezzel nehéz helyzetbe kerül, mert csak két rossz válasz közül választhat. Megteheti, hogy nem reagál, hogy  egyszerűen nem veszi figyelembe ezt a sunyi vádat, de akkor azt kockáztatja, hogy a közönség elkönyveli őt X megoldás hívének, mondván, hogy hát hiszen nem reagált, nyilván tényleg X megoldás híve, azért hallgat. Ha viszont reagál, akkor a védekező szerepébe kényszerül, és ez már eleve egy rossz szerep: akárhogy védekezik, a közönség egy része mégiscsak azt fogja gondolni, hogy hohó, nem véletlenül kapálódzik ez annyira, nyilván tényleg vaj van a fején. Még a legjobb megoldás valószínűleg az, ha egyszerűen visszakérdez: “Mikor és hol mondtam én, hogy X megoldás híve vagyok?” Amire a támadó persze még mindig mondhatja azt, hogy ő ezt sose állította (ami igaz), továbbá, hogy akinek nem inge, ne vegye magára (de persze ha mégis magára veszi, az arról árulkodik, hogy mégis rossz a lelkiismerete stb.) Vagyis mindenképpen a támadó jön ki jobban ebből a helyzetből.

2.2.     Utal annak a csoportnak a nézeteire, amelyhez az ellenfél tartozik. Ha az ellenfelem történetesen X párt képviselője vagy Y csoport tagja, akkor könnyedén megkerülhetem a vele való vitát azzal, hogy úgy tekintem őt, mint X párt képviselőjét vagy Y csoport tagját, és inkább X párttal vagy Y csoporttal kezdek vitázni. Hiába fejtette ki tehát ellenfelem a saját személyes álláspontját, én úgy tekintem, hogy akkor is a pártja vagy a csoportja álláspontját képviseli. Így vele vitatkozom ugyan, de mégsem vele, hanem a pártja vagy a csoportja álláspontjával. Tehát fiktív álláspontot tulajdonítok az ellenfélnek.

2.3.     Képzelt ellenfelet kreál. Ugyanaz durvábban. Ha az ellenfelem történetesen X párt képviselője vagy Y csoport tagja, akkor könnyedén megkerülhetem a vele való vitát azzal, hogy úgy tekintem őt, mint X párt képviselőjét vagy Y csoport tagját, és inkább X párttal vagy Y csoporttal kezdek vitázni, akkor természetesen nekem kell kitalálnom azt is, hogy mint mondtak volna az adott kérdésről, ha mondtak volna valamit egyáltalán. Kitalálom, és így ellenfelem álláspontja helyett vígan cáfolhatom ellenfelem pártjának vagy csoportjának nem létező, csak általam kreált álláspontját: vagyis egy képzelt ellenféllel vitatkozom.